Page 249 - Renee Hobbs, David Cooper Moore – A médiaműveltség felfedezése

9. fejezet: A gyakorlat átalakítása 247 pankrációs tévéműsorokról beszéltek a tanítványai, ugyanez a tanár nem érezte magát olyan kényelmetlenül, és néha kérdéseket is feltett nekik a műsorban ábrá- zolt karakterekről és konfiktusokról. A szülők és a tanárok néha tudatlannak tűnhetnek a gyerekek szemében a tö- megkultúrát illetően. Általános iskolai tanárok gyakran hangsúlyozták előttünk, mennyire nehéz lehet akár csak felismerni is a gyerekek flmekre, tévéműsorokra, hírességekre, sportolókra, illetve a tömegkultúra egyéb dimenzióira tett, verbális és nonverbális utalásait, mivel sok tanár nem ismeri a gyerekek által otthon fo- gyasztott médiát. Már a kisgyerekek is érzik, hogy miről megengedett beszélni az iskolában. „Nem kérdezhetsz rá náluk csak úgy” – magyarázta a tanárok egyike. „A gyerekek visszavonulót fújhatnak, ha az utalásaik magyarázatát kérjük tőlük”, talán azért, mert már a kisgyerekek is tudják, hogy milyenfajta műsorok minősül- nek „nem helyénvalónak” a felnőttek szemében. Fontos, hogy az oktatók elgondolkodjanak a kultúrát (annak számtalan különféle formáját) illető saját attitűdjeikről. Akár tetszik nekünk, akár nem, az iskoláinkban tanuló gyerekek többsége a tömegkultúra számos, felnőtteknek szánt formájával találkozik, olyannyira, hogy az ettől való megvédésük hiábavaló és céltalan törek- vésnek bizonyulhat. Egy általános iskolai tanár így fogalmazta ezt meg: „A tö- megkultúra része a kultúrának. Az ebben az iskolában tanuló gyerekek szülei fa- talok, képben vannak, és lehetőségük van arra, hogy – bizonyos vonatkozásban – a média révén építsék a gyermekeikhez fűződő kapcsolatukat. A tömegkultúra segíthet relevánsabbá tenni az iskolát.” Egy másik tanár elismerte, hogy a médiát és használatát illető saját előítéletei komplikálták számára a tömegkultúra osztály- terembe való beengedésének kérdését. „Fontos, hogy ismerjük a diákjainkat” – mondta. Általános iskolai tanárok egy csoportjának 17 szöveget (köztük a PBS hagyo- mányos gyerekműsoraiból, Disney-játékflmekből, videoklipekből, közérdekű fel- hívásokból, elnöki beszédekből, valamint prof és amatőr gyártású dokumentum- flmekből vett részleteket) adtunk azzal a céllal, hogy metakognitív gondolkodásra ösztönözzük őket arra vonatkozóan, hogy miért dönthetnek a tanárok a tömegkul- turális szövegek használata mellett. Generikusan különböző szövegeket válogat- tunk össze, hogy ösztönözzük a résztvevők közötti vitát azzal kapcsolatban, hogy mit tartanak megfelelő választásnak az osztálytermi oktatásban való felhasználásra. Az általunk összegyűjtött és a tanárok általi tanulmányozásra egy wikioldalon el- helyezett részletek listája az alábbi keretes felsorolásban látható. Megkértük a tanárokat, hogy párokban dolgozva, a diákok szükségleteit és ké- pességeit tekintetbe véve válasszanak ki egy-egy szöveget. Arra biztattuk őket, hogy jósolják meg, vajon milyen reakciók lépnének fel az osztálytermi eszmecsere során; mennyire állítanák kihívás elé a gyerekeket a szövegek, milyen mértékben fejlesztenék a kritikai gondolkodási képességüket; valamint adott szöveg esetében mennyire teljesülnének a tanóra célkitűzései. A tanárok különféle érveket vonul- tattak fel azt illetően, hogy a választott médiaszövegek hogyan és miért segíthet- nék a diákokat a tanulásban.