Page 167 - aczel_petra_muveljuk_a_mediat.exe

Aczél PetrA: Médiaműveltség 165 kább kísérő, kiegészítő megközelítés is. A ma kevésbé értékelt tradicionális meg- közelítést a progressziópárti politikák nem találják elég előremutatónak, támogat- nivalónak Mégis érdemes velük számolni, hiszen nem a technológiaellenesség, sokkal inkább az iskola feladatainak nem technológiai alapon történő újraszerve- zése adja alapjukat. Neil Postman, a 20. század végének médiakritikusa ezt írja: „A szabad emberi párbeszéd, az elme hajlandóságának kihasználása: ez az oktatás legfontosabb feladata. Ha a tanároknak nincs idejük, késztetésük, intellektuális kedvük, hogy ezt elvégezzék; ha a diákok túl unottak, demoralizáltak és kedvetle- nek, hogy odaadják a tanáraik által kért fgyelmet, akkor EZ az a nevelési problé- ma, amit meg kell oldani (…). Ez pedig a legkevésbé sem technikai, hanem metaf- zikai természetű.” (Postman, 1996: 25) Technológiai tápérték „A technológia oktatása nem azt jelenti, hogy negatívan állunk a technológiá- hoz. Csupán azt, hogy kritikusan állunk hozzá. »Technológiaellenesnek« lenni éppen úgy értelmetlen, mint mondjuk »táplálékellenesnek« vallani magunkat. Egyik nélkül sem élhetünk Annak megállapításával, hogy veszélyes túl sok vagy tápérték nélküli ételt fogyasztani, még nem leszünk táplálékellenesek Csak arról beszélünk, miként lehet okosan hasznosítani az ételt. A technológiai nevelésnek az a célja, hogy a diákok megtanulják, mi az, amiben segít, és mi az, amiben gátol minket a technológia: arról szól, ahogyan a technológia ma használ bennünket, jó vagy rossz céllal, és ahogyan az embereket a múltban használta, jó vagy rossz céllal. Arról szól, ahogyan a technológia új világokat teremt, jó vagy rossz céllal” (Postman, 1996: 188). Az intés arra irányíthatja a fgyelmünket, hogy vajon az eleve elvesztett verseny helyett nem volna-e érdemesebb az iskolát olyan szerepben újjáéleszteni, amely a jelenléten, a tanári képességeken és felkészültségen, a közösséghez való alkalmaz- kodás szükségességén, a nem digitális módszerek másságán alapul? Az alternatív tér logikájával olyan színtérként újraértelmezni, amelyik nem a digitális világon belül, hanem azon kívül, azt meghatározva jelenik meg. Nem volna-e szerencsé- sebb a technológiai imperatívusz helyett – vagy mellett – az emberit meghallani, és létrehozni, megőrizni azt a helyet, ahol a múltra éppen annyira érvényes olvasa- tokat kínálunk, mint a jövőre. Feltehető, hogy ennek záloga nem a rövidebb tanóra vagy a sok Power Point-, esetleg Emaze-prezentáció lesz. Sokkal inkább a tanári karizma, a csak ott, csak másokkal megszerezhető élmény, a pillanat zsarnoksága helyett a pillanat tágassága. Elképzelhető, hogy ez jobban hasonlít Platón ligetére, az Akadémiára, mint a megszokott tantermekre Arra kell hát választ adnunk, hogy vajon a Facebook vagy a Google jelenti-e a ma Akadémiáját? A lemaradás átkát nem beruházásokkal, csak jó kérdések feltételével lehet megtörni. Az elkép-