Page 243 - Renee Hobbs, David Cooper Moore – A médiaműveltség felfedezése

9. fejezet: A gyakorlat átalakítása 241 környezet kulcsfontosságú jellemzőit: az oktatóknak úgy kell tekinteniük saját ma- gukra, mint a változás követeire, képesnek kell lenniük arra, hogy különféle cse- lekvési modelleket vonultassanak fel, valamint csoportban tanuljanak, minek során „elvetik előfeltevéseiket, és közösen fognak új gondolatok alkotásba”. 2 Szakmai tanulóközösség Azzal, hogy a Russell Byers Charter Schoolban kitalált és megvalósított egy szak- mai tanulóközösséget, Renee segíteni kívánta az általános iskolai tanárok fejlő- dését, egyúttal új tanárképzőket akart bevezetni a szakmai fejlesztés gyakorlatába. David Cooper Moore, Emily Bailin és John Landis tanárképző-gyakornokok vol- tak egy azzal a céllal létrehozott programban, hogy segítse az általános iskolai osztálytermi pedagógusokat a médiaműveltség megértésében, valamint abban, hogy nagyobb magabiztossággal integráljanak multimédia-készítési tevékenységeket a már meglévő tananyagba. A szakmai tanulóközösség (Professional learning community – PLC) kifejezés azt a módszert takarja, amelynek keretében egy iskola tanárai, felelős vezetői és egyéb partnerei folyamatosan törekszenek a tanulásra, megosztják az ismerete- ket, majd a tanultak alapján cselekszenek, növelve szakmai eredményességüket – mindezt pedig a diákok üdvére teszik. A szakmai tanulóközösségek pozitív hoza- 3 dékai közé tartozik a nagyobb tanári hatékonyság, a diákok tudása iránti kollektív felelősség, a tanárok elszigeteltségének csökkenése, valamint a jobb morál és na- gyobb szakmai megelégedettség is. A szakmai tanulóközösségek az együttmű- 4 ködést segítő, produktív kapcsolatok építése révén hozzájárulnak az iskolafej- lesztés folyamatának támogatásához. Az oktatókat, bármilyen szintű tapasztalattal rendelkeznek is, bevonják a kollektív, kontextus-specifkus tanulásba, ami jobb eredményekhez vezet az iskolai kultúra, a tanári gyakorlat és a diákok tudása te- rén. A tanulócsoportok keretein túlmutatva ezek a partnerségek „megkívánják, hogy a csoport tagjai együtt, őszintén és nyíltan mérlegeljék saját gyakorlatukat, szándékosan keresve annak lehetőségét, hogy munkájukat jobban végezhessék, és folyamatosan építve abbéli képességüket, hogy éljenek e lehetőséggel”. 5 Saját tanítványai tanárképzőkké válását segítve Renee a felelősség fokozatos át- ruházására épülő modellt alkalmazta, amelyben a feladatok elvégzésére vonatkozó felelősség az idő előrehaladtával fokozatosan hárul át a tanárról a tanítványokra. A tanár idővel félreáll, és mentori minőségben tevékenykedik, engedve, hogy a facilitátorok vezessék a programot. Ebben az esetben Renee tervezte meg és ve- zette le az első foglalkozásokat, majd a programtervezést és -megvalósítást illetően fokozatosan egyre nagyobb felelősséget ruházott át Davidre, Emilyre és Johnra.