Page 191 - Renee Hobbs, David Cooper Moore – A médiaműveltség felfedezése

7. fejezet: Médiaműveltség kisdiákok számára 189 Hogyan tanulják meg a gyerekek, hogy a rajzflm az rajzflm? Maria kimerült, de beszédes kedvű oktatók körének tette fel a kérdést, akik a PVK (Powerful Voices for Kids – Erős Gyerekhangok) program alatt minden nap végén összegyűltek, hogy megbeszéljék az osztálytermi élményeiket, és elgondolkodja- nak az oktatókként hozott választás jellegű döntéseikről. A csoportos refexió célja a szakmai fejlődést célzó informális tapasztalatszerzés volt, amely során az okta- tók megoszthatták gondolataikat, és stratégiákat alkothattak a diákok szükségle- teinek kielégítésére. Mariának a nap korábbi részében meglepő élményben volt része, amikor óvodá- soknak lejátszotta a Kung Fu Panda egy részletét (ez egy burleszkelemeket felvo- nultató animációs flmvígjáték, amelyhez Jack Black, a komikus kölcsönözte a fő- szereplő hangját). Maria célja az volt, hogy segítsen a gyerekeknek leíró nyelvezetet használva megvitatni az animáció különféle jellemzőit (hogy nézett ki, miért volt vicces, és hogyan ábrázolta a szereplőket). A flmrészlet megnézése után az 5 és 6 éves gyerekek elmondták, hogy mi tetszett nekik a karakterekben és a jelenetben – a nyelvet híva segítségül a karakterek leírásához. Ekkor az egyik diák megjegyezte: „Az ember a pandában zizi volt!” Maria azt hitte, félreértette, ezért így válaszolt: „Igen, a panda nagyon zizi!” „Nem – mondta a gyerek –, úgy értem, hogy az ember a pandajelmezben” – mutatott a Kung Fu Panda kimerevített képére. „Ő a zizi!” A gyerek láthatóan úgy hitte, hogy a rajzflmfgura valamiféle digitális jelmez, egy emberrel a belsejében. Maria nem tudta, hogyan reagáljon. A refektív körben megosztotta azzal kap- csolatos kétségeit, hogy hogyan is kellene kezelni a zavart, amely ennek a gyerek- nek a fejében az animáció műfaját illetően honolt. Jó-e, hogy a gyerek legalább azt felismerte, hogy a panda egy állatábrázolás, nem pedig valódi állat? „Most azon gondolkodom – mondta Maria a többieknek –, hogy én vajon mikor tanultam meg, hogy a rajzflm az rajzflm? A nehéz része az, hogy még tovább menjek, és felte- gyem a kérdést: »Hogyan tanítsak meg valakit arra, hogy a rajzflm az rajzflm?«” Az oktatók egyre-másra fedeztek fel hézagokat a gyerekek tömegmédiára, tö- megkultúrára és digitális technológiára vonatkozó ismereteiben. Sokaknak volt ré- szük a Maria által elmondottakhoz hasonló élményben. A PVK (Powerful Voices for Kids – Erős Gyerekhangok) program oktatói átvettek egy kézmozdulatot a diák- jaiktól, amely az egyetértést jelzi; ez egy laza gesztus, amikor is rámutatunk a másikra, így jelezve, hogy egyetértünk az illető által mondottakkal. Amikor Maria feltette a kérdéseit, az egyetértés nonverbális, laza gesztusa teremszerte megfgyel- hető volt. Maria élménye alapján Kate felidézte saját, kisgyerekként szerzett tapasztalatait, és így szólt: „Azt hiszem, én tudtam, hogy Julia Roberts és Richard Gere színészek a Micsoda nő!-ben. Azt a gondolatot viszont elutasítottam, hogy a való életben nincs közöttük igazi romantikus kapcsolat. Nem tudom, miért; de ezt egyszerűen nem tudtam elfogadni.”