Page 80 - Kósa Éva – Médiaszocializáció

78 Médiaszocializáció A növekedés mértéke a legkisebbeknél 30%-os, a 8–12 éveseknél majdnem 70%-os, és a 13–17 évesek esetében is 50%-os. Érdekesség, hogy ez esetben a 15–17 évesek esetében sem marad el lényegesen a náluk fatalabbakétól – a körükben is emelkedett, még ha kisebb mértékben is – az az arány, amelyet a tévénézési idejükből a gyerek- csatornák nézésére szántak. A növekedéshez hozzájárul, hogy 2007-ben a Nickelodeon adatai nem voltak közvetlenül kinyerhetők a Nielsen-adatbázisból, a 2014-es adatok viszont már ezt is tartalmazzák, de ez nem magyarázza a teljes növekményt. A gyerekcsatornák tér- nyerése mögött egyrészt az áll, hogy a meglévő csatornák egyre több háztartásba jutottak el, de például a közszolgálati gyerekcsatorna 2013-as piacra lépése is komoly versenyt indított el a 12 év alattiakat megcélzó csatornák körében, éppen a technikai elérhetőség terén, és az így összeálló tényezők együttesen összességében intenzívebb fogyasztást eredményeztek a megcélzott közönségnél. Amint arra korábban már utaltunk, a gyermekek tévénézési ritmusa eltér a fel- nőttekétől, és a reggeli, illetve hétvégén és a szünidőben hét közben a napközbeni tévénézés is nagy jelentőségűvé válik. Abban azonban nincs különbség a fatalok és a felnőttek viselkedése között, hogy reggel és napközben más csatornákat néznek, mint az esti órákban. Természetesen az eltérő generációk eltérő tematikájú televízió- kat néznek napközben: a gyermekek érdeklődése a nekik szóló csatornák felé fordul ilyenkor, a fatal felnőttek tévézése a tematikus csatornák, azon belül a flm- és so- rozatcsatornák és a kifejezetten szórakoztató jellegű adók felé irányul, míg az idő- sebbek az ifjúságukat idéző retro- és nótacsatornákra kapcsolnak, vagy sorozatokat néznek Ennek a jelenségnek egyrészt a napközben is tévézők életritmusa az oka. Más funkciót tölt be az életükben a televízió napközben, mint este. Míg főműsoridőben a tévézéstől várt két legfontosabb vonás, hogy informáljon és szórakoztasson – azaz biztosítsa a napi kikapcsolódás élményét, addig napközben a háttér-televíziózás a jel- lemző, így olyan csatornákat választanak inkább, amelyek a „szóljon valami a lakás- ban” elvárást töltik be. A tévé ilyenkor inkább a rádióra jellemző vonásokat mutat. Ugyanakkor nehéz, és nem is volna helyes elvonatkoztatni a kínálat orientáló erejétől: a legnagyobb kereskedelmi televíziók ugyanis, alapvetően anyagi megfon- tolásból, a délelőtti órákban „elengedik a nézők kezét”. Az ilyenkor kínált műsorok (ismétlések, kereskedelmi jellegű betelefonálós műsorok, asztrológiai tanácsadások, teleshop ajánló műsorok stb.) nyilvánvalóan nem a nézők képernyők elé szögezését célozzák, és nem is érik el ezt a hatást. Délutántól azonban tudatos építkezés zajlik, a műsorok úgy követik egymást, hogy a főműsoridőre megfelelő mennyiségű néző koncentrálódjon a két legmegha- tározóbb csatornára. Ennek a szándéknak megfelelően este 6 óra után, amikortól mindkét magyarországi nagy kereskedelmi adó az este fő híradásával jelentkezik, egyértelmű fordulat következik be a nézők csatornaválasztásában. E két csatorna, az RTL Klub és a TV2 esti műsorkínálata az, ami egyértelműen meghatározza, hogy egy adott estén mennyire kaphatnak teret a többiek. És mivel mindkét csatorna ugyanolyan műsorrenddel jelentkezik hétfőtől péntekig, a 18 és 22 óra közötti sáv-