Hogyan készüljünk a hibrid oktatásra?

Miközben az iskolák a 2020/21-es tanévre vonatkozó terveik módosítására kényszerülnek, számos intézmény a vegyes, illetve hibrid oktatási modell bevezetése mellett dönt, ami azt a reményt tükrözi, hogy a személyes interakciót elegyíthetjük a távoktatás módszereivel. Hasonlóan a távoktatásra való hirtelen átállás időszakához, a pedagógusoknak most is gyorsan alkalmazkodniuk kell majd az új kihívásokhoz, amelyeket tovább nehezítenek a járványügyi biztonsági szabályok. A jelen tanév bőven tartogat felfelé ívelő időszakokat és hullámvölgyeket egyaránt.

Mostanra sikerült megbarátkoznom azzal a gondolattal, hogy a sikeres hibrid oktatás teljesen más stratégiai eszköztárat igényel, mint a táv- vagy a hagyományos tantermi oktatás.

Némi kutatást és szakértőkkel folytatott eszmecserét követően, megfogalmaztam néhány olyan alapelvet, amelyet fontolóra kell vennünk annak érdekében, hogy a hibrid oktatási környezetet a lehető leghatékonyabbá tegyük. Ez nehéz feladat lesz, de a pedagógus társadalom eddig is ellenállónak és alkalmazkodónak bizonyult a koronavírus-járvány időszakában.

Koncentráljunk a jó közérzetre és a kapcsolatokra!

Jon Eckert, a Baylor Egyetem kutatója munkatársaival együtt iskolaigazgatókat hívott össze a világ minden tájáról a virtuális térbe, idén tavasszal és a nyár elején. A beszélgetések során három fontos szempont emelkedett ki, amelyekre az iskoláknak a koronavírus által megbolygatott környezetben különösen is figyelniük kell: a jó közérzet, az aktív részvétel és a visszacsatolás.

Eckert szerint a Maslow-piramis – vagyis az az elmélet, miszerint az egyén testi, mentális, érzelmi, társas és lelki jólétét biztosítani kell ahhoz, hogy érdemi tanulás menjen végbe – elsődleges fontosságú. A járvány következtében kialakult káosz hatást gyakorol ezekre az alapvető szükségletekre a családok és a diákok életében, ezért az intézményvezetőknek és tanároknak mindent meg kell tenniük azért, hogy jó közérzetet biztosítsanak, és pozitív kapcsolatokat ápoljanak – még inkább, mint járványmentes időben.

— Fontos a kapcsolatokra koncentrálni, a változó tanulási környezetben pedig ez nagyobb kihívást jelent majd – fűzi hozzá helyeslően Ruben Montoya, a phoenixi Alhambra iskolakerület oktatástechnológiai rendszereinek igazgatója.

Még ha a pedagógusoknak távoktatásban kell is kezdeniük az évet, valamennyire át tudják vinni a virtuális térbe a közösségépítésnek a hagyományos tantermi környezetben tapasztalt formáját.

— Tudom, hogy sok tanár aggódik emiatt (a kihívás miatt), hiszen a bizalmat és a kapcsolatokat építeni kell. Sokan kérdezik, hogy hogyan lehet ezt megvalósítani úgy, hogy közben nem találkoznak a diákokkal – meséli Leticia Citizen, a Beverly Hills-i Egységes Iskolakerület Hawthorne Általános Iskolájának egyik coacha.

Próbáljunk ki olyan eszközöket, mint a Google Classroom vagy a https://hashtag.school/ virtuális tantermek, amelyekben változatos és tevékenységre ösztönző feladatokat adhatunk ki a tanulóknak. Az angol nyelvű alkalmazások közül a Pear Deck például egy jó eszköz lehet arra, hogy az óra eleji „jégtörő játékok” digitális változatát kipróbáljuk, vagy az első online találkozás alkalmával beszélgessünk a diákjainkkal. Az online közösségépítést segítik a videócseten történő közös beszélgetések, és jó közösségi program lehet a honfoglalózás is. Karácsony közeledtével egyre több osztály rendez közös online ebédet vagy vacsorát. Szórakoztató közös tevékenység az, amikor valamelyik digitális parafatáblán (pl. Linoit vagy Padlet) a tanulók bemutatják egymás előtt a saját hobbijaikat. Vannak osztályfőnökök, akik a diákjaikkal közösen használják a skribbl.io oldalt, ami lényegében a hagyományos rajzolós akasztófajáték internetes verziója.

Eltérő oktatási formák, eltérő stratégiák

Tanárként el kell döntenünk, hogy milyen típusú feladatok, tevékenységek a leghasznosabbak a digitális, illetve tantermi oktatásban a hibrid modell alkalmazásakor.

— A tartalmat online is átadhatjuk, de amikor a diákok az iskolában vannak, inkább a készségeikre koncentráljunk, mert nehéz az egyéni képességekre figyelni, amikor 15 vagy annál több diák vesz részt egyidejűleg egy online órán – mondja Wendy Loewenstein, az omahai Virtual School igazgatója.

Például egy középiskolai földrajztanár kiadhatja feladatnak, hogy a diákjai nézzenek meg egy videósorozatot a migráció jelenségéről, valamint a környezetükre jellemző migrációs mintázatokról. Ezt követően a pedagógus a tantermi órát felhasználhatja a jelenséggel kapcsolatos gondolatok megvitatására vagy a kritikus gondolkodást fejlesztő feladatokra, amelyek a tanár facilitálása mellett sikeresebben végezhetők.

Az Education Week cikke szerint az alábbi stratégiák felelnek meg a legjobban az egyes tanulási formáknak:

Tantermi oktatásba illeszkedő tevékenységek:

• Interaktív beszélgetések és élményalapú órák

• Pedagógus felügyeletét igénylő labor- vagy természettudományi munka

• A hátrányos helyzetben levő diákok számára egyéni oktatás

• A jó közérzetet ellenőrző bejelentkezések

A távoktatáshoz illeszkedő tevékenységek:

• Előadások megtekintése prezentációs vagy videóformátumban – ilyenkor a diákok a saját tempójukban tanulnak

• Önálló munka, pl. feladatlapok, olvasás vagy fogalmazás

• Fakultáció, korrepetálás, emelt szintű feladatok

Citizen eltűnődik azon, hogy a személyesen együtt töltött időt hogyan tudjuk maximalizálni az érvényben levő távolságtartási szabályok mellett, de azt javasolja, hogy a pedagógusok ebben az esetben az egyénre vagy kisebb csoportokra koncentráljanak. — Ahhoz, hogy a tantermi tanulás valóban hasznos legyen, a diákoknak legyen lehetőségük kérdéseket feltenni, és kapjanak személyre szabott visszacsatolást – teszi hozzá.

Montoya ehhez még hozzáfűzi, hogy a tavaszi kísérletezgetést és triázs-típusú oktatást követően finomítanunk kell a módszereinket. Ha annyit kérünk a diákoktól, hogy Google Classroomon adják be az elkészült feladatokat, azzal nem oldjuk meg ezt a tanévet.

A lényeg az, hogy a korlátozott, személyes formában történő oktatásból és interakcióból a legtöbbet hozzuk ki még akkor is, ha az érvényben levő egészségügyi és biztonsági protokoll ezt megnehezíti.

Törekedjünk a következetes kommunikációra!

Kétségkívül mindannyiunknak nehéz volt eligazodni a koronavírus-járvány miatt ránk zúduló, iskolai munkához kapcsolódó digitális kommunikációban. Elvégre is nem én vagyok az egyetlen, aki megkövetelte a diákjaitól, hogy életükben először rendszeresen ellenőrizzék az e-mailjeiket. Katie Hicks és Sarah Schroeder, a Cincinnati Egyetem oktatói a következő ötletekkel segítenek abban, hogy hogyan ne essünk szét a diákokkal és családjaikkal való kapcsolattartásban:

• Alapos átgondolást követően készítsünk egy kommunikációs tervet!

• A kommunikációnk legyen rendszeres és következetes!

• Próbáljunk ki olyan üzenetküldő szolgáltatásokat mint a Group.Me vagy a Google Chat, és küldjünk rövid, tömör üzeneteket! A diákok, illetve a családok többsége gyakrabban ellenőrzi az üzeneteit az okostelefonján, és gyorsabban reagál rájuk, mint az e-mailekre.

Loewenstein támogatja azt az elképzelést, mely szerint a kommunikációs rutinok növelik az aktív részvételt. — Ahhoz, hogy a szülőket és a diákokat is aktív részvételre motiváljuk, tudniuk kell, hogy mire számítsanak. A pedagógus mondhatja azt, hogy minden hétfőn kiküld egy üzenetet az órarenddel, valamint a heti feladatokkal, amely részletezi, hogy azon a héten mit csinálnak majd, és a hétvégéig a diákoknak mit kell elvégezniük. Sokat segít, ha van egy struktúra, ezt kommunikáljuk, és a tantárggyal kapcsolatos elvárásokat is közöljük már az elején, majd utána is rendszeresen. Az alábbi személyre szabható sablonok segítik a diákokkal és családjaikkal való kommunikációt.

Ne vigyük túlzásba a technikai eszközök használatát!

Loewenstein kiemeli, hogy jó, ha nem terheljük a diákokat túlzott digitális eszköz használattal a hibridoktatás időszakában. Mostanra több millió diák valamilyen szinten elsajátította a Google Classroom, a Zoom vagy a Seesaw alapjait. A többi tanulást-oktatást kiegészítő technikai lehetőség bevetésével azonban legyünk elővigyázatosak. Én magam is sokszor elkövettem azt a hibát pedagógiai karrierem során, hogy menő új alkalmazásokat és weboldalakat próbáltam ki órán — ezeknek nem sok haszna van, ha közben leterhelem a diákjaimat.

— Válasszuk ki az első három-öt eszközt, és fokozatosan ismertessük meg a használatukat a diákokkal. Egyszerre csak egyet, és fokozatosan adjunk nekik szabad kezet a használatban – javasolja Loewenstein, aki még azt is hozzáfűzi, hogy amennyiben a többi tanár egyéb eszközök használatával kísérletezik, az a diákoknak megterhelő lehet, különösen azoknak a felsősöknek és középiskolásoknak, akiknek több tanáruk is ezt teszi.

Hangsúlyozzuk a digitális állampolgárságot!

Citizen szerint a tanulás online térbe való széleskörű áthelyeződésével a digitális állampolgárságról szóló leckéket is integrálnunk kellene a tananyagba. A diákok még a hibrid oktatás időszakában is sok időt töltenek a képernyő előtt, és sokszor használnak digitális eszközöket. Már a kezdetektől alakítsuk ki a digitális állampolgárság kultúráját az alábbi témákra összpontosító tanórákkal: hogyan találunk hiteles híreket, hogyan reagáljunk az online gyűlöletbeszédre, és hogyan hasznosítsuk a digitális drámát.

Citizen használja a Common Sense Media óraterveit a saját iskolai környezetében – mindezt olyan megközelítéssel, hogy azok mind a hibrid, mind pedig a távoktatásban jól alkalmazhatók legyenek. — Kettéosztom a tanórákat – magyarázza. Az óra első felét élőben csinálom a diákokkal, a második felére pedig létrehozok egy – a diákok tempóját követő – órát a Nearpodon, ahol az anyagot egy hét alatt, a saját időbeosztásuknak megfelelően teljesíthetik.

Törődjünk magunkkal is!

Néhány kivételtől eltekintve a járvány mindannyiunkra negatív hatással van – a családok az otthoni távoktatás kihívásaival küzdenek, amelyek talán pénzügyi nehézségekkel is párosulnak, miközben vállalkozások mennek csődbe, és több millió embert érint a betegség. Embert próbáló időket élünk. Pedagógusként használhatatlanná válunk a normális állapotok fenntartására tett próbálkozásainkban, ha nem törődünk magunkkal. Legyünk kegyelmesek minden irányban — magunkkal szemben is, hiszen a leghatékonyabb tanárok is időnként inkompetensnek érzik majd magukat ebben az időszakban.

@Common Sense Media

Írta: Paul Barnwell, középiskolai tanár

Fegyverneki Gergő ötleteivel kiegészítve