Page 256 - Renee Hobbs, David Cooper Moore – A médiaműveltség felfedezése

254 A médiaműveltség felfedezése A tanításra és tanulásra vonatkozó szakmai párbeszéd ösztönzésének, kiterjesz- tésének és strukturálásának számos módja van. E párbeszéd az alapértékek egyér- telmű meghatározásával kezdődik. Ebben a tekintetben saját munkánk a Ted Sizer és a Coalition of Essential Schools által kidolgozott megközelítéssel van összhang- ban. Amint azt a könyvben bemutatott jelenetekből és példákból is láthattuk, mind az iskolai, mind az iskolán kívüli tanulási környezet olyan hely, ahol minden diák megtanulja helyesen használni az elméjét, miközben aktiválja a fejét, a szívét és a szellemét azáltal, hogy emberekkel, helyekkel, eseményekkel és gondolatokkal ta- lálkozik – azok teljes, való életbeli komplexitásában. A Powerful Voices for Kids (Erős Gyerekhangok) program keretében a tömegmédia, a tömegkultúra és a digi- tális média felhasználásával olyan oktatási programot hozunk létre, amely rendelte- tése szerint kapcsolatot teremt a gyerekek otthoni kultúrája és tanulókként meglévő szükségletei között. Azt szeretnénk elérni, hogy ne a tárgynak megfelelő élettelen ismerethalmazt, hanem a gyerekek érdeklődését és a világról alkotott, alakulóban lévő képét ismerjük el és tiszteljük a tanulási folyamat központi hajtóerejeként. Ennek érdekében a tanítás és a tanulás egyénivé tételét tűztük ki célul, hogy a tananyagok és specifkus pedagógiák megválasztása a tantestület kezébe kerülhes- sen. Információszerzés, elemzés és értékelés, kompozícióalkotás, refexió és cselek- 10 vés révén a gyerekek végzik el a tanulási munkát, melynek során a tanár támogatja és arra sarkallja őket, hogy „tanuljanak meg tanulni, s imígyen magukat tanítani”. 11 Azt kívántuk elérni, hogy a diákok egyaránt képesek legyenek demonstrálni a tu- dásukat, valamint az életük kulturális vonatkozású mozzanataira reagálva hasz- nálni azt. Kicsit hátrébb lépve azonban óhatatlanul el kell töltsön bennünket némi alázat, mivel az oktatástörténészek rámutattak, hogy megfgyelhető bizonyos rendszer abban, ahogy a médiatechnológiákat a közoktatás kontextusában kezeljük. Az ok- tatási innováció új útjai kapcsán először nagy remények szöknek szárba, és lelke- sedés tört ki. Később viszont a kutatások nem állapítanak meg észrevehető kü- lönbséget a hagyományos osztálytermi oktatás és az új technológiákkal történő tanulás között. Amint azt az egyik kutató megfogalmazta: Fokozatosan világossá válik, hogy a technológiákhoz bizonyos gyakorlati nehézségek és bonyodalmak társulnak, amelyek inkább gátolják, semmint segítik az oktatást. Néha a ta- nulók vagy szüleik fejezik ki tiltakozásukat. Egy idő után kiderül, hogy az új technológiá- nak az oktatási gyakorlatban való alkalmazása meglehetősen korlátozott marad. A végén semmi nem változik, az ellenzők (legnagyobbrészt tanárok) és a támogatók (az újítók és a beruházó igazgatótestületek) pedig kölcsönös vádaskodásba kezdenek. 12 Úgy véljük, hogy függetlenül attól, hogy az új technológiák hogyan és miért integ- rálódnak, sőt egyáltalán integrálódnak-e az általános iskolai osztálytermi környe- zetbe, számtalan alapvető készség már óvodás korban kialakítható annak érdeké- ben, hogy a diákok képesek legyenek kommunikátorokként tekinteni magukra a