Page 169 - aczel_petra_muveljuk_a_mediat.exe

Aczél PetrA: Médiaműveltség 167 1992-ben egy, az Egyesült Államokban rendezett konferencián (National Leadership Conference), a számos tudományterületről érkező résztvevők, kutatók, köztük nyelvészek, irodalmárok, neveléstudománnyal és informatikával foglalko- zók elsőként tudtak konszenzusra jutni azzal kapcsolatban, mit értsenek médiamű- veltségen, és milyen elvek alapozhatják meg az oktatását. Ezt a defníciót azóta is irányadónak tekintjük, hiszen éppen eléggé általános ahhoz, hogy ne kelljen meg- cáfolni vagy lényegesen változtatni rajta. Eszerint a médiaműveltség az üzenetek dekódolásának, értelmezésének, elemzésének és különböző formákban történő megalkotásának képessége. Tanításának mikéntjében sem ekkor, sem ezt követően nem jutottak teljes egyetértésre a szakemberek, az elvi alapokat azonban lefektet- ték, amelyekből a gyakorlatok deriválhatók. Kimondták, hogy 1 a média mint olyan konstruált, létrehozott; 2 a média maga is részt vesz a valóság létrehozatalában; 3. a média nem független ideológiai és politikai tényezőktől; 4 a médiaüzenetben a forma és a tartalom összefügg; 5. a formának és a tartalomnak egyaránt sajátos esztétikai rendszere, kódjai és konvenciói van; 6. a befogadó jelentésekre tesz szert és jelentéseket alkot a médiából és a média által (Banerjee–Kubey, 2012: 2). A médiaműveltség mindezek alapján több részképességet foglal magába: a váloga- tást, a kritikai elemzést, a társadalmi-kulturális-politikai körülményeket fgyelem- be vevő értelmezést, a megjelenítést, valamint a tartalom létrejöttének „grammati- kájára” (pl. képi megjelenítés, vágás, hangerő, információelhagyás, hírszelekció) és a médiaüzenet megalkotására vonatkozó tudást. A médiaműveltség a médiaku- tatások egyik alkalmazott területe Mint ilyen számos médiaelméletre támaszko- dik, közöttük a médiahatást, a médiahasználatot, a világképformáló erőt, illetve a média által használt jeleket vizsgáló szemiotikai kutatásokra. A médiaműveltség kiindulópontjának mindig egyfajta médiaértelmezést kell te- kintenünk. Itt ütközünk az első tulajdonképpeni akadályba, hiszen nem lehetséges csupán egyetlen médiafelfogással dolgoznunk Ahogy Joshua Meyrowitz (1998) megállapítja, legalább háromféle médiaműveltségről beszélhetünk. Az első alapját a média mint tartalom-előállító ágens tételezése adja. Ezt tartalomtudatosságnak is nevezhetjük, arra a képességre utalva, amely a médiában megjelenő sokféle üze- net elérését és elemzését teszi lehetővé. A tartalomtudatosság a jelentések megtalá- lásának, értelmezésének és kritikai vizsgálatának készségét tanítja meg, fgyelem- mel arra, hogy ezek az üzenetek és jelentések milyen intézményi érdekből és célokkal milyen eljárások során születtek meg. A tartalomtudatosság egyúttal azt is lehetővé teszi, hogy a médiaüzenet közönségének különféle, eltérő olvasatait megismerjük és értelmezzük. Vajon hogyan „olvassa” egy tizenéves lány a tehet- ségkutató show-k üzenetét, és miben tér el ettől a médiatudatosságot oktató férf