Joker: a gonosz bohóc

A szuperhősök antagonistái, a főgonoszok legtöbbször kevéssé árnyalt karakterekként jelennek meg a filmekben. Az utóbbi években érezhető valamiféle elmozdulás a bonyolultabb jellemábrázolás felé. Ennek kiváló példája a Joker című film (Todd Philips, 2019), ami leginkább egy eredettörténetnek tekinthető.

A Batman-képregényekben már a kezdetektől (1940) szereplő őrült tréfamester, Batman fő ellenlábasa 1966-os első filmes megjelenése óta jó néhányszor feltűnt a mozivásznon: hol stílusos szuperbűnözőként, hol érzéketlen pusztítóként, de mindig olyasvalakiként, aki számára a kegyetlenkedés csupán merő tréfa. A név (Joker „tréfamester”) és a bohócszerű megjelenés a jellegzetesen pszichopata viselkedéssel társítva a gonosz bohóc karakterek sorába állítja Joker figuráját.

Honnan ered a gonosz bohóc alakja?

A csaló tréfacsináló motívuma kultúrától függetlenül megtalálható már a legrégebbi mítoszokban is, ennek alapján beszélhetünk a bolond, bohóc vagy csaló archetípusáról, vagyis egy ősképről, ami az emberiség számára fontos, ismétlődő közös tapasztalat lenyomatát őrzi. A középkori bohócok, udvari bolondok afféle görbe tükröt tartottak az élet és a társadalom elé, az élet végességére emlékeztették az embereket. Tréfának álcázva olyasmit is kimondhattak, amiért mások büntetést kaptak volna, így akár még kritizálhatták is az uralkodót, akinek egyébként a szolgálatában álltak. Később, a 18. században alakult ki a szomorú bohóc karaktere, aki a mesterkélten vidámra festett arc mögé rejti érzelmeit. A nyilvánosságnak szánt mímelt vidámság mögött megtört ember lakozik, akinek a szomorúság mellett akár beteges, gyilkos késztetései is lehetnek. Mind a szomorú, mind a gyilkos bohóc karakterének valós személyek voltak az előképei.

Gonosz bohóc a filmekben

A bohócmaszkos főgonoszok prototípusai az 1960-as évek végétől kezdtek megjelenni a filmekben – társadalomkritikai üzenetet hordozva – mint az értékvesztett világ szimbólumai. A cirkuszi sátorban szórakoztató bohóc a nyers realitásba helyezve pszichopata, anarchista, cinikus figurává válik, a középkori udvari bolondhoz hasonlóan tükröt tartva a társadalom elé. A viccesre festett arc hatásos képi kifejezőeszköze annak a kettősségnek, ami a pszichopátiás személyiséget jellemzi: a felszínen szórakoztató, megnyerő, valójában veszélyes csaló. Joker karakterének bohócszerű előképei azonban még korábbra nyúlnak vissza, egészen az 1928-as némafilm, a Victor Hugo regénye nyomán készült A nevető ember torz mosolyú figurájáig (Paul Leni, 1928), elsősorban a külső megjelenés, de a származást övező titok tekintetében is, illetve konkrét utalás történik a filmben Chaplin Modern idők-beli csavargójára is. A Joker-karakter ugyanakkor nemcsak korábbi bohócfigurák jellemvonásaiból építkezik, hanem számos más, főleg a társadalom perifériájára sodródott filmes karakter is az előképének tekinthető, például Martin Scorsese több filmjének hőse (a Taxisofőré vagy A komédia királyáé).

Támpontok Joker karakterének lélektani szempontú elemzéséhez

A Joker című film azt a folyamatot mutatja be, ahogyan egy súlyosan traumatizált, pszichésen sérült, a társadalom peremén élő személy áldozatból gyilkossá válik. Ezzel párhuzamosan azt is nyomon követhetjük, hogy a média kegyetlen és hazug gépezete hogyan teremti meg az ismert Joker-ikont, a popkulturális jelképet. A filmben egy emberi sorsot, személyiségfejlődési utat látunk, nem a szuperhősök világából ismert figurát; a film végére azonban már nem az egyén, hanem az az archetipikus gonosz bohóc áll előttünk, akit a korábbi filmekből ismerünk.

A pszichológiai thrillernek is nevezhető történet pszichiátriai esettanulmányként mutatja be az antiszociális személyiségzavar kialakulását és működését: hogyan sérül a psziché a koragyermekkorban elszenvedett traumák miatt, hogyan súlyosbítja mindezt a támogató család és a szociális háló hiánya, hogyan vezetnek együtt deviáns viselkedéshez, ami társadalmi megbélyegzettséggel jár. A soha meg nem kapott szeretet és figyelem szélsőséges egocentrizmussá növekedve azt eredményezi, hogy a környezet figyelmének és csodálatának megszerzése lesz a cél, bármilyen kegyetlen áron. (S ez párhuzamba is állítható a média logikájával.)

Feladatok:

Mi a szerepe a főgonosz (supervillain) karakterének a (szuperhősös) filmekben?Hogyan tudnátok jellemezni őket?

Milyen részletekre, jelenetekre, a történetben vagy vizuálisan megteremtett összefüggésekre támaszkodhat a fentebbi lélektani elemzés a filmben?