Page 257 - Renee Hobbs, David Cooper Moore – A médiaműveltség felfedezése

9. fejezet: A gyakorlat átalakítása 255 21. századi média szövevényes világában. Annak megértése, hogy hogyan lehet a legjobban összekapcsolni a gyerekek (gyakran kusza) „otthoni” kultúráját az iskolai környezetükkel, szükségszerűen komplex feladat. Megkívánja, hogy a tanár mély megértéssel és empátiával viszonyuljon tanítványai szükségleteihez, kompetenciái- hoz és érdeklődéséhez. Megkívánja, hogy a tanárképző tiszteletben tartsa mind- azokat a motivációkat, amelyeknek köszönhetően a tanár amellett dönt, hogy hasz- nálja (vagy nem használja) a médiát és a technológiát az osztálytermében. Megkívánja továbbá, hogy a hozzánk hasonló kutatók ne tévesszék szem elől, hogy miért tartják a digitális és médiaműveltséget olyannyira fontosnak, mint olyan eszközt, amely révén a műveltség gyakorlásának a diákok által űzött összes formája fejleszthető – a papír-és-ceruzától kezdve a beszéden és hallgatáson, az olvasáson és íráson át a videókészítésig és számítógép-programozásig stb. bezáró- lag. A digitális és médiaműveltséggel a tanárok és iskolai vezetők arra ösztönöz- hetők, hogy megváltoztassák az iskolai kultúrát, azokat a kritikai gondolkodási és kreatív készségeket tartva szem előtt, amelyekre a diákoknak a majdani felsőokta- tásbeli életük és karrierjük során szükségük lesz. Összefoglalás Megosztottuk mindazt, amit a Powerful Voices for Kids (Erős Gyerekhangok) kez- deményezésben részt vett számtalan különféle tanártól és tanulótól megtanultunk. Megtanultuk, hogy a tanárok digitális és médiaműveltséget illető szemlélete azok- tól a meglévő attitűdjeiktől és meggyőződéseiktől függ, amelyekkel a médiára, a tömegkultúrára, a technológiára vonatkozóan, valamint a tanítást és tanulást illető átfogó céljaikra vonatkozóan rendelkeznek. Megtanultuk, hogy oktatókként meg- lévő saját értékeink és prioritásaink (előttünk is még csak részben ismert módon) alakítják azokat a választásainkat, amelyeket a digitális és médiaműveltség kisdiá- kokkal való megismertetése során hozunk. Megosztottuk a 9–11 éves gyerekekkel végzett munka során szerzett tapasztala- tainkat, elmondva, hogyan válhatnak a kisgyerekek hatékony kommunikátorokká oly módon, hogy kreativitásukat és együttműködési készségüket arra használják, hogy az urbánus közösségekben megjelenő valós problémákkal foglalkozzanak (köztük olyan kérdésekkel, mint az otthontalanság és a szemetelés). Meggyőződé- sünk, hogy a gyerekek erős hangjuk révén jobbá tehetik a világot – kis és nagy léptékben egyaránt. Történeteket írva, rajzolva és mesélve a gyerekek is megtapasztalják a szerző- ség hatalmát. A technológiai eszközök segíthetik ennek a hatalomnak a felfedezését. Amikor pedig a diákok a celebkultúráról, a tömegmédiáról és a közösségi médiá- ról tesznek fel kérdéseket, kiderül, hogy az osztálytermi párbeszéd kiszámíthatat- lanságának kezelése kulcstényező a hatékony tanulási környezet megteremtésében.