Hogyan tehetjük érdekesebbé az oktatást az oral history módszerével?
A történetmesélés és visszaemlékezés egyidős az emberiséggel. Ennek óriási szerepe van a közösségteremtésben, a szórakozásban és a persze a tudásmegosztásban. Kezdetben szájról szájra hagyományozódott a tudás, később, az írásbeliség megjelenése után, majd a modern technológia fejlődésének indulásával újabb távlatok nyíltak meg az emlékek feltárásában. A negyvenes években megszületett az emlékezetkutatás, vagyis az oral history. Cikkünkben utánajárunk annak, hogy pontosan mi is az „elbeszélt történelem”, hogyan kapcsolható össze más „emlékezésműfajokkal”, hogy jobban megérthető legyen a múlt, illetve mit tanulhatnak a módszer kipróbálása közben a tanulók akár egy izgalmas tantárgyközi projekt során, ahol időt és teret áthidalva helyet kap a történelem vagy a nép- és honismeret, a digitális kultúra, a magyar nyelvtan és a médiaismeret is.
Emlékek és leckék, avagy hogyan keltsük fel a mai diákok érdeklődését?
A mai, Z- és Alfa-generációs diákokat valóban nem érdekelné a múlt vagy csak száraznak és túl távolinak gondolják a történelemkönyvek lapjait? Történelemből, irodalomból vagy nép- és honismeretből nem ismeretlenek a tanulók számára az emlékezetirodalom különböző műfajai. Ilyenek az önéletrajzi ihletésű visszaemlékezések, például a memoárok, a vallomások vagy az autobiográfiák. Ezek az írások – kellő pedagógusi-módszertani előkészítéssel és felvezetéssel – számos érdekességet rejthetnek magukban, hiszen gondolkodó és érző emberek szemüvegén keresztül elevenednek meg az események a tanulók előtt. Így emberarcúak lesznek a történések, a diákok pedig közelebb kerülnek egy-egy korhoz, miközben sajátosan keveredhetnek a történelmi tények, a hivatalos történetírásból kimaradt információk és a személyes reflexiók.
A modern pedagógia egyik alapvetése, hogy amennyire csak lehet, a tanulókat tevékenykedtessük, miközben minél több saját élményt szereznek a tananyag kapcsán. Ebben nyithat újabb pedagógiai és módszertani perspektívákat az oral history. A tanulók ugyanis aktívan részt vehetnek szűkebb vagy tágabb környezetük múltjának rekonstruálásában, ha saját maguk készítenek interjút valamilyen múltbéli esemény szemtanújával. Sági Norberta és Rigó Róbert történészek szerint épp a családtörténet és a helytörténet, leginkább pedig az elbeszélt történelem lehetne az, ami felkelti a diákok érdeklődését a múlt iránt, vagy éppen árnyalnák a meglévő tudásukat egy-egy korszakról.
Utak és életutak a múlt megismerésében
Károly Anna a téma kapcsán készült összefoglalójában felhívja a figyelmet, hogy az oral history az emlékezetkutatás egy sajátos szemléletmódja és módszere. Egyrészt utal arra a tudatosan megszervezett beszélgetésre, interjúra két ember között, amelynek célja valamilyen történelmi jelentőségű esemény felidézése, másrészt ezeknek az elbeszélt történeti források összegyűjtésére és tudományos feldolgozására. Mindez segít a múlt alaposabb megismerésében és megértésében.
A módszert először Abraham Lincoln halálát követően használták, amikor interjúkat készítettek az elnökről kortársai elbeszélései alapján. Tudományosan majd az 1930-as, 1940-es években kezdtek foglalkozni vele, amikor azt próbálták feltárni, hogy az amerikaiak hogyan élték át a világgazdasági válságot.
Az oral history azonban még kiforratlan volt, ráadásul nem is állt rendelkezésre megfelelő technikai eszköz, így az igazi áttörés a negyvenes években jött el. A Columbia Egyetem kutatója, Allan Nevins nevéhez fűződik az oral history tudományos igényű alkalmazása. Grover Cleveland elnök életrajzának elkészítéséhez alkalmazta a módszert. Közben felismerte, hogy a kortársak visszaemlékezései többféle tartalmat és újabb nézőpontokat adhatnak a biográfia elkészítéséhez. A biográfiakutatás, lassacskán elszakadva a történeti és emlékezetkutatásoktól, elméletileg inkább a filozófiában és az irodalomelméletben fedezte fel kapcsolódási pontjait. A rendszerváltás utáni Kelet-Európában – így itthon is – egy új kutatási irányvonalat adott a politikai és társadalmi átmenet, a közelmúlt élettörténeti rekonstrukciója, az identitáspolitika témáiban.
A holokauszt kapcsán számos túlélővel készítettek interjút. A United States Holocaust Memorial Museum oral history gyűjteményében bőségesen elérhetőek magyar nyelvű anyagok is.
Magyarországon az 56-os események kutatása kapcsán kezdtek nyitni az oral history felé. Az 1956-os Intézet Oral History Archívuma (OHA) a 20. századi magyar történelem több mint ezer tanújának visszaemlékezését őrzi és dolgozza fel.
A múlt audiovizuális feldolgozása kapcsán mindenképpen érdemes szétnézni a Centrópa honlapján, ahol a 20. századi zsidóság múltját ismertetik multimediális projektekben. Magyar nyelven 200 interjút készítettek idős zsidókkal. Nemcsak az interjúk, képek és videók tekinthetőek meg, de számos módszertani támpontot is kapunk az anyagok iskolai feldolgozásához, például diákprojektek és kutatások lebonyolításához.
A Zachor Alapítvány honlapján elérhető az IWitness projekt. A projekt keretében közel 3500 videós életút-interjú mellett magyar nyelvű multimédiás, digitális tananyagokat, feladatokat is elérhetünk, amelyek megfelelnek a tantervi előírásoknak is.
Emlék és felejtés ambivalenciája
Egy-egy szemtanúval készített interjú sajátos kettősséget mutathat a múlt rekonstruálása szempontjából. Károly Anna az idézett publikációjában kiemeli, hogy az elbeszélt élettörténetek nem pusztán holmi érdekes adalékul szolgálnak a hivatalos történetíráshoz, ugyanakkor számos neves szerzőre hivatkozva megjegyzi: „a visszaemlékezésekben a mítosz és a valóság, a tények és a fantázia szüleményei, a múlt és a jelen állandóan keveredik. Az interjú során az emlék újra átélt élménnyé válik. Az emlékezés során a megkérdezettek tudásukra, érzelmeikre, élményeikre egyaránt építenek.”
Bár a szociolingvisztikában merül fel, az oral history témakörében is előkerülhet a Labov-féle megfigyelői paradoxon. Az adatgyűjtés során különböző módszertani fogásokat kell alkalmazni, hogy eltereljék az adatközlők figyelmét arról, hogy épp megfigyelik őket és rögzítik a mondandójukat. Erre azért van szükség, mert meglehet a hajlam arra, ha tudja az ember, hogy amit mond, az rögzítésre kerül, akkor változhatnak a közlésnek a súlypontjai, egy-két információ megszépülhet, hogy magát esetleg jobb színben tüntesse fel. Az ilyen esetek kiküszöbölésére lehet például olyan kérdőívet alkalmazni, amely többször visszatér ugyanarra a kérdésre, más szemszögből. Így gondoskodhatunk arról, hogy a szöveg létrehozása folyamán a háttérben láthatatlanul kezeskedjünk azért, hogy a pillanatnyi interjúzás révén keletkező szöveg ne legyen önkényes.
Hogy próbáljuk ki az oktatásban?
A diákok idősebb családtagjaikkal, rokonaikkal, lakóhelyük ismertebb, jelentősebb személyeivel készíthetnek interjút. Téma lehet például egy család történetének feltárása és alaposabb megismerése, vagy a településen történt események kiderítése, helytörténeti kutatások végzése. Jó projektfeladatok lehetnek ezek történelemből, hon- és népismeretből, 9-10. osztályban nyelvtanból a sajtóműfajok tanulmányozásánál vagy médiaismeretből.
Mindenképpen érdemes figyelembe venni a tanulók életkori sajátosságait. Ennek megfelelően készítsük fel őket az interjúkészítés lépéseire és az elkészített interjú feldolgozására. Itt is megismerkedhetnek a forráskritika helyes alkalmazásával, az információk ellenőrzésével több forrásból is. Emellett fontos beillesztenünk a témát, az interjút egy adott korszak kontextusába is.
A kutatómunka lépései:
- témaválasztás
- a korszak tanulmányozása
- interjúalanyok felkutatása
- kérdések gyűjtése
- interjúvázlat készítése
- interjú felvétele (a tanulóknál legyen feltöltve hangfelvételre alkalmas eszköz, pl. okostelefon vagy diktafon, és fontos, hogy legyenek figyelmesek és rugalmasak, olyan dolgokra is bátran kérdezzenek rá beszélgetés közben, ami témaként feljön, de nem szerepel kérdésként az interjúvázlatban)
- válaszok értelmezése, elemzése
Az oral history számos érdekes lehetőséget kínálhat a tanulóknak: nemcsak a múlt szemtanúit és eseményeit ismerhetik meg közelebbről, ezzel pedig életszerűbb és emberarcúbb lesz számukra a múlt, de kipróbálhatják a kutatómunka alapjait is, egy tantárgyközi projektben pedig akár a digitális történetmesélés módszereivel is megoszthatják eredményeiket. A közös kutakodásnak, interjúkészítésnek, digitális eszközök kreatív használatának és közös megbeszélésnek megannyi pedagógiai hozadéka lehet, sőt így könnyebben megérthetik szüleik, nagyszüleik és dédszüleik, az idősebb emberek gondolkodásmódját és a múlt eseményeit.
Feladatok
- Interjú idősebb családtagokkal: a tanulók életkori sajátosságuknak megfelelően készítsenek interjút szüleikkel, nagyszüleikkel, dédszüleikkel, például hogy régen milyen volt a gyerekkor, milyen játékok, közösségek voltak. Ebből aztán fogalmazást is írhatnak a gyerekek.
- A múlt feltárása videóinterjúban: beszélgessenek a tanulók olyan helybeli idős emberekkel, akik megélték a településen a II. világháború vagy az ‘56-os forradalom eseményeit, kinek milyen emlékei vannak, milyen volt a közhangulat, milyen szerepet vállaltak ebben.
- Családfakutatás: készítsék el a diákok a saját családfájukat, ezekhez mellékeljenek, ha lehetséges fotókat, rövid történeteket az egyes családtagokhoz. Ezt a feladatot könnyen adaptálhatjuk idegennyelv-órára is. Családfa-készítő programok.
- A településen élő híres személyről (pl. lelkész, művész, pedagógus, sportoló stb.) készítsenek emlékezet-interjúkat a tanulók.
- Az elkészített munkákból a tanulók audiovizuális anyagokat, multimediális emlék-könyveket is készíthetnek projektmunka során.