Page 194 - Renee Hobbs, David Cooper Moore – A médiaműveltség felfedezése

192 A médiaműveltség felfedezése maguk értsék meg a vizuális történeteket, valamint ők maguk is készítsenek ilye- neket, azzal tiszteletben tarthatjuk a gyerekek képzeletét és kreativitását, ugyanak- kor segíthetünk nekik megérteni, hogy milyen módon ábrázolja a média a valósá- got. A vizuális történetmesélésnek számos előnye van a kisgyerekek szempontjából, akik még tanulják az írásbeli műveltség alapmechanizmusait. „Egy kép száz szó- val felér”, tartja a mondás. Ráadásul a kép olyan módon közli velünk a mondani- valót, ami segítheti a gyerekek verbális fuenciájának, a gondolataik szóbeli meg- osztására irányuló képességének az aktiválását. Az óvodai és elsős tanítók különösen érzékenyek a tanítványaik fejlődési szük- ségletei iránt. A nagyobb gyerekekkel dolgozó oktatókkal összehasonlítva a leg- alsó évfolyamokat tanító oktatók sokkal rosszabb véleménnyel vannak a médiáról és a tömegkultúráról, és sokkal kevésbé valószínű, hogy olyan médiumokat hasz- náljanak a saját tanítási gyakorlatukban, mint a DVD, az internet vagy a televízió. 4 Az óvodapedagógusok különösen a televízióval szemben lehetnek bizalmat- lanok. A kisgyermekekkel foglalkozó oktatók gyakran felismerik a kis korban tör- ténő tévénézés kisgyerekekre gyakorolt lehetséges és tényleges negatív hatásait. A médiaexpozíció bizonyos fajtáihoz valóban kapcsolódnak különféle jelentős kockázatok, ideértve az agresszív viselkedést, az anyagiasságot, a táplálkozási és nyelvhasználati attitűdöket, valamint a nemi, faji és foglalkozási szerepekkel kap- csolatos sztereotípiákat. Néhány fejlődéspszichológus tanulmányozta a fokozott té- vénézési tevékenység és a fgyelmi készségek fejlődése közötti kapcsolatot. A ku- tatók összefüggést találtak például az iskolai előkészítős gyerekek által nézett műsorok típusa és az osztálytermi viselkedésük között. Egy alacsony jövedelmű családokban élő négyévesekre kiterjedő kutatás során arra kérték a szülőket, hogy számoljanak be gyerekeik médianézési szokásairól, a tanárokat pedig arra, hogy fgyeljék meg és jelentsék az adott diákpopuláció osztálytermi viselkedését, ideért- ve mások megütését és a verekedést, a fgyelési problémákat, az idegességet és a feszültséget, valamint a nyugtalanságot és a fészkelődést is. A kutatás eredményei azt mutatták, hogy a nem helyénvaló tartalom [defníció szerint a PG-13 (13 éven aluliaknak csak szülői felügyelettel ajánlott) vagy R (17 éven aluliak számára szülői felügyelet szükséges) besorolású videók, flmek] nézéséhez magasabb hiperaktivi- tási és agresszivitási pontszám, valamint a szociális készségek terén elért rosszabb minősítés társul. 5 Ám az óvodapedagógusok a médiában mint a tanulás eszközében rejlő pozitív potenciált is felismerik és kiaknázzák. Példa erre a Ready to Learn (Tanulásra ké- szen) program, melyet az Egyesült Államok Oktatási Minisztériumának Kora Gyermekkori Fejlődést és Tanulást Kutató Országos Intézetével (National Institute on Early Childhood Development and Education) kötött együttműködési megál- lapodás keretében a Public Broadcasting Service irányít. A Ready to Learn prog- ram koordinátorai 2005 óta számos helyi közszolgálati televízióadónál tartottak évi 20 vagy több műhelyfoglalkozást, szülők, gyermekgondozók és kisgyerme- kekkel foglalkozó oktatók részvételével. A PBS Kids Raising Readers (Olvasókat