Page 61 - Kósa Éva – Médiaszocializáció

sági ágnes – Bálint Éva: Gyerekek a tévéképernyők előtt 59 órányi különbség van a vidékiek „javára”. Előbbiek napi 341 percet – azaz öt óra 41 percet –, utóbbiak pedig 224 percet – azaz 3 óra 44 percet – fordítottak tévénézésre naponta 2014-ben. Ahogy azt korábban is láttuk, ez a korosztály tévézik a legtöbbet a gyerekek közül, a legalacsonyabb státuszú és/vagy internettel nem rendelkező háztartásokban napi több mint 6 órányi tévénézés volt a 2014-es átlag, ami hétköz- napokon 339 percet, hétvégén pedig 449 percet, azaz közel 7,5 órát (!) jelentett. A legkisebbeknél a tévénézésre fordított idő értékei közelebb állnak egymáshoz, de így is több mint egy óra a különbség a fővárosi és a kisvárosokban élő 4 és 7 év közötti gyerekek nézett ideje között. A legszembetűnőbb azonban ennél a csoportnál is a napi elérés alacsony szintje: a korosztály Budapesten élő részének több mint egyharmada (35%-a) nem néz napi szinten televíziót. Vidéken, a kisebb települése- ken ez csak a korcsoport 23%-ára jellemző. A legidősebb, a 13 és 17 év közöttiek csoportja esetében a lakóhely már nem okoz különbségeket a tévézés mennyiségében. Vagy fogalmazhatnánk úgy is, hogy ebben a korcsoportban már nem a lakóhely, hanem elsősorban az anyagi helyzet és a kör- nyezet iskolázottsága az, ami a leginkább nyom a latban. Ennél a korosztálynál egyébként több különféle ok is húzódhat a kevesebb tévé- nézés jelensége mögött. Érdekes például, hogy azokban a háztartásokban, ahol csak egy tévékészülék van, a 13–17 évesek egy része kiszorul a tévézésből (csupán 50% a napi szinten tévézők aránya ezekben a családokban). Úgy tűnik, a kamaszok inkább nem néznek tévét, mint hogy azt kelljen nézniük, amit az idősebb családtagjaik. Azok a 13–17 évesek azonban, akik végül az egykészülékes háztartásokban mégis rászánják magukat a tévézésre, semmivel nem néznek kevesebbet, mint a náluk fa- ta labbak, azaz napi öt óra körüli átlagos tévénézés jellemzi őket. Az internetellátottság meghatározó tényező a 13–17 éves csoportnál: azok, akik- nek van otthoni internetük, jelentősen kevesebbet tévéznek, mint azok, akiknek nincs. Utóbbiak a csoport legtöbbet tévéző szegmense: ők napi 366 percet – több mint hat órát – töltenek ezzel a tevékenységgel, szemben az internettel ellátott ház- tartásban élőkkel, akik napi 86 perccel (23%-kal) kevesebbet néznek tévét. Ugyan- akkor például már a napi bekapcsolási arány szintjén is tapasztalható az a jelenség, hogy az internethez való hozzáférés akár inspirálóan is hathat a tévézésre. Azok például, akik szoktak interneten keresztül televíziós tartalmakat nézni (tehát utólag megnéznek műsorokat vagy műsorrészleteket a neten), a csoport átlagánál nagyobb arányban kapcsolják be naponta a tévékészüléküket is. Továbbá, egyáltalán nem mutatható ki különbség a tévézési mennyiségben aszerint, hogy valaki általában szokott-e internetről letöltött tartalmakat nézni vagy sem. Ugyanakkor a teljes korosztályra jellemző a relatíve alacsony tévézési szint: napi szinten átlagosan 40%-uk egyáltalán nem néz tévét, de heti viszonylatban is 28% ez az arány. E korosztály – és ezen belül is a nagyvárosi, kiemelten a fővárosi, magasabb iskolai végzettségű felnőttekkel élő, nagyobb vásárlóerővel rendelkező csoport – az, amelynek viselkedése alapján a leginkább az az érzése támad a felü- letes szemlélőnek, hogy „ez a generáció már egyáltalán nem tévézik”. Fontos azon- ban látni azt, hogy az említett szegmens a teljes 13–17 éves populációnak csak