Page 17 - aczel_petra_muveljuk_a_mediat.exe

2. Mi, a média Andok MónikA Hétköznapi médiatapasztalata mindenkinek van, sőt jól használható tudásunk is erről a tapasztalatról. Van-e értelme ezen túl tudományosan is foglalkozni a mé- diával? Mire vezettek az eddigi kutatások? Aki beleolvas Jenning Bryant és Dori- na Miron 2004-es tanulmányába, amelyben három jelentős médiaelméleti folyóirat elemzésének eredményeit ismertetik a szerzők, az igencsak elbizonytalanodik. A 45 évnyi anyagból véletlenszerűen kiválasztott 1806 cikk alapján azt mondhat- juk, a médiakutatás legdominánsabb trendje, hogy távol tartja magát az elméletek- től. Ugyanis a Bryanték által feldolgozott cikkeknek csupán 48,03 százaléka tartal- mazott valamiféle utalást médiaelméleti háttérre, a többi egyáltalán nem Az elemzés másik elgondolkodtató adata, hogy abban a 48 százaléknyi, körülbelül 900 cikkben viszont több mint 600 elméletre hivatkoznak. S e rengeteg elméletnek csak igen kis töredékére utalnak tíznél többször a kutatók A három legtöbbet hi- vatkozott elmélet – a „Big Three” – pedig nem más, mint a használat- és élmény- kutatás, a tematizáció és a kultivációs elmélet. Jól láthatjuk, hogy hiány és bőség így egyszerre jellemző a médiakutatásra (Bryant–Miron, 2004). Másik nehéz öröksége a médiatudománynak saját önállósodási folyamatával kapcsolatos, azzal a hosszú meneteléssel, melynek végén elfogadott, önálló tudománnyá válhatott Miben tükröződnek a nehézségek, az esetenkénti „önállótlanság”? Az eltérő tudo- mányágakból való merítésben, hivatkozásokban Bryanték ezzel kapcsolatban a következőt találták: pszichológiára, szociológiára, politológiára és közgazdaság- tanra hivatkozott az elemzett tanulmányoknak több mint negyede Egy átfogó mé- diaelmélet kibontakozását a kutatások módszertani alapjai is hátráltatják. Hogyha megnézzük a kvantitatív és a kvalitatív kutatások arányát, akkor a médiakutatást egyértelműen a kvantitatív túlsúly jellemzi (Kamahawi–Weaver, 2003). Kicsi el- mozdulás azért látható ezen a téren, Jenning Bryant ugyanis az új évezred első három évének publikációit vizsgálva megállapította, hogy a médiakutatók új nem- zedéke nyitottabb, s erősebben törekszik kifejezetten médiaelméleti kérdések tisz- tázására, kritikájára (Bryant, 2004). Bár a fenti adatok többnyire nem az európai, hanem az amerikai médiakutatást tekintették kiindulópontnak, kis megszorítással általános érvényűnek tekinthetjük őket. Természetesen arról sem feledkezhetünk meg, hogy a tömegkommunikáció el- múlt száz éve alatt maga a média is rengeteget változott, alakult. S ezt a válto-