Pocketfilm: a mobillal készült filmek

A videókamerával felszerelt mobiltelefon éppen akkor jelent meg, amikor a YouTube egyre népszerűbbé vált. Így a kettő elkerülhetetlenül is összeért, de a mobilfilmek máshol is megjelentek, például a mobilfilmes fesztiválokon. Ezek a rendezvények lehetővé tették, hogy a filmes kultúra is gyorsan elsajátítsa az új technológiákat, miközben le is választja attól az amatőr tevékenységtől, amely a YouTube felemelkedéséhez vezetett. A következő írásban arra vállalkozunk, hogy ezt a jelenséget röviden áttekintsük, megnézzük közelebbről a fontosabb példákat és elhelyezzük a zsebfilmeket a mai médiakultúra színes világában.

A kamerával rendelkező mobiltelefon minden felhasználót potenciális filmkészítővé tett, a YouTube pedig ingyenes felületet biztosított a saját készítésű filmek megosztására, terjesztésére és bemutatására. Így több mint egy évtizede bárki bármit lefilmezhet és megoszthatja a YouTube-csatornáján, mobilfilmek tömkelegével van tele a net, ám a mennyiség nem feltétlenül jelent minőséget is.

Mobilfilmes fesztiválok

A mobiltelefonos filmeknek 2004 óta külön fesztiválokat rendeznek, a műfaj változatos elnevezései közül íme néhány: „zsebfilmek” („pocket movies”, „pocket cinema”), „mobilfilmek” („cellular movies”), „Ciné Pocket”. Szinte minden nagyváros megrendezi a saját mobiltelefonos filmfesztiválját, sőt a hagyományos, neves filmfesztiválok is külön szekciót alakítottak ki ezen filmek bemutatására, pl. a Cannes-i Filmfesztivál, a Sundance Filmfesztivál, a Rotterdami Nemzetközi Filmfesztivál. A fesztiválok indulását olyan mobilgyártó cégek támogatták, amelyek az okostelefont megelőző időszakban a 3G készülékek terén piacvezető voltak, ilyen a Nokia vagy a Samsung és a Vodafone. Itthon az első mobilfilm fesztivált a Nokia szervezte, rendszeresen azonban a Magyar Telefonfilmes Fesztivál ad helyet ezeknek az alkotásoknak, de a Cinemira Nemzetközi Gyermekfilm Fesztivál is hirdetett versenyt mobillal készült filmeknek.

A mobiltelefonos film mint találmány megelőzte a gyakorlati megvalósulását, a köréjük szerveződő események nem egy új jelenségre utaltak, hanem inkább az akkor még újnak számító technológia által létrehozott űr betöltésére szolgáltak. A fesztiválok mindenkit tárt karokkal vártak: a tapasztalt filmrendezőket, szakmabelieket, egyetemistákat és nézőket éppúgy, mint a független filmkészítőket. A nagy népszerűség és gyors előretörés után ma már fokozatosan visszaszorulóban van ez a jelenség, melynek egyik fő mozgatórugója a mobilgyártók és a telekommunikációs szolgáltatók tartalomigénye volt.

A YouTube és a zsebfilmek kapcsolata

A YouTube-tartalmak jelentős részét a sok esetben mobileszköz vagy számítógép kamerájával rögzített, „csináld magad” filmek alkotják, emellett professzionális és kereskedelmi filmes cégek, valamint tévétársaságok tartalmai is megtalálhatók, de ezek egy része illegálisan feltöltött, szerzői jogi védelem alatt álló anyag. A mobiltelefonos filmeknek szentelt fesztiválok igyekszenek szétválasztani az értékes filmeket attól az amatőr kultusztól, amely a YouTube felemelkedéséhez vezetett. Ezek a rendezvények határvonalat próbálnak húzni a professzionális filmkészítés és a legerősebben a YouTube által képviselt, népszerű csináld magad filmes kultúra közé. Alapvető üzenetük, hogy bár gazdasági és elvi síkon a filmkészítés gyakorlata ma már mindenki számára hozzáférhető, érdekes és jó filmek készítéséhez nem elég egy mobilkamera és egy olcsó, felhasználóbarát szoftver. Annak ellenére tehát, hogy bárki nevezheti alkotását, mégis igyekeznek kizárni a professzionális filmkészítők soraiból az amatőröket. Ez egyfajta, a YouTube-ra adott válaszként is értelmezhető.

A mobilfilmek formai korlátai

Mobiltelefonon általában „menet közben” nézünk filmet, repülőgépre, vonatra vagy buszra várva, utazás közben, nyaralás alatt stb. – olyan helyzetekben, amelyek nem igazán kedveznek annak, hogy teljesen belemerüljünk egy játékfilm fiktív világába. A mobilkészülékek képminősége jócskán elmarad a moziban, televízión vagy akár a számítógép képernyőjén megszokott minőségtől. Az LCD- és plazmatelevíziók képernyőjéhez vagy a mozivászonhoz képest a mobiltelefon sokkal kisebb méretű és viszonylag kis felbontású, alacsony képváltási frekvenciával, valamint szűk színtartományú képernyővel rendelkezik. Ezért a legtöbb pocketfilm esetében nem beszélhetünk kiemelkedő látványról vagy hangi világról, a legjobban működő és leggyakoribb formája ezeknek a filmeknek a rövid, csattanóra épülő narratíva – sok fesztivál már a felhívásban is ezt kéri, pl. a max. hossza egy alkotásnak 60 másodperc lehet. A francia Mobile Film Festival nemcsak az időtartamot, de a tárgyat is meghatározza, idén pl. a női megerősödés a téma, a trailerben pedig felfedezhetünk egy korábbi magyar alkotást is, mely már díjat nyert ezen a fesztiválon.

A mobilfilmek rövid története

A független filmkészítésben nagyobb szerepet kapott ez a technológia, mint a hagyományos filmekben. Az első egészestés film 2005-ben készült el, de csak 2008-ban mutatták be: a dél-afrikai rendező, Aryan Kaganof SMS Sugar Man című alkotása teljes egészében mobiltelefon-kamerával felvett film. 2011-ben két fontos mobilfilm is készült, mindkettő anyagi megfontolásból készült mobillal: az egyik Park Chan-wook Night Fishing c. filmje, melyet egy iPhone 4-gyel forgattak le, a másik az Olive c. film, amelyet Nokia N8-as okostelefonnal vettek fel úgy, hogy a mobil beépített kamerájához egy 35 milliméteres – mozifilmekhez használt – objektívet csatlakoztattak.

A legnagyobb visszhangot talán a mai napig a Tangerine című film váltotta ki, melyet 2015-ben mutattak be a Sundance-en. Három darab iPhone 5-tel forgatták le. Ez részben azért történt, mert a film nagyon kevés pénzből készült amatőr szereplőkkel, de az is oka volt, hogy telefonnal a kezében a stáb néhány tagja könnyedén el tudott vegyülni az utcán, és nem látszott, hogy épp egy nagyfilmes stáb forgat. A film meglepően jól néz ki, és maximum a nagyon éles szeműek látják, hogy nem hagyományos kamerákkal vették fel.

Nemcsak rövid- és egészestés filmek készülnek mobiltelefonnal, hanem videóklipek, reklámok, sorozatok is, ezek között akad olyan, amelyet teljességében egy telefon kamerájával forgattakt le, de sok példa van hibrid megoldásokra is, amikor egy film adott jelenetét veszik fel telefonnal. A mai technológiának köszönhetően képminőségben is egyre jobbak és jobbak ezek az alkotások. A továbbiakban lássunk néhány példát ezek közül.

John Legend ismert slágere, a 2018-as A Good Night egy Google Pixel 2-es telefonnal készült, a képek a kevés fény, a sötét helyszínek ellenére is elképesztően jók.

A Samsung volt az első, aki saját reklámot készített mobilfilm formájában a Samsung Galaxy SIII eszközéről.

Soderbergh (Fertőzés, Ocean’s eleven, -twelve és -thirteen) neve sokak számára ismerős lehet, ő is szívesen nyúl mobileszközhöz, ha filmről van szó. Két filmet is rendezett egymás után, melyeket iPhone 7-tel és 8-cal forgatott le. Az első a 2018-as Tébolyult (Insane), a második a 2019-es Szárnyaló madár (High Flying Bird), mely egy netflixes produkció.

Az egyik legújabb és legizgalmasabb pocketfilm Damien Chazelle (a La la land - Kaliforniai álom, Whiplash rendezője) rövidfilmje, melyet egy iPhone-nal forgatott le Vertical Cinema - The Stunt Double címmel. Ahogy a cím is sejteti, a telefonképernyőt ebben az esetben nem kell elfordítani, mert álló formátumban, vertikálisan rögzítették a képsorokat. Így a megváltozott képarányon van a hangsúly, mely teljesen más hozzáállást kíván meg egy filmkészítőtől. A címszereplőt Tom McComas alakítja – egy egyébként is hivatásos kaszkadőr, akinek a neve többek között A sötét lovag és az Eufória című filmek stáblistáján tűnt fel korábban. A film kezdetén McComas egy magas épület tetejéről zuhan le. Amikor ejtőernyője nem nyílik ki, leperegnek előtte élete filmjei, azaz a filmek, amelyekben kaszkadőrként szerepelt. Villanásokból épül fel a nézők szeme előtt McComas karrierje, amely során a hollywoodi álomgyár nagy klasszikus jelenetei kerülnek megidézésre egy-egy pillanatra.

Hol a helye a zsebfilmnek?

Ahogy láthattuk, nem minden mobiltelefonos film készül (csak) mobillal, és nem minden mobiltelefonos film készül mobiltelefon kis képernyőjére: sok mobiltelefonnal készített film mozifilmként debütált, nagy képernyőre lett kitalálva, sok mobillal forgatott film esetében pedig az utómunka (hang és feliratok, színkorrekció, szűrők, virtuális kameramozgások, speciális effektek stb.) számítógépen történik. Ennek következtében műfajilag vagy filmtípust illetően nehéz meghatározni, hogy pontosan mi is a mobilfilm, de Jan Simons szavaival élve az biztos, hogy a médiumokra általában kiterjedő „remediatizációs” folyamatban vesz részt, amely nem korlátozódik csak a filmre. Ezek a filmek megjelenhetnek a nagyvárosi óriásképernyőkön, tömegközlekedési eszközökön felszerelt monitorokon, hordozható eszközökön, közterületen vagy bevásárlóközpontokban elhelyezett kijelzőkön. Ahogy Simons is kiemeli, a mobiltelefonos filmfesztiválok fokozatos visszaszorulásának egyik oka éppen ezért abban rejlik, hogy a mobiltelefonos film beolvad az általános digitális médiakultúrába.

Forrás:

Mobiltelefonnal forgatott film kerül a mozikba

Az iPhone és a YouTube között: a filmek mozgásban

A Near-Complete History of Movies and TV Shows Shot on Smartphones

Két magyar film is versenyez a legjobb 60 másodperces mobillal forgatott filmek nemzetközi versenyén

Kísértetsztori, mobillal

Láttad már a Whiplash rendezőjének mobillal forgatott rövidfilmjét?

Képforradalom és mobilmozi, avagy legyen Ön is rendező!

Feladatok:

1. Nézzétek meg újra Damien Chazelle Vertical cinema című pocketfilmjét, és emeljetek ki olyan képszerkesztési megoldásokat, amelyeket a függőleges formátum miatt találtak ki!

2. Nézzétek meg a következő mobilfilmet, melyet Százados Ábel készített, és Cannes-ban díjazták. Miről szól ez a film? Mennyire érzitek amatőrnek, mi az, ami ezen segít?

3. Mobilfilmet készíteni bárki tud, de nem árt, ha azért előtte pár fogalommal tisztában vagyunk. Nézzétek meg az alábbi videót és foglaljátok össze röviden, hogy mi az a három dolog, amire érdemes odafigyelni a képszerkesztés során!

4. Amint azt említettük, vannak olyan nagyjátékfilmek, melyeknek egy-egy részlete mobilkamerával forgott le, ilyen például a magyar FOMO (r. Hartung Attila) c. film. Miért volt fontos itt a mobil? 

Megoldások

1. Sok képet úgy komponáltak meg, hogy a figyelem a kép középpontjára irányuljon, illetve a mélységélességgel és a perspektívával is erős képi hatásokat érnek el. A képen fent és lent is hangsúlyos elemek jelennek meg, a mozgás is gyakran fentről lefele vagy lentről felfele történik, ellentétben a megszokottal. A felülről fényképezés megadja annak a lehetőségét, hogy a szűkös keret ellenére mégis legyen térérzetünk, pl. a westernes párbaj jelenetben. Az egész film kerete egy zuhanás, ami szintén fentről lefele történik egy magas és keskeny felhőkarcoló előtt. A film kapcsán egy Making Vertical Cinema (Készíts függőleges filmet) című anyag is elkészült, amiben Chazelle a kísérletekkel kapcsolatos tapasztalatairól beszél, ami mellett az Oscar-díjas Linus Sandgren, a BAFTA-díjas designer, Shane Valentino és a szintén designer April Napier oszt meg tippeket a megváltozott képarányokkal kapcsolatban.

2. A kisfilm egy társadalmilag fontos problémára hívja fel a figyelmet, a gyermek öngyilkosságra, melyet egy nagyon egyszerű jelenetben mutatnak be az alkotók, – a zenét leszámítva – mindenféle hatásvadász elem nélkül. Alapvetően jól működik, jó a vágás, érthető az üzenet, nem tűnik nagyon amatőrnek, de vérprofinak sem. A fekete-fehér képi világ egyértelműen jót tesz a filmnek, a témához is illik és az esetleges hibákat is elfedi.

3. Képkompozíció: ne komponáljunk teljesen középre, ne hagyjunk sok teret a szereplő feje fölött, mert az akkor a háttérről szól és nem a szereplőről. Fény: sose jöjjön a fény szemből, fontos, hogy legyen kontraszt egy képen, a szórt fény az ideális. Expozíció: figyelni kell arra, hogy a világos és fehér részek ne égjenek ki erős fénynél, ezért az expót érdemes kicsit mindig lejjebb venni, ha pedig kevesebb a fény, akkor fel kell tekerni, hogy a kép sötétebb részletei ne vesszenek el.

4. A FOMO főszereplői a Z generáció tagjai, akik állandóan a neten lógnak. A rendező minél közelebbről akarta bemutatni a mindennapjaikat, és ehhez a legtalálóbb a telefonos forgatás volt. A szereplők sokkal jobban élvezték és értették azt, amikor telefonnal forgattak, mert ehhez teljesen hozzá voltak szokva.