Page 229 - Renee Hobbs, David Cooper Moore – A médiaműveltség felfedezése

8. fejezet: A szerző és a közönség 227 Órai munka Információszerzés – Példaképpen nevezzünk meg pár médiumot, amelyekben szeretnénk, hogy egy-egy csapat megalkossa a művét. – Játsszunk négymondatos történetmesélő játékot. A diákok körben ülnek, az első gyerek mond egy mondatot, a következő hozzáteszi a saját mondatát, és így tovább. A tanár mind a négy mondatot felírja a táblára. Elemzés – Nézzük át a történetet. A fogalmak (ideértve a sorrendet, az együttműkö- dést, a célt és a célközönséget) segítségével értékeljük az egyes kollaboratív történeteket. Folytassuk a gyakorlást mindaddig, amíg a gyerekek képesek nem lesznek együttműködni, és koherens, egységes narratívát alkotni. Mi- lyen üzeneteket mondanak el a gyerekek a történetben? Hogyan változott a történet? Kompozícióalkotás – Négy gyerek négy darab, hajtogatással négy részre osztott papírlapon dolgo- zik egy-egy történet megrajzolásán. Az első diák megrajzolja a csoport törté- netének első mondatát a papírlap első negyedében. Amint mindegyik gyerek végzett a maga első negyedével, továbbadja a papírt a jobb kéz felőli szom- szédjának, aki megrajzolja a második mondatot a második negyedben, és így tovább. Miután mind a négy negyeddel elkészültek, a történeteket elindító művészek bemutatják a négy különböző vizuális történetet az osztálynak. Refexió – A www.powerfulvoicesforkids.com weboldalon megtekinthetünk néhányat a kollaboratív történetekből. – Beszéljük meg a csoportokkal, hogy hogyan alakultak a történetek, és vizsgál- juk meg a médiaüzenetek kollaboratív készítésének előnyeit és nehézségeit. Forrás: Rachel Hobbs munkája.