Mire jók a digitálisan elmesélt történetek?

Az oktatásban egyre fontosabb kérdéssé válik, hogyan lehet a tanítási-tanulási folyamatba kreatívan és eredményesen alkalmazni a tanulók által kedvelt interaktív, digitális eszközöket. Az utóbbi időben szerencsére egyre több jó gyakorlat lát napvilágot. Ezek közül mindenképpen érdemes alaposabban is megismerkedni a digitális történetmeséléssel. Ez a módszer egyszerre ad lehetőséget a tanulói önkifejezésre, a különféle tantárgyi tartalmak logikus elrendezésére, valamint más, fontos készségek komplex fejlesztésére. Videófelelet az evolúcióról, LEGO-figurákból összeállított jelenetek a Toldiból, versekből készült klipek vagy családi életképek megelevenedése a tanult kameramozgások alkalmazásával – csak néhány ötlet, hogy milyen projektek készülhetnek a módszerrel.

De mi is az a digitális történetmesélés?

A DST, vagyis a digital storytelling (digitális történetmesélés) gyökerei a kilencvenes évek elejéig nyúlnak vissza. Joe Lambert munkatársai azzal a céllal hozták létre a ma már StroyCenter nevet viselő közösségi alkotóműhelyet, hogy a klasszikus történetmondás módszertanát ötvözve a multimediális eszközökben rejlő lehetőségekkel képessé tegyenek bárkit identitásuk és saját élettörténeteik vagy traumáik mozgóképes elbeszélésére. A mozgalom hatékonyságát és népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, hogy később számos egyetem bevezette a digital storytellinget valamelyik kurzusába, sőt jelentősebb médiaintézmények is csatlakoztak a szervezethez műsoraikkal (Lanszki 2016).

A StoryCenterben készített kisfilmek középpontjában az ezredforduló óta elsősorban pszichológiai és szociológiai, mentálhigiénét érintő és emberi jogi témák állnak. Ilyen például a családon belüli erőszak, kulturális beilleszkedési nehézségek vagy gyerekkori halálélmény. A módszer azonban mára már túlmutat ezeken a kereteken.

A digitális történet – a téma hazai szakértője, Lanszki Anita értelmezése szerint – egy elbeszélői keretben megfogalmazott (ön)reflexió a valóság valamely darabjára, amelyben hangsúlyos szerepet kap a készítő látásmódja, a logikus felépítés és persze a digitális eszközökkel létrehozott audiovizuális forma.

A StroyCenter megállapítása szerint ezek a DST legfőbb alkotóelemei:

• az alkotó egy számára fontos történetet dolgoz fel saját szemszögből
• személyes reflexiókat tartalmaz
• a történet az időbeliség logikáját követve jelenetekből áll
• az alkotó a produktumhoz állóképekből válogat illusztrációkat
• a készítő a hatás érdekében aláfestő zenét is használ
• a kész mű egyedi, sajátos alkotás
• a kisfilm hossza ideális esetben 2-3 perc.

Tanulástámogató digitális történetmesélés a pedagógiában

A nevelési-oktatási folyamat különböző színterein ugyancsak számos előnnyel járhat ennek a módszernek az alkalmazása. Természetesen nem csak állóképekből készülhetnek digitális történetek. Ezek lehetnek videós összeállítások, élőszereplős kisfilmek, stop motion módszerrel készített animációk (LEGO-, gyurmafigurák, rajzolt ábrák) vagy számítógépes technikával készített történetek (pl. Scratch, Biteable, PowToon, Minecraft) is.

Pedagógiai értelemben így a digitális történetmesélés egy olyan új, tanulástámogató és tanulásszervezési módszer, amely lehetőséget ad arra, hogy a tanulók változatos munkaformákban, akár tantárgyközi, projektszemléletű megközelítésben fedezzenek fel egy-egy témát. Ennek feldolgozásához kutakodnak, forrásokat használnak, ok-okozati összefüggéseket keresnek az információtöredékek között saját logikájuk alapján, majd mindezt egyéni munkában vagy másokkal együttműködve elbeszélői-értelmezői kontextusba helyezik digitális eszközökkel, és a képi anyagot hanganyaggal (aláfestő zenével és narrációval) egészítik ki (Lévai é. n.)

A digitális történetmesélés nemcsak motiváló tanulási forma, de közben a tanulók számos kompetenciája fejleszthető. Ilyen a tanulástechnika, az önszabályozó tanulás, az együttműködés, a kreativitás és a digitális eszközök hatékony használata.

Számos további hozadéka lehet, ha a tanulók munkájuk kapcsán – akár előre kiadott szempontok alapján – reflexiós munkanaplót írnak, illetve mindenképpen hasznos, ha a készítők bemutatják az elkészült projekteket az osztály előtt, majd a diákok értékelik egymás munkáját.

Hogyan kezdjünk neki?

Szinte nincs is olyan téma, amelyet ne lehetne feldolgozni a DST módszerével. Mik lehetnek a projekt legfontosabb lépései?

• Témaválasztás. Fontos, hogy akár több téma közül is választhassanak a diákok. Akár egyedül dolgoznak, akár csoportban, mindenképpen gondolják végig, miből tudnák kihozni a maximumot, tartalom, kép és hanganyag tekintetében. Ehhez érdemes lehet ötletbörzézni akár gondolattérkép segítségével, illetve hasznos lehet, ha több téma alapján megtekintenek a tanulók pár, már korábban elkészült digitális történetet.
• Kutatás. A tanulók próbálják feltérképezni a témát. Ennek függvényében internetes és offline források alapján háttérinformációkat dolgoznak fel, adatokat és fontos kulcsszavakat gyűjtenek, jegyzeteket készítenek.
• Alkotás. A projekten dolgozó diákok megírják a szöveget, ezt megmutatják a tevékenységüket támogató pedagógusnak, egyeztetnek a tartalomról, és a további feldolgozási lehetőségről. Diktafonnal vagy okostelefonnal felveszik a tanulók a szöveget. Ehhez képeket, videórészleteket válogatnak, majd mindezt egy vágóprogram segítségével végleges formába öntik.
• Bemutatás. A diákok bemutatják egymás előtt a saját munkáikat, majd ezeket közösen értékelik, megbeszélik a tapasztalatokat. Amennyiben igény és lehetőség van rá, az elkészült kisfilmeket az interneten is közzétehetjük.

Illusztrációs anyagok a cikkhez:

Lúdas Matyi stop motion

Gumimacik – online zaklatás

Ötletek a digitális történetmeséléshez

• Vizuális kultúra és mozgóképkultúra órákon elsősorban a tanulók vizuális önkifejezésének fejlesztése lehet a cél, például filmesítsenek meg egy verset a tanult filmnyelvi eszközök (plánok, montázsok, kameramozgások) segítségével. Például készítsenek versklipet Radnóti Tétova óda című verséhez. Ugyanakkor készíthetnek a diákok összefoglalót a filmes műfajokról, filmtörténeti állomásokról vagy kreatív kisfilmben feldolgozhatják az álhír vagy az elektronikus zaklatás témakörét.
• Magyar nyelv és irodalomból a már említett versklip mellett különféle technikával készített digitális történetekben bemutathatják a tanulók az aktuális olvasmány legfontosabb jeleneteit, vagy a tanult sajtóműfajok közül kiválasztva az interjút, egy beszélgetést vagy rövid riportot készíthetnek megadott témáról.
• Az oral history, vagyis az emlékezetkutatás lényege röviden, hogy a gyerekek egy múltbéli esemény (pl. 56-os forradalom) szemtanújával videóinterjút készítenek. Ezt kiegészíthetik képekkel, illetve saját maguk által írt narrációval.
• Kémiából a háztartásban biztonságosan használható anyagokról készíthetnek ötletes, akár vicces, de mindenképpen edukatív jellegű felvételt a gyerekek.
• Hol és hogyan jelenik meg Pitagorasz tétele a mindennapokban? címmel ismeretterjesztő tartalmat.
• A digitális kultúra vagy média órákon megismert kép- és hangfelvevő eszközöket, programokat, kép- és mozgóképkészítő technikákat bármilyen más órán is jól tudják használni a tanulók, ha a pedagógusaiktól kapnak némi inspirációt.

Források:

• Lambert, Joe (2013). Digital storytelling, Capturing Lives, Creating Community. Computers (4th ed.). New York - London: Routledge. DOI: 10.4324/9780203102329
• Lanszki Anita (2017): Digitális történetmesélés a nevelési-oktatási folyamatban 
• Lanszki Anita (2019): Tanulói kreativitás fejlesztése digitális történetmesélés segítségével 
• Lanszki Anita (2016): Digitális történetmesélés és tanulói tartalom (re)konstrukció
• Lanszki Anita (2018): A digitális történetmesélés mint tanulásszervezési eljárás tanulástámogató és kompetenciafejlesztő hatása az oktatási folyamatban
• Lévai Dóra (é. n.): Digitális történetmesélés