Page 247 - Renee Hobbs, David Cooper Moore – A médiaműveltség felfedezése

9. fejezet: A gyakorlat átalakítása 245 Csak a hat foglalkozás végén ébredtünk rá, milyen hasznosnak is bizonyult a ta- nári reakciók előzetes mérlegelésének gyakorlata. Mivel a múltban már több pro- jekten és programon is dolgoztak az iskolában, a facilitátorok ismerték az iskolai kultúrát és az osztálytermi pedagógusokat, ami lehetővé tette számukra, hogy ha- tékonyan megjósolják az eszmecserék és tevékenységek valószínű irányát és ki- menetelét. Az iskolai kultúra ismerete (a vezetést, a tantestületet, a személyzetet, a gyerekeket és a családtagokat is beleértve) fontos tényezőnek bizonyult a prog- ram sikerében. Közvetlenül az egyes foglalkozásokat követően, a résztvevők távozása után for- mális beszámolókat tartottunk, olyan formában, hogy megosztottuk egymással a program során szerzett észrevételeink, megfgyeléseink és személyes tapasztala- taink „csúcspontjait” és „mélypontjait”. Bár mindannyian fáradtak voltunk, utólag elmondhatjuk, hogy az új facilitátorok számára ez volt a program egyik legfon- tosabb eleme. A beszámoló megbeszélések intenzitása segítette az önrefexiót, időnként pedig olyan valódi érzelmeket szült, amelyek csak közvetlenül a résztve- vőkkel folytatott foglalkozások után léphettek fel. E beszámolók során Renee men- torként őszintén beszélt arról, hogy saját oktatási gyakorlatával kapcsolatban mit tart hatékonynak és mit kevésbé hatékonynak, szemléltetve a refektív gyakorló szakember hozzáállását. Ezek a megbeszélések egyre inkább egy olyan biztonsá- gos teret jelentettek az új facilitátorok csoportja (és a csoport mentora) számára, ahol egyszerre lehettek magabiztosak és sebezhetők, ahol őszintén megoszthatták a gondolataikat, és visszacsatolást nyújthattak egymással és saját magukkal kap- csolatban. Ez a gyakorlat, melyet kollektív beszámolásnak hívnak, egy oktatási stratégia, amelyet Renee a célzatos tanulóközösség-építéshez is felhasznált. A program min- den egyes napjának végén kollektív beszámolásra kerül sor, mely a nap „csúcs- pontjaira” és „mélypontjaira” vonatkozó gondolatok strukturált megosztásából áll. A program e komponense a Powerful Voices for Kids (Erős Gyerekhangok) prog- ram kulcselemének bizonyult a tanárok szakmai fejlődésének támogatásában. A kollektív beszámolás a közös ünneplés és őszinte önrefexió pillanataihoz is biztonságos teret nyújt, elmélyítve a kollégák közötti bajtársiasságot és a diákok és családjaik iránti empátiát. A módszernek azonban vannak bizonyos korlátai. Egy alkalommal Renee arra kérte a PVK (Powerful Voices for Kids – Erős Gyerekhangok) program oktatóit, hogy két koncentrikus kör közül a belsőben foglaljanak helyet, mivel meghívta a nyári továbbképző tanfolyamon részt vevő tanárokat, hogy csatlakozzanak a kol- lektív beszámoláshoz, és ők ültek a külső körben. Tanárok két csoportja vett részt a kollektív beszámolásban, az aznap a Powerful Voices for Kids (Erős Gyerekhan- gok) program keretében folytatott tanításról elmélkedve. A PVK program oktatói mögött azonban egy hosszú, forró nyári nap állt, a nyári továbbképző tanfolyamon részt vevő, tapasztaltabb osztálytermi pedagógusok némelyike pedig bonyolult kérdéseket tett fel. Ezek a pedagógusok nem ismerték a programban részt vevő