Page 198 - Renee Hobbs, David Cooper Moore – A médiaműveltség felfedezése

196 A médiaműveltség felfedezése felsoroljuk a Powerful Voices for Kids (Erős Gyerekhangok) programban használt tanulási célokat („A” forrásanyagként). Mr. Landis azonban azt is felismerte, hogy a kisebb gyerekek esetében a digitá- lismédia-készítési tevékenységek bizonyos fejlődési korlátokba ütköznek. A kisgye- rekeknek kiszámíthatatlan a kézügyessége. Mr. Landis néhány elsős tanítványának gondot okozott, hogy duplán kattintson a számítógép egerével. A legnagyobb ki- hívást pedig talán az jelentette, hogy mivel csupán heti egy napon találkozott a gyerekekkel a technológiateremben, ezért minden órának kerek egésznek kellett lennie. A vele együttműködő tanárok korábban együtt dolgoztak a PVK (Powerful Voices for Kids – Erős Gyerekhangok) szakmai fejlesztő programban, amelyben általános iskolai tanárok dolgoztak ki megoldásokat arra, hogy hogyan építhetnék be a digi- tális és médiaműveltséget az óráikba. A nagyobb diákok tanárai által folytatott te- vékenységek (beszélgetés a polgárjogokról és a környezetvédelemről, szórakoztató és ismeretterjesztő történetek mesélése) közül néhány a harmadik, negyedik, ötö- dik és hatodik osztályos gyerekek esetében is tökéletesen megfelelt. De mi lenne megfelelő az óvódások számára? Az óvodapedagógusok úgy döntöttek, azt a folyamatot állítják a középpontba, amely során a gyerekek képekből következtetnek a történetre. Épp a történetek elejéről, közepéről és végéről tanultak, és gyakran hívtak segítségül képeskönyve- ket, hogy a rajzok sorából kikövetkeztessék a narratívát. Az egyik tevékenység so- rán a gyerekek folyóiratokból kivágott, tárgyakról készült képeket válogattak ki és ragasztottak fel sorrendben egy papírra, balról jobbra tartva. Miután elkészült, a gyerekek arra használták a papírmontázst, hogy a segítségével elmondjanak egy történetet. A képek segíthetnek a gyerekeknek abban, hogy emlékeket kapcsolja- nak a szavakhoz, segítve őket az elbeszélő, kreatív szerzőségi és szövegértési kész- ségek kialakításában. Miközben azt fontolgatta, hogyan tervezhetne meg egy tanulási élményt a leg- kisebb diákok számára a számítógéptermében, Mr. Landis azon kapta magát, hogy olyan gyermekmédiát néz, amelyet kisfúként ő maga talált hasznosnak a külön- féle médiaüzenetek megértéséhez. A Mister Rogers’ Neighborhood (Mister Rogers szomszédsága) című műsor egy 1984-es részlete, amelyben Fred Rogers megmu- tatja a nézőknek a tévéműsora készítésének teljes folyamatát, különösen magával ragadta. Egy nagylátószögű felvételen a tévéstúdió volt látható. Rogers elmondta, hogyan készülnek a bábjai, és hogy mások kölcsönzik nekik a hangjukat. Meg- hívta a nézőket, hogy találkozzanak a „szomszédokkal” a tévéstúdióban – a produ- cerekkel, rendezőkkel, operatőrökkel, zenészekkel és másokkal, akik a tévéműsor- készítés kemény munkájában részt vesznek. Hogyan „fordíthatná le” ezeket a koncepciókat Mr. Landis úgy, hogy saját kis tanítványai megértsék? Kiválasztott két kulcsfontosságú üzenetet, amelyekről úgy gondolta, azok értékesek lennének a tanítványai számára, és fejlettségi szintjük- nek is megfelelnek. Az első üzenet az volt, hogy a bábokat – más kitalált karakte-