Page 172 - aczel_petra_muveljuk_a_mediat.exe

170 Műveljük a médiát! oktatása – éppen ellenkezőleg, a médiaviszonyok és a médiaipar érdekeltségeinek részévé, szolgálójává teheti a diákot. Ez az érv támasztja alá a médiaprodukcióval kapcsolatban szkeptikusabbak kritikus álláspontját. A harmadik vitás kérdés úgy foglalható össze, hogy vajon a médiaműveltséggel érett médiafogyasztót vagy érett állampolgárt kell-e nevelni Másképpen: bevonan- dók-e a médiaműveltség oktatásába politikai vagy ideológiai kérdések? Megint másként: egyet jelent-e a médiatudatosság a médiaaktivizmussal? Egyesek úgy vé- lik, hogy a médiatudatosságnak a személyes hatékonyságot és autonómiát kell megalapoznia, a kommunikációs, érvelési, elemző és kifejezőkészség fejlesztésé- vel. Mások meggyőződéssel vallják, hogy a kritikai beállítódás szükségszerűvé te- szi a politikai, ideológiai bevonódást vagy szembenállást, a médiaaktivizmust Az autonóm médiabefogadó és az autonóm állampolgár eszménye között persze nincs áthidalhatatlan szakadék. Az oktatás szempontjából mégis gyökeresen mást jelent, más tanári felkészültséget kíván az egyik vagy a másik A viták negyedik sarokpontja a médiaműveltség tanításának szintje. Közép- és Nyugat-Európában, az Egyesült Államokban, Kanadában és Ausztráliában a mé- dianevelés az elemi és a középfokú oktatásban jelenik meg. Ugyanakkor kérdés, hogyan lehet a médiatudatosság fejlesztésével kapcsolatos feladatokat hozzáiga- zítani az iskolai infrastruktúrákhoz, az oktatás menetéhez, a 45 vagy 50 perces tanórához. Továbbá kérdés, hogy megjelenjen-e, és ha igen, mit szolgáljon a mé- dia tudatosság a felsőoktatásban. Ha ugyanis az egyetemeken, főiskolákon a mé- diatartalom-előállítás részeként jelenik meg, akkor voltaképpen ismét a minden- kori fennálló viszonyok újratermeléséhez járul hozzá: a diák azt tanulja meg, hogyan váljon hasonlóvá ahhoz, amit kritikával kell(ene) illetnie. Ha pedig humanióraként oktatják, akkor elképzelhető, hogy nem talál utat a gyakorlathoz, a mindennapi élethez Az ötödik, utolsó nagy kérdés arra vonatkozik, hogy ki teremtse elő a média- műveltség oktatásának forrásait. Elvárható és szükséges-e, hogy a médiavállalatok hozzájáruljanak a fejlesztéséhez? Ráadásul e tekintetben sem csupán a diákok mé- dianeveléséről van szó, hanem akár a tanárok, oktatók készségeinek kialakításáról is Jó néhányan üdvözlik vagy üdvözölnék a médiavállalatok pénzügyi-eszközbeli támogatását, mások azonban felvetik, hogy ez tulajdonképpen a szponzoráció egy formája, amely inkább a médiaipar barátjává, mintsem kritikusává teheti azokat, akik igénybe veszik Amíg ezekben a kérdésekben nincs világszerte egységes vélemény, abban min- denki egyetért, hogy a médiaműveltség elengedhetetlen a hétköznapi boldogulás- hoz, éljünk médiában szegény vagy gazdag környezetben. Az információs túl- terhelés, a 7/24 kapacitású, permanens személyes technológiák, a társadalmi gyakorlatokat átható, a kulturális-politikai előnyöket megalapozó médiumok korá- ban nyilvánvaló, hogy a médiatudatosság legalább háromféle eszményt és gyakor- latot szolgálhat