Hogyan ejt rabul a transzmediális történetmesélés?

A mesék továbbadásának formája korról korra változik. Napjainkban a médiakonvergencia hatására (hogy a médiumok átjárhatókká váltak, és az összekapcsolódás felé is tartanak) egy újfajta történetmesélési technika jelent meg, amely interaktivitásával nemcsak jobban megragadja a befogadót, de nehezebben is ereszti. Ez a transzmediális történetmesélés (transmedia narrative vagy transmedia storytelling).

Transzme… mi?

A transzmediális történetmesélést Henry Jenkins fogalmazta meg. Olyan újfajta elbeszélésmódról van szó, ahol egy nagyszabású történet több platformon keresztül bomlik ki. Minden egyes új tartalom hozzájárul a sztori és a világ kibővítéséhez. Elkezdődhet valami filmként, hogy TV-sorozatban folytatódjon, az előzményeit megismerhetjük könyvből, vagy bebarangolhatjuk a helyszíneit videójáték formájában. A lényeg, hogy a különböző formában megjelenő történetdarabok úgy illeszkednek, hogy együtt alkotnak egy nagy elbeszélést. Sokan a franchising egy formáját látják benne, de Jenkins szerint ez egy olyan művészeti koncepció, aminek kétségkívül vannak gazdasági előnyei.

A Marvel univerzum mint transzmédia

A Marvel filmjei nem puszta képregényadaptációk. A karakterek és bizonyos események hiába a füzeteken alapszanak, az MCU egy külön entitás, ahol a nagy sztori sok apró részletből tevődik össze. Az egyes karakterek önálló filmjei magukban is teljes egészek, a szereplők találkoznak a filmekben, és az elemeket összekapcsolva pedig egy eposzi történet kerekedik, amely nemcsak a kisképernyőre szánt sorozatokra, de a képregényekre is hatással van.
Például az első Bosszúállók film New York-i eseményei kihatással vannak a későbbi szereplők életére, sőt, egyenesen a S.H.I.E.L.D. ügynökei sorozat központi témájává váltak. A csapatot összetoborzó Nick Fury külső megjelenése eltér a képregényben látottól, de a filmes verzió később visszakerült a képregény folytonosságába.

Nick Fury változása képregényből filmre, majd vissza. (forrás: http://comiccomm.com/the-argument-against-synergy/)

A történetet nem egy főhős szemszögéből követjük. Mivel sok szereplő van, sok nézőpontot megismerhetünk és egymástól akár teljesen eltérő hangulatok is megjelenhetnek. Így lehet egy tető alá venni Pókember könnyedebb tinidrámáját a Megtorló sötétebb hangulatával. A számos helyszín és idővonal sem teszi követhetetlenné a nagy történetet, de tágítják az univerzumot. Ha úgy tartja kedvünk, Pókemberként ugrálhatunk házról-házra a tökéletesen modellezett New Yorkban egy játékkonzolon, vagy különféle kihívásokban vehetünk részt kedvenc hőseink oldalán a számos elérhető app segítségével.

Részlet a Sony videójátékából.

Vigyázz, nehogy kimaradj!

A transzmediális történetek fogyasztása nemcsak passzív befogadásból áll, a darabkák összeillesztéséből, a nagy kép kirakásából származó öröm fokozza a motivációt. Ehhez jó terepet biztosítanak a rajongói fórumok, blogok, ahol kialakulhat egy közösségi szintű diskurzus a történetről. Mindenki hozzáteheti saját elméleteit, gondolatait a nagy képhez, ami növeli az interaktivitást és bevonódást. A kimaradástól való félelem (fear of missing out) is felerősödik, mert a filmek vetítése eseményszámba megy, mindenki ezekről posztol a közösségi média felületeken, valamint az egyes információmorzsák is plusz jelentést hordozhatnak, ezért szükség van a gyors reakciókra.
Ha pedig úgy tartja kedvünk, ezeket a tartalmakat mindig magunkkal cipelhetjük a telefonunkon és az internet segítségével bármikor hozzájuk férhetünk. A médiakonvergencia lehetővé tette, hogy egy eszközön többféle médiaszöveg is azonnal a rendelkezésünkre álljon. Megnézhetjük streamelve a filmet, mellé olvashatjuk a sztorit kiegészítő digitális képregényt vagy e-bookot, és ha valami elgondolkodtatott, a neten böngészve megnézhetjük, mit gondolnak mások.
A magas fokú interkonnektivitás (egybekapcsoltság) pedig azért sem elhanyagolható, mert végeredményben a tartalomfogyasztó hosszú távon kötelezi el magát a transzmediális tartalom fogyasztása mellett, így pedig több bevételre számíthat -- a gyártó.

Feladatok:

– Nem csak a fikcióban találkozhatunk transzmediális meséléssel. Képzeld az iskolát transzmédiaként. Hogyan, milyen felületeken, formákban tanulsz egy-egy tantárgyat?
a. Az otthoni online, digitális oktatás még inkább felerősíti a transzmedialitást. Gyűjtsd össze, hogy milyen platformokon, eszözökön érkező anyagokból áll össze számodra egy-egy tantárgy anyaga!
– Nemcsak a Marvel univerzum működik transzmediálisan, bizonyára sok általad is ismert sorozatra igaz ez. Vizsgáld meg, hogy például a Harry Potter művekben hogyan jelenik ez meg! (Vigyázz, nem biztos, hogy egy filmfeldolgozás létezése traszmédiává varázsolja!) És a Stranger Thingsben?
– Csoportos projektmunka: Szerintetek hogyan néznének ki a kötelező olvasmányok transzmédiaként? Írjátok át a Pál utcai fiúk, Az egri csillagok, a Rómeó és Júlia vagy az Ember tragédiája forgatókönyvét úgy, hogy minél több médiumon, kommunikációs formán keresztül álljon össze a történet! Próbáljátok meg interaktívan bevonni az „olvasót” is! (Tipp: a hangulat fokozásához készítsetek zenei lejátszási listát is!) (Korosztályonként alkalmazkodó kötelező olvasmányokkal játszható.)
(Fejlécfotó: Austin Distel on Unsplash)