Page 59 - Kósa Éva – Médiaszocializáció

sági ágnes – Bálint Éva: Gyerekek a tévéképernyők előtt 57 A gyerekek és a fatalok nemcsak kevesebbet néznek tévét, mint az idősebbek, de a tévézésük gyakorisága is alacsonyabb, azaz valamivel ritkábban kapcsolják be a készülékeket. 2007-ben a 4–7 évesek közel egyharmada (32%-a) nem tévézett napi szinten. Ez akkor a teljes lakosság átlagánál jóval (9 százalékponttal) magasabb arány volt, ami 2014-re 28%-ra csökkent, azaz a tévék napi elérése nőtt. Napi szinten tehát több gyerek tévézett 2014-ben, mint 7 évvel korábban, és az az idő mennyiség is nőtt, amit a legkisebbek a képernyők előtt töltöttek. 8 éves kortól felfelé azonban más a helyzet: ezekben a szegmensekben kisebb-nagyobb – a 13–17 éveseknél na- gyobb, 13–15%-os – mértékben csökkent a napi elérés, tehát ténylegesen csökkent a napi szinten tévéző 8–17 évesek száma, ám azok a csoportok, amelyek megmarad- tak a napi tévézés mellett, egyáltalán nem néztek kevesebbet, sőt – 11–17% közötti növekedést mutattak, ami egy-egy néző szintjén napi 30–40 perc többletet jelent! 2.3. Kik tévéznek többet és kik kevesebbet az egyes korcsoportokon belül? A napi elérés átlagon felüli csökkenése nem köthető egyértelműen egy-egy demog- ráfai csoporthoz, az egyes szegmentációk között tapasztalható jelentős különbségek mögött számos, egymásnak ellentmondó ok húzódhat. Kiemelkedően magas lemor- zsolódási értékeket éppúgy találunk a legmagasabb, mint a legalacsonyabb státuszú családok körében, és a magas iskolai végzettségű családtagok jelenléte sem ad egy- értelmű indikációt. Egy azonban bizonyosnak látszik: a háztartások internettel való ellátottsága a napi tévébekapcsolási arány változását nem befolyásolja érdemben, ám annak mértékét és a fogyasztás mennyiségét igen! Nézzük tehát, hogy miként alakult a napi tévézők aránya az egyes demográfai csoportokban 2014-ben. Vizsgálatunkban az alábbi szegmenseket vettük górcső alá korcsoportonként: lakóhely, Esomar státusz, a család vásárlóereje, az adott család- 5 ban élő 18–59 éves személyek iskolai végzettsége, tévékészülékek száma a háztar- tásban, illetve hogy van-e otthoni internetelérhetőség. Bizonyos tényezők, így például a társadalmi státusz és a családban élők iskolai végzettsége mindhárom korcsoportnál azonos módon befolyásolták a tévézés meny- nyiségét: minél alacsonyabb státuszú az a háztartás, ahol a gyerekek élnek, annál inkább jellemző az, hogy nap mint nap bekapcsolják a készüléket, és hogy az átlag- nál több időt töltenek előtte. Az Esomar státusz önmagában is utal a család fő ke- 5 Az ESOMAR egy társadalmi-gazdasági osztályozási rendszer, amely a háztartásokat öt kategóriá- ba (A-tól E-ig) sorolja a főkereső, azaz a háztartáson belül a legmagasabb jövedelmű személy foglal- kozása, befejezett legmagasabb iskolai végzettsége és a háztartás vagyoni helyzete alapján. A Nielsen által használt másik háztartási besorolási rendszer a vásárlóerő (Purchasing Power), amely szintén öt kategóriából (ppA-tól ppE-ig) áll. Ez utóbbi kategóriának a kialakításánál a háztartások javait, fogyasz- tását és kiadásait veszik figyelembe. A két kategorizálás között erős összefüggés van, hiszen a háztartás legmagasabb jövedelmű tagjának foglalkozása és végzettsége döntően meghatározza a háztartás anya- gi helyzetét és így a vásárlóerejét is.