Page 199 - Renee Hobbs, David Cooper Moore – A médiaműveltség felfedezése
P. 199
7. fejezet: Médiaműveltség kisdiákok számára 197 rekhez hasonlóan – eleve úgy alkotják meg a készítőik, hogy adott jellemzőkkel rendelkezzenek és adott nézőpontokat képviseljenek. A nézőpont az a szemszög, amelyből nézve a történetet elmondjuk. A második üzenet az volt, hogy sok báb és más kitalált karakter úgy jelenik meg a televízió képernyőjének keretében, hogy ne láthassuk, hogyan mozgatják. A keretbe foglalt kép megértése pedig mélyen összefügg annak a módszernek a megértésével, amellyel a vizuális média az em- bereket és a kitalált karaktereket ábrázolja. E két koncepciót szem előtt tartva Mr. Landis kidolgozott egy egyszerű szöveg- könyvsablont, amelynek segítségével óvodás és elsős tanítványai megalkothatnak egy egyedi karaktert, formálhatják a karaktert oly módon, hogy interakcióba hoz- zák egy másik gyerek karakterével, majd rögzített képkeretet alkalmazva flmre vehetik ezt az interakciót. A következőkben összefoglaljuk Mr. Landis módszerét. 1. lépés: A karakterek kidolgozása Az 5 és 6 éves gyerekeknek még fejlődésben van a kézügyessége. Ez azt jelenti, hogy a számítógép egerének mozgatása egyes gyerekeknek nagyobb nehézséget jelenthet, mint másoknak. Mr. Landis időt adott óvodás és elsős tanítványainak arra, hogy a Tux Paint rajzprogramban (mely a Kid Pix grafkai program közeli rokona) gyakorolják az egér mozgatását. Amikor a gyerekek (különböző színeket, néhány esetben pedig az alakzatok ké- szítésére szolgáló „nyomdaeszközöket” használva) begyakorolták az egér mozga- tását, Mr. Landis behívott nekik egy mézeskalácsember-sablont, amelyen megter- vezhettek egy karaktert. Ennél a pontnál elengedhetetlenné vált, hogy a diákok megtanulják, hogyan lehet visszavonni az elvégzett műveleteket. A kisgyerekeket frusztrálhatja, ha nem tudják megvalósítani az ötleteket, amelyeket elképzeltek; a számítógép „visszavonás” funkciója elegáns módja annak, hogy a diákok kijavít- hassák a hibákat anélkül, hogy elölről kellene kezdeniük a munkát. A visszavonás elsajátítása bizonyos szempontból az egyik leghasznosabb és legfontosabb hoza- déka volt a leckének. Mr. Landis azzal segített a gyerekeknek a karakterük megtervezésében, hogy azt mondta nekik, találjanak ki nevet a karakterüknek. Ez a karakter lehetne mondjuk [foglalkozás] [név] – Buszsofőr Tammy, Cowboy Ben vagy Táncosnő Latoya. Sok gyerek nevezte el a karakterét a kedvenc tömegkulturális karaktere után (például Batman, Hannah Montana, Ben-10). Ezekben az esetekben Mr. Landis méltányolta a gyerekek ama szükségletét, hogy ismerős karakterek segítsé- gével fejezzék ki magukat; tudta, hogy éppúgy nem tudja meggátolni a gyerekeket abban, hogy a Batman vagy a Barbie nevet használják, mint abban, hogy család- tagjaikról, tanáraikról, valamint közösségük tagjairól mintázzák a karaktereket. Az osztálynak csakhamar lett 24 karaktere, hogy megelevenítsen 12 szöveg- könyvet (tanulópáronként egyet-egyet). Mr. Landis megfgyelt néhány általános jel-

