Page 254 - Renee Hobbs, David Cooper Moore – A médiaműveltség felfedezése

252 A médiaműveltség felfedezése tására önállóan elsajátította a Comic Life (egy képregények készítésére szolgáló egyszerű szoftveres eszköz) használatát oly módon, hogy fotók és szöveg kombi- nálásával alkotott egy több kockából álló képregényt. Amikor a tanári kreativitás elszabadul A tanári kreativitásnak azért van némi hátulütője is. Fáj beismerni, de a tanárok némelyike kreatív alkotóként hajlamos lehet teljesen magába merülni, aminek néha a tanítványai látják kárát. Előfordulhat, hogy a tanár a saját projektjét állítja a kö- zéppontba, a gyerekek pedig előadókként, asszisztensekként vagy pusztán a kö- zönség tagjaiként jutnak szerephez. Ez egy régi paradigma az ifjúságimédia-készítésben. Már az 1960-as és 1970-es években is, amikor a tanárok először kezdtek 8 mm-es flmfelvevő gépekkel, gye- rekek részvételével flmeket készíteni, az volt a bevett eljárás, hogy a tanár indította el a projektet, írta meg a forgatókönyvet és osztotta ki a szerepeket a gyerekekre, akik színészekként, jelmezkészítőkként, operatőrökként és sminkesekként működtek közre. A gyerekek részesei voltak a kreatív folyamatnak, ez kétségtelen, de csak a tanár kreatív kezdeményezésének segítőiként. Renee egyszer megfgyelt egy fa- 6 tal oktatót, aki saját különleges flmjének, A majmok bolygója játékos paródiájának elkészítéséhez vette igénybe tanítványait. Az oktató szándékosan részt vett a pro- dukció minden mozzanatában; a forgatókönyv megírásában, a jelmezek megterve- zésében, valamint a forgatásban is. A programjában részt vevő gyerekeket azonban szemlátomást kevésbé kötötte le és érdekelte a projekt. Úgy tűnt, a gyerekek közül kevesen értik a paródia koncepcióját, és nem sokuknak van akár némi fogalma is a tanár flmjének céljáról. Jóllehet, pár gyereket lekötött a projekt, egyértelmű volt, hogy a legtöbb résztvevő meglehetősen unalmas és eseménytelen tapasztalatként éli meg az egész dolgot. 7 A médiakészítéssel kísérletezve némely oktató indíttatást kaphat arra, hogy olyan médiaalkotásokat készítsen, amelyek a segítségére vannak a tananyag jobb átadásá- ban. Amikor a tanárok magukra veszik a feladatot, hogy híres amerikai elnökökről szóló PowerPoint-diákat, matematikai képleteket bemutató videókat vagy állat- fajok élőhelyéről szóló podcastokat készítsenek, akkor a tartalom a tanárok tan- anyagra vonatkozó választásait tükrözi – azt illető választásaikat, hogy szerintük mit kell tudniuk a diákoknak. Ezek a kreatív oktatóanyagok csakugyan hatékonnyá tehetik a tanulást. Ugyanakkor azonban arra ösztönözhetik a tanárokat, hogy pusz- tán az előadástartás és tartalomátadás egy újabb módjaként használják a digitá- lis médiát, azt a hagyományos pedagógiát táplálva, amely elsősorban a közönség tagjaiként tekint a diákokra, akik dózisokban kapják az információt és az okta- tási célú szórakoztatást. Aggodalommal tölt el bennünket a feltételezés, amely ennek alapjául szolgálhat: azaz, hogy a tanulók annyira eltávolodtak és elidegenedtek volna