Camera obscura
Korábbi cikkekben már foglalkoztunk flipbookkal, taumatróppal és zootróppal, amelyek izgalmas szórakozás mellett, alapozó médiás ismereteket kínálnak a kisebb korosztály számára is. Ezt a sorozatot bővítve most a camera obscurával ismerkedhetünk meg egy kicsit közelebbről.
Jelentése
Első körben nézzük meg, hogy mit is jelent pontosan ez a kifejezés. A camera obscura latin eredetű és sötét kamrát, szobát jelent. A hétköznapokban főleg lyukkameraként ismerhető, objektív nélküli eszköz, amely a környezet vizuális leképezésére szolgál. Ha egy teljesen sötét térben, szobában egy nagyon apró lyuk van a falon vagy a redőnyön, akkor a szemben lévő falon nem egy egyszerű fényfoltot fogunk látni, hanem megjelenik a külvilág fordított, kicsinyített képe.
Története
A camera obscura már a középkori tudományos irodalomban is fellelhető volt, ám a reneszánsz idején élte fénykorát, a 16. századtól kezdve folyamatosan találkozhatunk vele. A fényképezés előtti időkben rajzolási segédeszközként alkalmazták, a papírra, vászonra vetített kép segített a vázlatok elkészítésében.
A 19. század első felében a fotográfia fejlődése alaposan átalakította a lyukkamerát. A sötét dobozok belsejére vetített képet változatos kémiai eljárások segítségével próbálták egyre jobb minőségben rögzíteni, a kép minőségét pedig a fény mennyiségét is szabályozni képes objektívekkel felcserélni.
Hogyan készítsünk otthon camera obscurát?
1. Legegyszerűbb módja egy camera obscura elkészítésének, ha keresünk egy könnyen alakítható, vágható papírdobozt (cipősdoboz, teásdoboz).
2. Ahhoz, hogy megakadályozzuk a nem kívánt fénybeszűrődéseket, fényvisszaverődéseket, érdemes lefújni fekete festékkel a dobozunk teljes felületét belülről és kívülről is.
3. Az oldalszéleket fekete ragasztószalaggal is lezárhatjuk, hogy biztosan megkapjuk az igazi „sötét kamránkat”.
4. A doboz egyik oldalára nagyméretű ablakot vágunk, és pauszpapírt vagy zsírpapírt fektetünk a „keretre".
5. Az ablakunkkal szemben lévő oldalon, tűvel ejtett lyukon keresztül a fény a pauszpapírra vetíti a kameránk előtti tárgyak képét.
6. Fontos, hogy jól meg legyen világítva a leképezendő tárgy, környezet, mi pedig a kameránkkal árnyékba vagy sötétbe húzódjunk.
7. A végeredményként egy fordított és nem oldalhelyes képet fogunk kapni.