Page 201 - Renee Hobbs, David Cooper Moore – A médiaműveltség felfedezése

7. fejezet: Médiaműveltség kisdiákok számára 199 közöket és játékokat kínáltak. Mr. Landisnek ismét csak méltányolnia kellett a gyerekek improvizációját; bár egyértelművé tette, hogy erőszakos megoldásoknak nincs helyük, az ábrázolás bonyolultabb kérdései néha megkívánták, hogy olyan- kor is tiszteletben tartsa a diákok megélt tapasztalatait, amikor a történeteik olyan társadalmi értékekről (például anyagiasságról) árulkodtak, amelyeket ő személy szerint aggályosnak talált. 3. lépés: A jelenet keretbe foglalása és felvétele A keretbe foglalt kép egyike a fényképészet és a videókészítés alapkoncepcióinak. A keretbe foglalt kép az, amit tévéműsort vagy flmet nézve, videojátékot játszva vagy YouTube-videót nézve látunk. A videókészítés folyamatában a keretbe foglalás határozza meg, hogy a körülöttünk lévő világ mely aspektusai válnak a flmünk részévé. Ebben a pillanatban is kipróbálhatjuk a keretbe foglalást: egyszerűen for- máljunk egy négyszöget a két kezünk hüvelyk- és mutatóujja segítségével. Kisdiákok esetében segíthet a keretbe foglalás működésének megértésében, ha először papíron használják a keretet. Mr. Landis különböző helyszíneket (erdő, vá- ros, fantáziahelyszín) ábrázoló, speciális háttérképeket készített, melyeket feltűzött a falra. Kék papírszalaggal keretezte a képet, hogy egyértelműek legyenek a ha- tárai. Ezt követően a diákok a papír elé helyezték pálcikás mézeskalács-fguráikat. Mr. Landis fgyelmeztette őket: „Mindig tartsátok a kereten belül a karaktere- teket!” A kifejezés egyik médiumának egy másikba való átültetése azonban kihívást jelentő kognitív feladatnak bizonyulhat a kisgyerekek számára. Nem minden diák számára volt magától értetődő, hogy amit a papíron látnak, az lesz egyben az álta- luk készített flm is – amint bekapcsolják a kamerát. Mr. Landis úgy oldotta meg ezt a problémát, hogy felállított egy monitort, amelyen a gyerekek valós időben láthatták a keretbe foglalt képet. Láthatták, hogy minden egyes kézmozdulatuk ha- tására másképp látszik a fgurájuk a képernyőn. Mr. Landis diákjai – közvetlenül a felvétel képhatára alatt tartózkodva – előad- ták a korábban írt szövegkönyveket. A felvételkészítés számos különböző aspek- tusát kellett egyidejűleg szem előtt tartaniuk. Hangosan és érthetően kellett be- szélniük; szilárdan kellett tartaniuk a karaktereiket, és amennyire csak lehetett, tudatosan kellett mozgatniuk őket, amikor azok „odamentek” más karakterekhez; vigyázniuk kellett, hogy a saját kezük ne kerüljön rá a felvételre. Ha az egyik diák keze mégis rákerült a felvételre, az osztály többi diákja izgatott sugdolózásba kez- dett: „Látom a kezét! Újra kell venni!”