Miért készül annyi remake?

A filmtörténet kezdete óta számtalan történet született már újjá, ami aztán vagy sikert hozott az alkotóknak vagy nem. A filmes remake-ek egy adott receptet gondolnak újra, változtatva a hozzávalókon, a technikákon vagy az adagoláson. De vajon miért éri meg egy történetet újra és újra elmesélni?

Remake-ként tekinthetünk minden olyan alkotásra, mely egy korábban készült film, televíziós filmsorozat vagy egyéb művészi alkotás (videojáték, képregény) felújított, újragondolt változata. A remake alapjául egy korábbi fikciós mű cselekménye, világa, kontextusa szolgál. Természetesen a remake is tartalmazhat eltérést az eredeti anyagtól, de létezik néhány olyan remake is, amely teljesen lemásolja az eredetit. Ennek az angolban shot-for-shot (képkockáról képkockára) remake a neve. Ilyen például Alfred Hitchcock 1960-as Psycho-jának Gus Van Sant által rendezett azonos című új verziója 1998-ból, vagy a képregényből filmvászonra adaptált Sin City – A bűn városa.

Az újraalkotás módjai

Remake bármelyik történetből készülhet, amiben az alkotók potenciált látnak. Nem feltétlenül kasszasikereket alkotnak csak újra. Gyakori az is, hogy ugyanaz a stúdió készíti el saját filmje új verzióját, így a jogokat sem kell megvennie. Az sem ritka, ha a készítők más országok sikerreceptjeinek jogait vásárolják meg. Hollywood előszeretettel vásárol főleg francia vagy angol mozifilmek után újrafilmesítési jogokat, de német, holland, svéd vagy épp hongkongi filmeknek is készült már amerikai verziója. Ahelyett, hogy szinkronizálva forgalmaznák őket az Egyesült Államokban, inkább újraforgatják saját stábbal és színészgárdával: Életrevalók (2011) – Életrevalók (2017); A tetovált lány (2009) – A tetovált lány (2011); Szigorúan piszkos ügyek (2002) – A tégla (2006).
Érdekes módon ez a tendencia nem mindig működik oda-vissza, például Franciaországban újraforgatott amerikai kasszasikereket igen nehéz találni – miközben a hihetetlen méretű piacot kiszolgáló indiai vagy hongkongi filmipar rendszeresen és nagy számban dolgozik hollywoodi készletből, ellenkező esetre alig akad példa.
Ugyancsak remake-típus, amikor televíziós sorozatok költöznek szélesvászonra (Charlie angyalai; Starsky és Hutch; Baywatch), de filmek is gyakran kerülnek át a tévébe (Nikita, Csillagkapu, Sikoly, Hannibal, Fargo).
Az angol nyelvű terminológiában a remake mellett még használják a reboot és a revival kifejezéseket is. Rebootban előfordulhatnak ismerős karakterek egy egészen új történetben, mint például a Csillagok háborúja: VII. rész – Az ébredő erő. A revival főként tv-hez kapcsolódó fogalom, olyan sorozatokra használják, melyekben ugyanaz a szereplőgárda tér vissza hosszabb idő után, például ilyen az X-akták vagy a Twin Peaks.

Bevált történetek

Mielőtt rátérnénk arra, hogy miért éri meg a filmstúdióknak a másolás, vizsgáljuk meg egy kicsit, hogy melyek azok a történetek, amik a nézők számára a legvonzóbbak. Filmeket, többek között azért is szeretünk nézni, mert a történet magával ragad, érzelmileg bevon bennünket és azonosulni tudunk a szereplőkkel. Éppen ezért, ha egy stúdió sikeres, nagy bevételt hozó filmet akar készíteni, először egy jó történet kell.
Egy 2018-as kutatás során brit kutatók 6147 film forgatókönyvének adatait elemezték és szűrték különböző algoritmusokkal, hogy kiderítsék, melyik érzelmi ív érdekli a legjobban a közönséget. A kutatás alapján a legtöbb bevételt az „ember a gödörben” történetek hozzák, amelyekben egy bukás és felemelkedés tanúi lehetnek a nézők, mint például A keresztapában.

A kutatócsoport hat érzelmi csoportba sorolta a filmeket:

• a szegénységből a gazdagságba vezető utat bemutató, érzelmi emelkedést ábrázoló filmek (A remény rabjai);
• a fordított, gazdagságból a szegénységbe utat bejáró, érzelmi zuhanást ábrázoló filmek (Psycho);
• az „ember a gödörben”, bukást követő felemelkedést ábrázoló filmek (A keresztapa);
• az Ikarusz, vagyis emelkedés-zuhanás történet (A rakparton);
• a Hamupipőke-történet, avagy az érzelmi emelkedést, zuhanást és emelkedést bemutató film (Babe);
• valamint az Ödipusz-történet zuhanás, emelkedés és zuhanás ívvel (Mindent anyámról). 

Ezt követően fel tudták térképezni, hogy 21 műfajban az ember a gödörben-sztorik a maguk boldogság-szomorúság-boldogság ívével a legsikeresebbek, ráadásul a nézők ezekről a filmekről beszélnek a legtöbbet.

Megéri?

A nagy stúdióknak (például a Disney-nek) még akkor is megéri ezeket a feldolgozásokat elkészíteni, ha pénzügyileg (Dumbo) vagy kritikailag (Oroszlánkirály) nem sikeres maga a film. Mi ennek az oka?
Egyrészt igazán eredeti történetet egyre ritkábban láthatunk a mozivásznon. Ráadásul egy kreatív ötletből elkészített film jóval több anyagi és szellemi ráfordítást igényel, mint egy, a nézők számára már ismerős sztori újrafazonírozása.
Másrészt ezeket a történeteket az idősebb közönség már ismeri, kedveli, nosztalgiával tekint rájuk, míg a fiatalabb nézők, ha nem is emlékeznek, tudják, hogy ez már egy bejáratott, jó történet, kifejezetten az ő látványigényüknek megfelelően újraalkotva. Ez a stúdiók szemszögéből egy mindenképp kifizetődő kockázatkerülő stratégia. Arról nem is beszélve, hogy mekkora összegeket fektetnek a reklámozásba. Ezeknek az alkotásoknak nem csak trend- és kulturális, de elképesztő hírértékük is van, elég csak az új A kis hableány film beharangozójára gondolni.

A remake-ek biztosítják az alkotókat, hogy a második, harmadik és negyedik film is jó fogadtatásban fog részesülni, de ehhez persze még mindig jó filmet kell készíteniük. És az is biztos, hogy a nézők egy része morogva fogja megnézni a trailereket, mondván, hogy semmi új nem jön ki Hollywoodból, de megveszik majd a jegyet a Csillagok háborúja következő részére. Ez több millió dollár könnyen megszerzett bevételt jelent a stúdióknak. Mert akárhányszor forgatják újra a nagy kedvencek történeteit, legtöbbünk minden negatív vélemény ellenére is jegyet vált majd, hogy újra láthassa a régről ismert karaktereket.

Érdekesség:

Klasszikusok és remakek, avagy hasonlóságok és különbségek
A videóban néhány egymás mellé vágott klassszikus mozit és annak újrafeldolgozását láthatjuk, hogy elgondolkodhassunk, hogyan lehet hasonlóra, ám mégis különbözőre megvágni ugyanazt a jelenetet.

Források:

Remake
Az új mindig jobb, vagy mégsem? A remake filmek nem hoznak annyit a konyhára, mint remélték 
A trend, ami még Tarantinót is lepipálta – mi áll a reboot-mánia mögött?
A remake-ről – avagy játszd újra, Sam!
Why film studios really like movie remakes
Brit tudósok rájöttek, milyen filmekből lesz kasszasiker

Feladat:

• A témát érintő tanóra előtt érdemes kiadni egy feladatot a diákoknak: Írjatok egy rövid fogalmazást arról, melyik film remake-jét vagy következő részét várjátok most a legjobban! Válaszoljatok arra is, hogy miért éppen azt a filmet várjátok, honnan tudtátok meg, hogy készül a film, és gondolkodjatok el azon is, hogy vajon miért készítenek az alkotók remake-et vagy folytatást éppen ebből a filmből! – Ha esetleg többen is egy adott filmet hoztak fel, az lehet az órán az elemzett példa. A gyerekek fogalmazásiból kiindulva végig lehet beszélni a hollywoodi filmipar működésének sajátosságait, hogy a minél nagyobb bevétel érdekében milyen döntéseket hoznak, hogyan reklámozzák a készülőben lévő filmet és miért gondolkodnak egyáltalán feldolgozásokban.