Page 206 - Renee Hobbs, David Cooper Moore – A médiaműveltség felfedezése

204 A médiaműveltség felfedezése Sok más iskolai előkészítős és alsó tagozatos tanítóhoz hasonlóan Mr. Ivery is konzervatív álláspontot képvisel a média és a technológia osztálytermi használatát illetően. A National Association for the Education of Young Children (Országos Kisgyermek-oktatási Egyesület) beszámolója szerint ez sok alsó tagozatos oktatóra igaz, akik a nagyobb gyerekekkel foglalkozó kollégáiknál jobban vonakodnak attól, hogy olyan médiumokat használjanak, mint például a tévéműsorok, a DVD-k, az internet vagy a számítógépes játékok. Mr. Ivery nem látja különösebb értelmét 10 annak, hogy a diákok tévéműsorokat, videojátékokat, reklámokat és weboldalakat tanulmányozzanak, amikor az is nehézséget okozhat nekik, hogy nyugodtan ülje- nek, és esetleg még az ollóhasználathoz szükséges fnommotoros készségeik sem alakultak ki. Egyszer-egyszer azt mondta nekünk, hogy ezek a fajta gyakorlatok túl magas szintűek a tanítványai számára. Mi azonban tudtuk, hogy amikor Mr. Ivery korai és műveltségmegalapozó kész- ségeket tanít, gyakran használ képeskönyveket és más vizuális képanyagokat a tanítványai történetmesélési és következtetési képességeinek aktiválásához. A pre- diktív kérdések feltevése („Vajon mi történik ezután?”) például egyformán alkal- mazható írott és nem írott források esetében; aktiválja a diákok azon képességét, hogy információt következtessenek ki a szövegből – ez pedig segíti, sőt akár erő- sítheti is az olvasási képességüket. 11 Ms. Al-Muid másféle erősségekkel rendelkezett az osztályteremben. Lelkes tömegkultúra-rajongóként és a philadelphiai független zenei élet szereplőjeként felismerte, hogy még a legkisebb gyerekeket is foglalkoztatja a tömegkultúra és a tömegmédia. Izgalommal töltötte el, hogy óvodás tanítványaival FlipCameket, kép- regényeket és más médiumokat használhatnak az osztályteremben. Mr. Ivery eredeti terve az volt, hogy előad egy történetet, a diákok pedig ok- okozati sorrendbe állítanak pár, erre a célra kiválasztott képet. Ms. Al-Muidnak azonban más elképzelése volt. Meglátva a diákok kreativitásának aktiválására kí- nálkozó lehetőséget, azt javasolta, hogy hagyják, hogy az egyes diákok bármilyen nekik tetsző sorrendbe állítsák a képeket, miáltal ők maguk válhatnak történetme- sélőkké. Nem vagyunk biztosak benne, melyik megközelítés volt a gyerekek fejlettségi szintjének inkább megfelelő. Tudjuk, hogy a kisgyerekek nemcsak hogy képesek saját, eredeti történeteket kitalálni, de egyenesen áhítják a lehetőséget, hogy az is- kolában is felépíthessék azokat a fajta személyes narratívákat, amelyeket otthon, kedvenc játékaikkal, babáikkal és akciófguráikkal játszva hívnak életre. A tevékenység megtervezésén és megvalósításán együtt dolgozva Mr. Ivery és Ms. Al-Muid egy adott képsorrendű történet használata mellett döntött, később azonban arra kérték a diákokat, hogy saját szavaikkal változtassák meg a tör- ténetet, és ugyanazt a képsorrendet használva próbáljanak meg eltérő történeteket kitalálni. A Silly Lilly című gyermek-képregényfüzetet használták, a gyermekek számára készült TOON Books sorozat egy darabját (a TOON Books prominens képregényrajzolókkal készíttet a K-3 oktatáshoz szolgáló, a gyerekek fejlettségi