Politika, művészet, reprezentáció: a tekintélyes lazaság
Képelemző sorozatunkban már foglalkoztunk a politikai hatalom képviselőinek képi reprezentációjával. A nemrég leköszönt amerikai elnök családi képe után most egy jóval közelebbi politikai nagyhatalom vezetőjéről készült képet vizsgálunk meg. Az Instagramon posztolt fotónak ráadásul magyar vonatkozásai is vannak, így a fotográfia mellett megismerkedhetünk az absztrakt festészet egy nagyszerű alkotásával is.
Egy nem mindennapi dolgozószoba
Soazig De La Moissonnière francia fotográfusnő, Emmanuel Macron hivatalos fényképésze Instagram oldalán 2018-ban posztolt egy képet a Francia Köztársaság elnökéről és feleségéről Brigitte Macronról.
Természetesen nem ez az egyetlen közös képük a nagy műgonddal, megfontoltan, a platform sajátosságaihoz igazodó, a lehetőségeit kihasználó, kifinomult ízléssel elrendezett oldalon. Az önmagában is nagyszerű fotó azonban nem keltett különösebb feltűnést. Csakhogy Budapesten Makláry Kálmán galériatulajdonos és a modern francia festészet kiváló ismerője felfedezte az 1948-ban Franciaországba emigrált Hantai Simon nagyméretű festményét a dolgozószoba falán. A találatot a Facebookon posztolta, és rövid időn belül a fotó, a festmény ürügyén, különös, lokális, hírnévre tett szert.
A magyar internetes sajtó jellemző módon legalább féltucat, rövid, kattintásvadász címmel ellátott hírben számolt be az érdekességről: magyar festő képe lóg Macron dolgozószobájában. Többségükben csak éppen olyan hosszan, hogy a nemzeti büszkeségre apelláló címadás után az olvasó ne csalódjon nagyon.
A kép azonban saját jogán is rendkívül érdekes, és alkalmas arra, hogy a politikai hatalom képviselőinek vizuális és politikai kommunikációjával kapcsolatban tegyünk néhány megfigyelést.
A hatalom képviselőinek képmásai
A politikai vezetők szobrai, közszemlére bocsátott képei a modernitás hajnaláig elsősorban felségességet, megfellebbezhetetlen tekintélyt, hatalmat közvetítő eszközök voltak. Korszakokhoz illő ikonográfiai felkészültséggel, aprólékos elemzéssel fejthető meg az egyes elemek, részletek mondanivalója. A megbízások nyomán készült ábrázolások azonban soha nem mentek szembe az uralkodói ízléssel, és pontosan illeszkedtek a hatalmon lévők által közvetíteni kívánt üzenetekhez.
A nyilvánosság új formái, a sajtó megjelenése alapjaiban forgatta fel ezt az egyirányú kommunikációt. A politikai hatalom képviselőinek kritikus, gúnyolódó vagy csupán realista ábrázolásaival egy ideig több-kevesebb sikerrel küzdő cenzúra átadta a helyét a hatékonyabb eszközöket kezelni tudó professzionális kommunikátoroknak.
A demokratikus nyilvánosság és a tömegkommunikáció okozta, egyre növekvő képéhséget a média szereplői számtalan csatornán, platformon próbálják kielégíteni. A politikusok, pártok, mozgalmak, uralkodóházak PR-esei a vezetőkről kialakítani kívánt képet jól megfontolt, irányított vizuális kommunikációval próbálják formálni, mindezt a tőlük függő vagy azonos víziókkal rendelkező alkotókkal, ábrázolásokkal – ellensúlyozva a tőlük függetlenül dolgozó sajtómunkások képeit.
A modern politikai vezető imidzsének megalkotásakor két fontos szempontot kell figyelembe venni. Egyfelől meg kell mutatni, hogy nem véletlenül ruházták fel autoritással, hatalommal. Tekintélyét érzékeltetni kell. Másfelől a tömegdemokráciák által elvárt emberközeli, közvetlen, olykor esendő politikus arcát is is fel kell villantani. A megfelelő mértéket megtalálni nem egyszerű feladat, könnyen nevetségessé válhat bármelyik vezető, ami súlyos tekintélyvesztéssel jár.
Életkép az elnöki dolgozószobából
A francia történelem, Franciaország világpolitikai szerepe, a frankofón világ nagysága egy tekintélyes, határozott politikai vezetőt kíván; a francia felvilágosodás hagyománya, a köztársasági eszme, Emmanuel Macron politikai hitvallása pedig egy modern, nyitott, közvetlen elnököt.
De La Moissonnière Instagram oldala, de önmagában az általunk kiválasztott fotója is pontosan közvetíti, újra és újra megalkotja ezt az összetett személyiséget, amely mindkét aspektust magában foglalja.
Az Élysée-palota elnöki dolgozószobájában már csak a kazettás falburkolat árulkodik a klasszicista épületről, a bútorok már könnyűek, minimalisták, modernek. Bauhaust és Breuer Marcel munkáit megidéző csővázas design fotelek foglalták el az aranyozott, oroszlánlábú súlyos bútorok helyét. A hatalmas – a bejárati ajtó közeléből fotózott – szobabelső, a modern íróasztal méreteivel mégis tekintélyt parancsoló, megfelel a Francia Köztársaság nagyságának.
A palota berendezésének modernizációja nem most kezdődött, Nicolas Sarkozy és François Hollande elnöksége alatti visszafogott változtatásokat Macron és neje folytatta. Élve a kölcsönzés lehetőségével, a modern képzőművészet legmerészebb alkotásai – festmények, plakátok, szőnyegek – segítségével varázsolták meghökkentően eklektikussá a dolgozószobákat és szalonokat. Mivel is jelezhette volna jobban a köztársaság új elnöke, hogy bátran és radikálisan fog nekilátni a megváltoztathatatlannak tűnő francia politikai, szociális és érdekképviseleti rendszer reformjához.
A szoba minden asztalán rendetlenség uralkodik, nyoma sincs az élére állított, gondosan összerakott jegyzeteknek, egymás tetején fekszenek a mappák. A kötelező klisé – az egykori dolgozószobák elhagyhatatlan elemének számító – a súlyos kötetekkel, lehetőleg sorozatokkal megpakolt könyvespolc sem szerepel a képen. A print kultúra maradványait és a naprakész tájékozottságot a kép bal alsó sarkában lévő asztalra pakolt napilapok jelentik. Az elnök zakó nélkül, de nyakkendőben dolgozik.
A pillanatkép szerint Brigitte Macron bármikor megzavarhatja férjét, talán még kopognia sem kellett, hiszen a férfinek még az elnöki töprengéshez álla alá szorított öklét sem volt ideje leereszteni. A kosztümös filmek titkos tanácsadóinak, bíborosainak cselszövését megkönnyítő ajtón belépő feleség már nem csupán kötelező kíséret és protokoll események résztvevője – a rejtekajtó egyszerre árulkodik szoros munkakapcsolatról és a privát szféra jelenlétéről is. A haladó gondolkodású elnök mellett a feleség szerepe nem csorbítja, nem gyengíti a vezetői tekintélyt. A nagylátószögű objektívvel hatása, a szőnyeg és a parketta vezetővonalai perspektivikus mélységet adnak a képnek, felidézve klasszikus festmények „háttérben ajtón belépő alak” toposzát a szférák közötti átjárhatóság jeleként.
Brigitte Macron a franciaság, a franciás stílus megtestesítője is, termetét rendkívül elegáns magassarkú cipővel kompenzálja, testhezálló ruhája kiemeli karcsúságát, frizurája pedig a francia modellek, filmsztárok és előadóművészek megjelenését idézve Mireille Darcot vagy Mireille Mathieu-t juttatja eszünkbe.
A dolgozószoba falán a Pompidou Központból kölcsönzött hatalmas absztrakt festményt látunk, Hantai Simon Rózsaszín írás című alkotását. A kép stílusa és témája szokatlan ellentétet mutat: a modern, absztrakt festmény vallási, vallásos szövegeket tartalmaz, amelyeket a festő, mintegy lelkigyakorlatként, egy éven keresztül írt a vászonra a katolikus liturgia színeivel. Furcsa módon a festményt teljesen szakszerűtlenül világítja meg két állólámpa.
Hantai, miután elvégezte a Képzőművészeti Főiskolát, ahol Aba-Novák Vilmos is a mestere volt, 1948-ban feleségével elhagyta Magyarországot és Párizsban telepedett le. Pályája során sorolta magát a posztimpresszionizmushoz, a szürrealizmushoz, de nagy hatással volt rá az akciófestészet is. A Rózsaszín írás fontos szerepet tölt be az életművében, a szürrealizmussal való szakításának jelképe, vallásos témája üzenet a szürrealistákkal való szembenállásról. A hatvanas években jellegzetes és sajátos technikát dolgozott ki, a pilage módszert. Összegyűrt, összehajtogatott vásznakat festett be, amelyek szétbontva önmaguk lenyomatát mutatták. Ismertségéhez – a nem művészetkedvelők között – az is hozzájárult, hogy a legmagasabb összeget aukción, a magyar vagy magyar származású művészek közül az ő egyik képéért fizették ki.
Minden esetlegességével, hevenyészettségével, kuszaságával, rendetlenségével nem véletlenül került a kép az elnök fotósának oldalára. A szereplők öltözete, a bútorok, a hatalmas modern festmény különös eleganciát, nagyságot közvetít. Egyszerre kommunikálja a felelős, tekintélyes és a modern, közvetlen politikai vezető képét.
Feladatok:
1. A brit királyi család a legjobb fotográfusokat bízta meg a nyivánosságnak szóló családi képek elkészítésével. Nézzétek meg az alábbi linkeken Cecil Beaton és Annie Leibovitz képeit! A két sorozat között évtizedek teltek el. Mit közvetített a két sorozat és miben különböznek?
Annie Leibovitz: II. Erzsébet királynő és a királyi család meghitt portréi
Az alábbi linkeken bőven találhatsz, naponta frissülő képeket a királyi családról. Mi a dinasztia önreprezentációja és a sajtófotósok, képszerkesztők üzenete közötti különbség?
2. A huszadik századi totalitárius diktatúrák sem nélkülözhették a professzionális fotográfusok szolgálatait a propaganda működtetéséhez. Nézzétek meg ezen a linken Hugo Jaeger fényképeit!
Milyen állandó motívumok szerepelnek a képeken? Vizsgáld meg, milyen nézőpontból készültek a képek, és ezek a nézőpontok hogyan emelik ki a képek szereplőit, és hogyan járulnak hozzá az üzenet tartalmához?