Mit néz a gyerek és szabad-e neki egyáltalán?

2021. 01. 29. film cikk 3–10. évfolyam

A médiafogyasztási szokásaink folyamatosan alakulnak. A tévénézésről áttértünk a netezésre, a mozibajárás helyett streaming szolgáltatásokat használunk. Nemcsak itt van eltérés, de a generációk fogyasztási szokásai között is. Az Y és Z generáció rengeteg időt tölt a különféle monitorok és képernyők előtt. A könnyű tartalomhoz jutás azonban számos olyan helyzetet teremt, ami a kiskorú gyerekek fejlődését negatívan befolyásolhatja. Milyen aggályos tartalommal találkozhat a gyerek a tévében vagy a moziban? Ki szabályozza és hogyan ezt a folyamatot? Ezekre a kérdésekre keressük a választ az alábbi cikkben.

Hazai szabályozás

A Magyarországon sugárzásba kerülő tv-műsorok, sorozatok, filmek és filmelőzetesek sarkában megjelenő korhatárkarika (a rádióműsorokban pedig az elhangzó besorolás) az, ami ajánlásként szolgál a mindenkori médiafogyasztó számára. Mozifilmek esetén a mozgóképről szóló 2004. évi II. törvény, míg televízió-műsorok esetén a 2010. évi CLXXXV. törvény (Médiatörvény) szerinti korhatár-besorolást alkalmazzák, mely jelenleg így néz ki:


Forrás: https://nmhh.hu/cikk/187453/A_kiskoruak_vedelme__korhatarbesorolas 

A korhatár-besorolás célja, hogy a kiskorúak egészséges lelki-szellemi fejlődésének védelmében segítse a különféle tartalomgyártókat, illetve forgalmazókat, és megkönnyítse számukra a gyermekeket védő szabályok helyes alkalmazását. A besorolás nem tiltó érvényű rendelkezés, hanem tájékoztató jellegű ajánlás, így elsődlegesen a szülők, családok számára jelent információt a műsorválasztást illetően, valamint segítséget nyújt a pedagógusok munkájához is.

A mozik és a televíziós csatornák eltérő működésük miatt más-más bírálat alá eshetnek, ezért külön vizsgáljuk őket. 

Mozi

A hazai mozikban vetített filmek korhatár-besorolását a Nemzeti Filmiroda Korhatár Bizottsága végzi. A Korhatár Bizottság egy javaslattevő szakértői testület, amelynek ajánlása alapján a besorolásról szóló döntést határozat formájában hozzák meg. Egy film terjesztésének elkezdéséhez az alkotóknak kérelmezni kell a besorolást. A bizottság már a filmelőzetes alapján ad egy előzetes besorolást (ezt szaggatott korhatárkarika jelzi), majd a film megtekintése után végleges korhatárt szabnak meg, amit a film plakátján is fel kell tüntetni. 

Az egyes filmek besorolásáról a Bizottság tagjaiból delegált legalább 7 fős társaság dönt, melynek tagjai között – a filmterjesztők egy képviselője mellett – vannak olyan pedagógus, pszichológus vagy egyéb felsőfokú végzettségű személyek is, akik a média gyermekek fejlődésére gyakorolt hatására vonatkozóan szakmai tapasztalattal rendelkeznek.

Az adott filmalkotás megítélése során az elsődleges szempont, hogy tartalmaz-e a kiskorúak fizikai, lelki, társas vagy erkölcsi fejlődésének szempontjából ártalmas hatásokat. Az erőszakon és a szexualitáson kívül számos lehetséges ártalom megjelenhet. Egy filmet alapvetően meghatároz a műfaja és a témája, amely minden korosztálynál fontos szempont az életkori sajátosságokat, érettséget tekintve. A kisgyermekeknél arra is kell figyelni, hogy van-e a műben félelemkeltő tartalom, káros magatartásminta, milyen a nyelvezete, mennyire intenzívek az audiovizuális hatások. Ez a szakmai munka tehát igen összetett, ehhez mérten részletes szempontrendszeren alapszik. 

A vetített filmekre hasonló korhatár-besorolási szabály érvényes, mint a televíziós tartalmakra. Annyi az eltérés, hogy ezeken mindenképp jelölni kell, ha egy film bárki számára megtekinthető, illetve ha kizárólag felnőttek számára ajánlott. Ez utóbbi filmeket csak 22 és 05 óra között lehet moziban és egyéb nyilvános vetítőhelyen bemutatni.

A korhatár-besorolás ajánlás jellegének sebezhetőségét mi sem demonstrálja jobban, mint a mozikban vetített 16 vagy 18 karikás filmek helyzete. Ugyanis a mozi is csak ajánl, de nem kötelez a korhatár-besorolás betartására. Természetesen szóban jelezheti, hogy a film mely korosztály számára nem ajánlott, de a felelősség a szülőket fogja terhelni. Így előfordulhat, hogy egy 12 éves gyerek korosztályának nem ajánlott filmet néz meg a moziban. Akár barátokkal, akár szülői kísérettel. A közösségi médiában időről időre felröppen a közbeszédben ez a dilemma egy épp aggályos filmmel kapcsolatban, legutóbb például a Joker című 16 karikás filmre beengedett gyerekek miatt. Sokan a mozikat hibáztatják, amiért beengedik a kiskorú nézőket a korhatáros filmekre, miközben amellett, hogy nincs joguk kitiltani emiatt senkit, ha meg is tennék, bevételkieséssel kellene számolniuk. A frontvonal elején tehát a szülő áll, akinek fel kellene mérnie, hogy gyermeke mennyire áll készen arra a filmre, amit a korhatár-besorolás alapján nem ajánlott megnéznie. Feltéve, hogy együtt nézik meg a filmet a moziban, és ez nem a gyerek külön akciója. Erre a későbbiekben visszatérünk még. 

Televízió

A televízió-műsorok korhatár-besorolása önszabályozás útján történik, tehát a csatornák saját maguk végzik. A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság klasszifikációs ajánlással segíti ezt a munkát, és ha a szolgáltatók kérik, előzetesen besorolja az adott műsorszámot a megfelelő kategóriába. Amellett, hogy a hatóság folyamatosan ellenőrzi, hogy a sugárzott műsorok megfelelnek-e a feltüntetett korhatár-besorolás kritériumainak, lakossági bejelentésre is indítanak vizsgálatot. Amennyiben téves korhatár-besorolás történt, vagy nem a megfelelő időben sugározták a műsort, úgy a hatóság különféle büntetést szab ki. 

Amíg a mozifilmek esetében az alkotóknak számolniuk kell azzal, hogy egy magasabb kategóriába sorolt film jóval kevesebb nézőhöz juthat el, így kevesebb bevételt is hozhat, addig a tv-csatornák által műsorra tűzött filmek esetében van némi mozgástér, amit esetenként ki is használnak. A kereskedelmi tv-csatornákon előfordul az a jelenség, hogy egy eredetileg magas kategóriába sorolt filmet az adott csatornán alacsonyabb korhatárkarikával sugároznak. A kiskapu nyitja pedig nem más, mint a vágás. Ugyanis a csatornák dönthetnek úgy, hogy kivágják a filmből azokat a jeleneteket, amik aggályosak lehetnek, figyelve arra, hogy a film szerkezete logikailag ne sérüljön. Már amennyire ez lehetséges. És hogy miért döntenek így? A főműsoridőben játszott mozifilmek nagy nézettséget produkálhatnak, és a sok reklámszünettel a bevétel is nő. Előfordul az is, hogy a filmet vagy sorozatot (esetleg csak egy sorozatrészt) a korhatárkarikának megfelelő idősávban tűzik műsorra, vagy ahogyan a Szex és New York esetében is történt, egy light verziót adnak le a napközbeni idősávban.

Gyerekek és szülők

Hogy mennyire lehet káros, ha egy gyermek korának nem megfelelő tartalmat néz, nagyban függ a kognitív fejlettségi szintjétől és attól is, hogy egyedül vagy olyan felnőttel teszi ezt, akivel aztán beszélgetni is tud a látottakról. Azonos korú gyerekek között is lehet eltérés, hiszen van, aki érzékenyebben reagál egy adott témára, mint társai. Tehát a szülőnek ahhoz, hogy megfelelő tartalmat tudjon választani gyermekének, nem elég csak az ajánlott korhatár-besorolást figyelembe vennie, gyermeke személyisége is fontos tényező. Ez természetesen nem könnyű, nincs mindig alkalom előzetesen megnézni az adott filmet vagy mesét, mielőtt a gyereket leültetik elé, nem beszélve a tévézésről. A legjobb opció, főleg a korai években, ha ez közös tevékenység és a gyerek bármikor kérdezhet, ha valamit nem ért, illetve a szülő is kiegészítheti a látottakat beszélgetéssel. Ez abból a szempontból is fontos lehet, hogy a gyerekben kialakuljon egy kritikus szemlélet a mesékkel, filmekkel kapcsolatban és jobban tudjon válogatni a későbbiekben.

Viszont ez az állapot nem tartható fenn sokáig. Egyrészt eljön majd az az idő, amikor a gyerek az okostelefonján, tabletén vagy egyéb eszközén fog tartalmat fogyasztani egyedül, másrészt nagyjából 12 éves kora környékén valószínüleg vonzani is kezdi az, ami tiltott vagy nem ajánlott számára. Erre ráerősíthet a kortársak vagy az idősebb testvérek hatása is. A barátokkal moziban megnézett korhatáros film egyszerre erősítheti a csoporthoz tartozás, a menőség és a tilosban járás érzését is. 

Az erőszakot vagy szexualitást ábrázoló alkotások több káros hatást is gyakorolhatnak azokra a gyerekekre, akik még nem elég érettek az adott tartalom értelmezéséhez. A szorongás és rémálmok mellett a gyerek érzéketlenebbé válhat az erőszakra, illetve a szexuális tartalmak akár önértékelési zavarokhoz is vezethetnek. 

Marad tehát a kérdés, ha a korhatárkarika csak egy figyelmeztető jelzés és a mozik is beengedik a kiskorú gyerekeket, mit tegyen a szülő gyermeke védelmében? A már említett közös tartalomfogyasztás és beszélgetés mellett fontos már a korai években kialakítani azt a bizalmi kapcsolatot, amiben a gyerek nem fél kérdezni. Ez a bizalmi helyzet ideális esetben oda-vissza működik szülő és gyerek között. Tehát a szülőnek is bíznia kell gyerekében, amikor az egyedül választ és néz filmet vagy sorozatot. A tiltás helyett pedig érdemes közös irányelveket kialakítani akár a képernyőidőt, akár a tartalomválasztást illetően. 

A bizalmi személy akár egy olyan pedagógus is lehet, akivel mernek beszélgetni a diákok hasonló témákról. Ha órán szóba jön vagy a pedagógusnak tudomására jut, hogy az osztály nagy része látott egy nem nekik való filmet, ez lehet egy nyílt beszélgetés tárgya. Közösen meg lehet próbálni feloldani azokat a kérdéseket, szorongásokat, amik esetleg a gyerekekben keletkeztek, illetve a korhatár-besorolás kérdése is szóba jöhet. Így azok a gyerekek is megnyílhatnak jobb esetben, akik a szüleikkel nem mernek ilyesmiről beszélni. 

Segítség 

A szülők nincsenek teljes mértékben magukra hagyva a káros tartalmak kiszűrésében. A legtöbb hazánkban elérhető telekommunikációs szolgáltató kínál szülői felügyeletet. Azaz lehetővé teszik a szülők számára, hogy különféle módokon korlátozzák gyermekeik eszközhasználatát és a megtekinthető tartalmakat. Ma már a különféle technikai eszközök, internet- és tv-szolgáltatások mellett a streaming szolgáltatások használatának megfigyelése és kordában tartása is elérhető funkció.

A film vagy mese kiválasztásánál segítséget nyújthat az IMDb Parents Guide funkciója, ami egyrészt listázza az adott film különböző országok szerinti besorolását, másrészt leírja, milyen arányban tartalmaz az alkotás például szexualitást, meztelenséget, erőszakot, félelmet keltő elemeket vagy káromkodást. Hasonló elven működik a CommonSenseMedia szülőket megszólító oldala is. Mindkét oldal angol nyelvű. 

Kitekintő

A tévézés, filmnézés és netezés mellett szót kell ejteni a videójátékozásról is. Ez is egy olyan tevékenység, amivel a legtöbb gyerek sok időt tölt el és lehetnek káros hatásai. Azon túl, hogy függőséget okozhat, az erőszakos tartalmak is befolyásolhatják a fejlődésben lévő gyerekeket. Szerencsére a korhatár-besorolás a videójátékok esetében is létezik. Az Egységes Európai Játékinformációs Rendszert, azaz a PEGI-t azért hozták létre 2003-ban, hogy segítsenek az európai szülőknek megfelelő információkon alapuló döntést hozni a számítógépes játékok vásárlásával kapcsolatban. A korhatárcímkék a csomagolás elülső és hátoldalán vannak, és az alábbi korhatárok valamelyikét jelölik: 3, 7, 12, 16, 18. Ezen kívül címkék jelzik a játékban előforduló erőszakot, káromkodást, általános félelemkeltést, meztelenséget, droghasználatot, hátrányos megkülönböztetés ábrázolását, szerencsejátékot, továbbá a többjátékos módot. 

A hazai korhatár-besorolás értelmezésekor nem mehetünk el az amerikai rendszer mellett. A világ korhatár-besorolás rendszerei országonként változhatnak a kulturális és egyéb különbségek miatt, de nagyjából mind az amerikai rendszer nyomdokain alakultak ki. Az Egyesült Államokban 1930 és 1968 között az úgynevezett Hays-kódex szabta meg, hogy mi számít elfogadhatónak és elfogadhatatlannak a filmekben. A szűrő inkább morális elvek szerint működött, így tilos volt többek között a nyelves csók, az istenkáromlás, a szenvedélyes ölelkezés, a meztelen test és a trágár beszéd is. 1968-ban Jack Valenti, az Amerikai Mozgókép Szövetség (MPAA) elnöke váltotta fel ezt a rendszert egy jóval szülőközpontúbb szabályrendszerre. Ráadásul a besorolásba maguk a szülők is beleszólnak. Ugyanis a filmek korhatár-besorolását az amerikai filmakadémia egy szülőkből álló testülete (CARA) határozza meg. Amíg az amerikai besorolás inkább a meztelenségre és a szexualitásra érzékeny,addig a magyar kevésbé toleráns az erőszakos tartalmakkal szemben. Habár a magyar és az amerikai besorolási rendszer is ajánlás, az amerikai erőteljesebben fókuszál arra, hogy a szülőknek hasznos tanácsokat adjon arra vonatkozóan, mire figyeljenek az adott film esetében. 

Összegzés

Láthattuk, hogy hazánkban a kiskorúak védelmében a legfőbb szerep a családra és a közvetlen környezetre hárul, és csak a védelem második szintjén jelentkezik az állam, amelynek fő feladata a feltétel- és szabályrendszer kialakítása. A pandémia idején, amikor a szülők és a gyerekek is több időt kényszerülnek a különféle képernyők előtt tölteni, nehézzé válhat a védekezés a káros tartalmak ellen. Ahogy említettük, számtalan szűrőprogram és tájékoztató oldal segíti a szülőket. Érdemes ezeket használni és a gyerekekkel is beszélgetni arról, miért is van szükség a korhatárkarikák betartására. Ugyanúgy fontos ezt a témát iskolai keretek közé is beemelni és feldolgozni. 

Források:

A kiskorúak védelme – korhatár-besorolás  

Mire jó a korhatárkarika? 

A korhatár bizottság besorolási eljárásának szakmai szempontjai 

A Médiatanács klasszifikációs ajánlása 

Korhatár-besorolás 

A korhatárkarika és ami mögötte van 

Nem viccből találták ki a korhatárjelöléseket 

Kisiskolások a 16-os karikás filmeken 

Cannibal Holocaust mint beavatási rítus 

Így nézzed a mozgóképed – A filmes korhatár-besorolásokról 

Megvágott film, átvágott néző

Hasznos és érdekes:

A te gyereked mit néz? – 5 hasznos ötlet a tudatos tartalomfogyasztásra neveléshez 

Digitális káprázatok

Feladatok:

1. A pedagógus mutassa meg az egyes korhatárkarikákat a diákoknak, és játékos formában derüljön ki, hogy mennyire ismerik és tudják a jelzések jelentését. Kérdés: Mit gondoltok a korhatár-besorolásról? Szerintetek miért van rá szükség? Kérdés: A ti szüleitek használnak otthon szűrőprogramot? Mit gondoltok erről?


2. Nézzétek meg az alábbi filmelőzetest:


Szerintetek miért lehet az, hogy a legtöbb Marvel szuperhősös film 12-es korhatárkarikát kapott?

Megoldás:

Egyrészt a szuperhősös filmekben bár megjelenik az erőszak, jóval kevesebb vért láthatunk, és a verekedések inkább a jó és rossz harcaként értelmezhetőek, nem igazán valóságosak. A film végén mindig van feloldás, a rossz elnyeri méltó büntetését. Ezekben a filmekben az akció mellett fő elem a humor is, ami szintén segít elvonatkoztatni. Másrészt a Marvel egy nagy univerzum, egy franchise, ami elképesztő összegeket termel. A legtöbb gyerek szereti a szuperhősöket, rajongóvá válik, és a moziélményen kívül egyéb szuveníreket is begyűjt. Ha magasabb korhatár-besorolásba kerül egy Marvel-film (itthon például az Amerika Kapitány: A tél katonája), akkor kevesebb nézőhöz jut el, ami a bevételeket is befolyásolhatja. Ez nem minden esetben van így, de az alkotók érdeke az, hogy széles közönséget tudjon megszólítani. Így a Marvel-filmek gyerekeknek és szüleiknek egyaránt szólnak.