Page 193 - Renee Hobbs, David Cooper Moore – A médiaműveltség felfedezése

7. fejezet: Médiaműveltség kisdiákok számára 191 A média és a technológia változik, de velük változnak-e a gyerekek? A gyerekmédiában dolgozó piackutatók és médiagyártók között állítólag az a mon- dás járja, hogy ők szerencsések, mert „háromévente teljesen új közönséget kap- nak”. Az idézet a digitális és médiaműveltség kisdiákok (főleg az óvodába és az alsó évfolyamokba járók) számára történő tanításának egy bonyolult momentumá- ra mutat rá. A gyerekek médiához és technológiához való hozzáférése kétségkívül gyorsan bővül és változik. Bár a legtöbb kisgyerek a tévében találkozik a Szezám utcával, egy szülőkön végzett felmérés szerint ötből egy iskolai előkészítős amerikai gyerek nem a tévében látta először ezt a műsort, hanem számítógépen nézte, a YouTube- on vagy a PBS.org weboldalon. 2012-ben az iskolai előkészítős gyermeknek ott- hont adó háztartások 27%-a rendelkezett iPaddel, és e családok 40%-a számolt be 2 arról, hogy a gyermek használja az eszközt. Mindamellett, ha YouTube-videókon azt látjuk, hogy apró gyerekek intuitív módon kezelik a mobiltelefont, vagy egy kisgyerekkel beszélve az el tudja mondani a kedvenc flmjei, tévéműsorai és online játékai történetét, akkor előfordulhat, hogy ennek hatására hiperkompetensnek vél- jük a gyerekeket, és nem látjuk meg a tömegmédiát és a digitális technológiát il- lető esetleges téves elképzeléseiket. Ötévesekkel dolgozva Maria első kézből szerzett tapasztalatot az új technológiák intuitív jellege és a kora gyerekkorban bekövetkező, a fejlődéssel járó változások közötti bonyolult viszonyról, amikor is a gyerekeknek, akik ismerik és szeretik a nagyon komplikált, digitális speciális effektusokban bővelkedő flmeket, továbbra is gondot okoz, hogy alapvető különbséget tegyenek valóság és képzelet között. A médiaműveltséget kutató fejlődéspszichológusok már az 1970-es években megállapították, hogy ez a különbségtétel kritikus fontosságú a médiaműveltség 3 kisgyerekeknek történő tanításában. A vizuális média különböző formái közötti különbségek (a rajzflmfgurák és a bábok, a rajzflmek és az élőszereplős tévémű- sorok, illetve a fotók és a rajzok közötti különbségek) megértése visszatérő prob- léma a kisgyerekek oktatásában, amely az új generációkkal újra és újra előbukkan. A fényképészet, a flm, a televízió és az online média vizuális szimbólumrend- szereinek tanítását néha demisztifkálásnak is hívják. Ez a szó sok kisgyermekek- kel foglalkozó oktató számára negatív felhangot hordozhat, akiknek a médiakészí- tés módszereinek leleplezése egyet jelent a kora gyermekkorra jellemző mágikus gondolkodás megszentségtelenítésével. Némelyek számára úgy tűnhet, hogy ha egy kisgyereknek el akarjuk magyarázni, hogy Tapsi Hapsi nem igazi nyúl, az olyan, mintha arról akarnánk felvilágosítani, hogy a Télapó a társadalmi képzelőerőnk terméke. Mi azonban úgy találtuk, hogy ha tekintettel vagyunk az „igazi” és az „utánzat” megértését illető saját korlátaikra, és lehetőséget nyújtunk nekik arra, hogy saját