Page 225 - Renee Hobbs, David Cooper Moore – A médiaműveltség felfedezése

8. fejezet: A szerző és a közönség 223 (ami, mint azt a könyv korábbi fejezeteiben láttuk, az osztálytermi kontextustól függően sokféle formában történhet), eredményesek a következtetésben, mely kész- ség kapcsolatban áll a szövegértéssel és a jelentésalkotással. Amihez nem fér kétség: a következtetés az olvasásértés és a kritikai gondolko- dás nélkülözhetetlen eleme. Néhány kutató tanulmányozta, hogyan vonnak le kö- vetkeztetéseket a gyerekek a televízióban bemutatott elbeszélő történeteket ille- tően, és megállapították, hogy azok a gyerekek, akik felnőtt kommentárt kapnak a tévéműsorokhoz, jobbak a narratíva megértését segítő következtetésben, mint azok a gyerekek, akik nem részesülnek felnőtt kommentárban. 10 A kutatók azonban ez idáig nem vizsgálták a gyerekek arra irányuló képessé- gét, hogy különféle típusú televíziós tartalmak üzeneteinek céljára és célközönsé- gére következtessenek. Ezért alkottuk meg a „tévéműsorkártya-válogatási feladat” elnevezésű tesztet, amely révén tanulmányozhatjuk a gyerekek televízió-műsorok- ra vonatkozó következtetéseit. A feladat során a gyerekek kapnak egy kupac, általuk ismert tévéműsorokból származó képet, amelyeket szét kell válogatniuk. Először arra kértük a gyerekeket, hogy a célközönségük szerint csoportosítsák a tévéműsorokat. A gyermekeknek szánt gabonapehely, a Fruity Pebbles reklámjából származó kép esetében például valószínűsíthető, hogy a reklám „a gyerekeknek szól”, míg a helyi hírműsorból származó kép esetében jó eséllyel a felnőttek alkotják a célközönséget. Ezt köve- tően arra kértük a gyerekeket, hogy az üzenet célja alapján válogassák szét a kártyá- kat – aszerint kategorizálva a különböző műsorokat, hogy miért készítették őket. A Fruity Pebbles reklámjából származó kép esetében a gyerekek rájöhetnek, hogy az „rá akar venni, hogy vegyünk gabonapelyhet” (meggyőzés), míg a helyi hírműsor rendeltetése az, hogy „elmondja nekünk, mi történik a városban” (tájékoztatás). Azt találtuk, hogy azok a leendő másodikos, harmadikos és negyedikes diákok, akik részt vettek a médiaműveltségi programban, felülmúlták teljesítményben azokat a társaikat, akik nem kerültek be a programba. Ez azért is volt különösen fontos, mert mindazon diákok 75%-a, akik a Russell Byers Charter School tanulói közül bekerültek a Powerful Voices for Kids (Erős Gyerekhangok) programba, ta- nulmányi felzárkóztatást igénylő gyermek volt; azaz az osztálya alsó kvintilisébe tartozott. Ezek a diákok képesnek bizonyultak arra, hogy megtanuljanak következ- tetni a médiaüzenetek céljára és célközönségére, és jobban teljesítették ezt a felada- tot, mint a nagyobb tanulmányi kompetenciával bíró társaik, akik nem vettek részt a PVK (Powerful Voices for Kids – Erős Gyerekhangok) programban. Mindamellett a kutatásunkban részt vevő 5. és 6. osztályos gyerekek esetében a tévéműsorkártya-válogatási feladat során nyújtott teljesítményben nem mutat- kozott statisztikailag jelentős különbség a kontrollcsoporthoz viszonyítva, amely ugyanazon iskola olyan diákjaiból állt, akik nem vettek részt a PVK (Powerful Voices for Kids – Erős Gyerekhangok) programban.