Page 160 - aczel_petra_muveljuk_a_mediat.exe

158 Műveljük a médiát! zik ki magukat, inkább megkeresnek, mint megjegyeznek, és azonnali informáci- ós kielégülésre vágynak (Jukes–Dosaj, 2003; Clarke–Clarke, 2009). Az always-on generációk párhuzamos információkezelése kapcsán mutat rá Jenkins (Jenkins et al., 2009: 63), hogy a fgyelemfókuszálás tekintetében a digitális média egy, az eddig megszokottól és normatívtól eltérő, ősi viselkedést preferál: a vadászét. A vadász versus gazda teória kidolgozója, Thom Hartmann (1997; 2005) a fgye- lemzavar kutatása során arra mutatott rá, hogy létezhet egy alternatív evolúciós információfeldolgozó viselkedés, amelyet ugyan a hagyományos oktatási, iskolai modellek nem támogatnak (illetve fgyelemzavarnak, hiperaktivitásnak, betegség- nek tartanak), de amelyet a vadászó életmód képességeinek megjelenéseként is fel- foghatunk Hartmann a hiperaktív gyerekek neurológiai vizsgálatokkal nem iga- zolt fgyelemzavarának okára volt kíváncsi, és így jutott el ahhoz a magyarázathoz, amely szerint csak az iskola látja betegnek a rosszabbul fókuszáló, nyughatatla- nabb tanulót, azért, mert oktatási modellje evolúciós tekintetben a gazdálkodó és nem a vadászó ősközösségek mintáit örökíti. Hartmann (2005: 463–465) szerint a gazda fgyelme fókuszált, érdeklődését nehéz elterelni, céltudatosan tervez, és megvalósítási stratégiát dolgoz ki, tudatos az időkezelése, időben egymás után végzi információs feladatait, hozzáállása kitartó, fontosnak tartja a gondos elő- készületeket, és természetesnek a helyeshez való igazodást A vadászó informá- ciós viselkedést ezzel szemben a környezet folyamatos monitorozása, rugalmasság, a stratégiacserékre való hajlandóság, rövidebb fókuszálás, de az információköve- tésben fáradhatatlanság, képi konkrét gondolkodás, önállóság, a rutinfeladatok el- utasítása, az új ötletekre való nyitottság és kockázatvállaló hajlam jellemzi. Hogy Hartmann magyarázata a hiperaktivitásra tudományosan mennyire meg- bízható és igazolható, azt ezúttal nem feladatunk eldönteni. Arra viszont felfgyel- hetünk, hogy a digitális gyűjtögető életmód, a csipegető kultúra formálódása, a digitális nomádok (a hordozható digitális technológiával helyhezkötöttség nél- kül munkát végzők, a világban és az információs szférában egyaránt vándorlók, vö. Karácsony 2002; Bokor 2011), hogyan erősítik meg a „vadászat” mint informá- ciós viselkedés metaforáját. A kutatások tapasztalatai alapján mindenesetre leszögezhető, hogy az új média- technológiák markáns változásokat idéznek elő a fatalok és gyermekek (az 1990 után születettek) fgyelemmel, összpontosítással és információkkal kapcsolatos vi- selkedésében, tanulási stílusában 5.3.8. Új fgyelem „Az emberi fgyelem, csakúgy mint a repülőgép szabad helyei és a friss étel, gyor- san fogyó és romlékony portéka” – fogalmazza meg Davenport és Beck (2001: 11) a fgyelemgazdálkodás egyik legnyilvánvalóbb nehézségét. A fgyelem, amit az új