Ki az a Joker?

2020. 07. 27. film cikk 5–10. évfolyam

Joker... mindenki ismeri már ezt a nevet legalább említés szintjén, szuper-gonosztevő, Batman legnagyobb ellenfele. A 2019-es Joker című film a karakter eredettörténetét mutatja be. Todd Phillips rendezése szokatlanul közelíti meg a témát, hisz az eddigi kánonból kiragadja ezt a születést, és egy olyan pszicho-thrillert láthatunk, ahol nincs meg a szuperhős és ellenfele közti egyensúly. Van egy vélt gonosztevőnk, aki valójában talán nem is gonosz. Akkor mégis mi?

A hős

A filmek klasszikus értelemben vett hőse a protagonista, egy cselekvő karakter, aki küzd valamilyen célért. Motivációja lehet morális vagy pszichológiai, önmagával vagy környezetével kell megküzdenie, de legtöbbször a kettő együtt jár. A képregényfilmekben ez többnyire úgy jelenik meg, hogy egy külső ellenfél borítja fel a világ rendjét, akit le kell győzni, és meg kell menteni egy személyt, a várost vagy épp az egész világot, esetleg univerzumot. Mindig van és kell egy cél!

Az ellenfél

A film hősével szemben helyezkedik el az ellenfél, az antagonista, őt elnagyolva sokszor csak a „gonosz” karakterként emlegetik, de ez félrevezető lehet. A jó és rossz szembenállása az első mesékig nyúlik vissza, ahol ez a két tulajdonság volt a legmeghatározóbb, a megtestesítői nem voltak árnyaltak, viszont a mai modern mesékben korántsem erről van szó. A másik oldal „hősei” nem feltétlenül jók vagy rosszak, és nem is teljes ellentétei a hősöknek, sőt markáns vonásokban egyformák is. Sokszor céljaik is azonosak, de a módszereik különböznek. Az ellenfél fontos tulajdonsága, hogy cselekvő. Lépéseket tesz, hogy elbuktassa a hőst, és halad előre a saját útján, saját céljai felé.

Az antihős

Egyáltalán nem feleltethető meg a klasszikus hősképnek, inkább szembemegy vele. Az antihős céljai jók, de annak elérése morálisan elítélendő vagy megkérdőjelezhető cselekedeteken vezet végig. Legtöbbször önös érdekek vezérlik, és tettei hasonlítanak az antagonista akcióira. A „magányos farkas” archetípusát testesíti meg.

Joker

Melyik karaktertípusba sorolható a 2019-es Joker, és milyen problémák merülnek fel a kategorizálás során?

Az első, amit leszögezhetünk az, hogy Joker nem szuperhős, viszont Arthur Fleckként ő a protagonista, a film hőse. Bár képregényfilmről beszélünk, ebből most mégsem következik egyenesen, hogy szupergonoszként könyvelhetjük el.

Mint hős, Arthur/Joker célja az önmegvalósítás és a túlélés a társadalomban, egyben ez a két dolog az ellenfele is a filmben. A probléma az, hogy cselekvőként nem lép fel, nem kezd akcióba, pusztán sodródik az árral, a rajta kívülálló okok juttatják el a pálforduláshoz. Karaktere így sokkal inkább a film eszköze, mintsem hőse. Emiatt a passzivitás miatt nem nevezhető antagonistának sem. Az első igazán tudatos, megtervezett cselekedete a film végén Murray, a műsorvezető meggyilkolása.

A gonosz/ellenfél pozíciója azért is problémás, mert az antagonista mindig szemben áll valakivel vagy valamivel; a szuperhős legalább annyira definiálható a főellenségén keresztül, mint fordítva. Itt viszont nincs kimondott ellenség, hiszen Bruce Wayne (a későbbi Batman) még gyerek, és Arthur is csak a film zárlatára alakul át Jokerré. Nem akar a lázadás élére állni, őt ez nem érdekli, nem tapasztaljuk, hogy ördögi terveket szőne, de még azt sem, hogy bármit kitervelne, vagy a rendőrök előtt tudna járni egy lépéssel. Mindent, amit eddig megszokhattunk ettől a szupergonosztól, azt nem tudja.

Antihősként, a filmben felbukkanó lázadók szemén keresztül tekinthetünk Arthur Fleckre. Valaki, aki jobbá akarja tenni a várost, kezébe veszi az irányítást és leszámol a gazdagok elnyomó uralmával. Arthur nem érti a világot, de világ sem érti őt, kölcsönösen félreértik egymást. A néző viszont tudja, hogy a metrós gyilkossága nem volt tudatos, nincs mögötte motiváció, amely jobbá akarná tenni Gothamet, csak egy sodródó karaktert lát. A bohóc nem törekszik se jóra, se rosszra, a társadalmi konvenciókkal szembeni eszközei véletlenszerűek, nem válogatottak. Arthur Jokerré válása a film végén túl esetlen és hirtelen ahhoz, hogy komolyan lehessen venni egy lázadás vezéralakjaként. Ezek miatt nem tekinthetjük őt antihősnek.

Ha a korábbi filmes kánont vesszük figyelembe (Tim Burton: Batman, 1989; Christopher Nolan: A sötét lovag, 2006), azokban a filmekben Joker mindig egy cselekvő figura. Ezek a karakterek mindig reflektálnak az adott időszak problémáira, és formálódnak, átalakulnak. Todd Phillips főhőse egyértelműen társadalmi és szociális problémákat feszeget, de inkább csak eszköze ennek a folyamatnak, és nem a vezére. Így elmosódnak a karakterjegyei is, egyszere hős, ellenfél és antihős, miközben egyik sem igazán.