Page 79 - Renee Hobbs, David Cooper Moore – A médiaműveltség felfedezése

3. fejezet: A kultúra és az osztályterem összekapcsolása 77 Mona a költészetet és a rímet szerette volna tanulmányozni harmadik osztályos tanítványaival, hozzásegítve őket a nyelv élvezetéhez, valamint a hang és a ritmus összmunkájának felismeréséhez. Versek és zeneszövegek olvasása után a gyerekek saját költeményeket írtak. Mona rendszeresen gitározott a gyerekeknek, és segített nekik zenére hangszerelni a szavaikat, hogy többet tudjanak meg a ritmusról és a rímről. Ahhoz azonban, hogy Mona a költészet erejét használja egy, a szemetelés- ről szóló közösségi cselekvési projekt elindításához, egy iskolán kívülről érkezett váratlan látogató – Caroline, a médiaszakember – inspirációja kellett. A Powerful Voices for Kids (Erős Gyerekhangok) oktatóit arra biztattuk, hogy hívjanak meg az internetre, a reklámra, az újságírásra és a flmre szakosodott kö- zösségi vezetőket és médiaszakembereket az iskolába, hogy találkozzanak a médiá- ról tanuló gyerekekkel. Az elképzelés az volt, hogy áthidalják az osztályterem és a kultúra közötti szakadékot. Renee-t Marshall McLuhan munkája inspirálta, aki 1977-ben írt egy könyvet City as Classroom: Understanding Language and Media (A város mint osztályterem: a nyelv és a média megértése) címmel. McLuhan rá- mutatott, hogy a tanulókra az egész kulturális környezet hatással van, nem csupán az osztálytermi pedagógiai technikák. McLuhan hangsúlyozta a városnak mint osztályteremnek az oktatásban betöltött szerepét, nagy tanulási potenciált látva az egyre összefonódottabb világot, a globális falut reprezentáló tágabb kulturális kör- nyezetben. 1 Néhány oktató és tanár barátokat és kollégákat hívott meg, míg mások hideghí- vásokat kezdeményeztek a városvezetésben dolgozók, helyi nonproft szervezetek, illetve médiacégek felé. Egy nap Caroline, a LevLane (egy philadelphiai reklám- ügynökség) kreatív szolgáltatási szakembere jött el az iskolába. David arra buzdította Caroline-t, hogy Mona osztályában beszéljen a gyerekeknek a város új, „Unlitter Us” (Szeméttelenítsük magunkat!) elnevezésű közérdekű kampányáról. 2010-ben Philadelphia Város Újrahasznosítási Hivatala szponzorálta a valaha volt legnagyobb szemetelésellenes kampányt, élőszavas költészeti alkotások és utcaipoéta-előadá- sok felhasználásával. Az óriásplakát-reklámokon és közérdekű televíziós felhívá- sokon kívül utcai költészeti rendezvények, Facebook- és Twitter-jelenlét, valamint háztömbönkénti közösségi mozgósítás is helyet kapott a kampányban. 2 Caroline a gyerekekkel együtt ötleteket gyártott egy költeményhez, amely arról szólt, hogy miért fontos számukra a város tisztasága. Caroline és Mona olyan te- vékenységben kalauzolta a gyerekeket, amely során azt a gondolatot járták körül, hogy a szemét rontja a közösség érzelmi jólétét. Inspirálhatnak-e a gyerekek máso- kat a szemétre adott érzelmi reakciójuk megosztásával, és a folyamat során kivált- hatják-e a magatartás megváltozását, valamint segíthetnek-e olyan új közösségi normákat létrehívni, amelyek elfogadhatatlannak minősítik a szemetelést? Az osztályban tett látogatása után a gyerekeknek küldött e-mailjében Caroline arra biztatta őket, hogy készítsék el saját közérdekű felhívásukat egy videó formá- jában, amelyet azután felhasználhatnának a „Szeméttelenítsük magunkat!” kam-