Page 16 - aczel_petra_muveljuk_a_mediat.exe

14 Műveljük a médiát! a médiával kapcsolatban. Minden állításra jutott legalább egy cáfolat, és fordítva. Ez valószínűleg e kötettel sem lesz másként. Amikor 2011-ben megjelent Elias Aboujaoude könyve a virtuális személyiségről, már mindenki sejtette, hogy az in- ternet senkit nem tesz általában zárkózottabbá vagy boldogtalanabbá (Aboujaoude, 2011). Arra viszont sokan felkapták a fejüket, hogy a digitális tér által formált sze- mélyiségjegyek között olyan újszerű vonások találhatók, mint a grandiozitás, a túl- zott magabiztosság, a személyiség határtalanságának tudata, a narcizmus vagy a sötét tartalmak iránti vonzalom. Tudjuk, hogy mindig lesz új és újabb megállapí- tás, s a rendbetételre senki nem vállalkozhat, amíg nincs elég időbeli-intellektuális távolság a rálátáshoz. Ezért az a meggyőződésünk, hogy nem rendet tenni, hanem az újra nyitottan gondolkodni és gondolkodtatni kell: állításainkat megbízható tu- dományos forrásokra alapoztuk, kéréseinkkel pedig eszmecserét és gyakorlatokat igyekeztünk ösztönözni Nem térhetünk ki az elől sem, hogy belássuk: a humán tudományi megközelíté- sek között is éles, tartalmi és beszédmódbeli különbségek húzódnak Bizonyos, hogy a pszichológia, különösen a gyermekpszichológia sokkal felelősebbnek gon- dolja azt a médiatudományt és -kutatást, amely a káros médiát elválasztja a jóté- konytól, míg a médiaesztétika ott is flozófai mélységet követelne, ahol gyakorla- tokról van szó, a média-gazdaságtan és a médiapolitika pedig több jogiasságot, más levezetéseket, feszesebb terminológiát vinne végig Mindannyiuk igényét és igazságát elismerve ezúttal maradtunk a médiaelmélet talaján azzal, hogy a média- műveltség taníthatóságának megalapozását céloztuk meg. Arra törekedtünk tehát, hogy megmutassuk, mi a média, hogy mi vagyunk a média, hogy milyen a mi médiánk, és hogy mi a dolgunk a médiával Hogy mind- ebben sikerrel jártunk-e, most már a lelkes, érdeklődő vagy éppen elnéző olvasón múlik. Apáczai Csere János a Magyar Encyclopaedia (Utrecht, 1653) olvasóhoz szóló Előszavában az „aranyszavú” Senecától idéz, hogy könyve szándékát és a művelés céljának jelenőségét összefoglalja. Sorai számunkra, a médiaműveltségről gondolkodók, írók, a médiatudatosságot tanítók és elsajátítók, a technopolisz, a kiberéra és a digivilág lakói számára is irányadók: „Arról panaszkodsz, hogy nincs ott elég könyved De nem az számít, hány könyved van, hanem az, hogy milyen jók a könyvek. Meghatározott tárgykörben mozgó olvasás haszonnal jár, az ide- oda kapkodás csak szórakoztat. Aki el akarja érni kitűzött célját, csak egy úton haladjon, s ne kóboroljon sokfelé, mert az nem haladás, hanem tévelygés… (…) Szolgája senkinek sem vagyok, nem viselem a nevét senkinek. Sokat elfogadok nagy emberek ítéletéből, de adok valamit a magaméra is. Mert ők is hagytak ránk egyet-mást, ami megfejtve nincs, hanem még kutatni kell utána. És talán megfej- tették volna mindazt, ami szükséges, ha nem kutattak volna fölösleges dolgok után. (…) Teljes lélekkel arra törekedjünk, amiről jó, ha gondoskodunk, hogy ne a szavak, hanem maguk a tények ne csaljanak meg bennünket! (…) Lám, az egész élet csak hazudik nekem; az életet leplezd le hát, az életet kényszerítsd vissza az igazsághoz, ha éleselméjű vagy!”