Page 194 - aczel_petra_muveljuk_a_mediat.exe

192 Műveljük a médiát! válogatja majd ki azokat az elemeket, amelyek értékesek a számára. Nem baj hát, ha a telefonunk okosabb nálunk: a technológiai tudást rá lehet bízni A tartalmi tudás, a releváns információk szétválogatásának igénye a lényegtelenektől tovább- ra is magáé a felhasználóé kell, hogy legyen 6.2. Ember a hálóban 2010 őszén országos hírverést kapott egy olyan internetes oldal, amelyen a párjuk által elhagyott fatal férfak közzétehették exük intim fotóit és személyes adatait. A „bosszúblog” csakhamar házi használatra készült, amatőr erotikus fénykép- és videofelvételek gyűjtőportálává s persze leskelődő tízezrek zarándokhelyévé vált, mígnem a rendőrség számos feljelentést követően nyomozást nem rendelt el a sze- mélyes adatokkal való sorozatos visszaélések miatt. Az „excsajok” oldal üzemelte- tői kizárólag beküldött anyagokból állították össze az oldal tartalmát. Érdekes mó- don azonban nemcsak maguktól a sértett, faképnél hagyott férfaktól származtak ezek a küldemények. Az egyik képgyűjtemény alatti kommentben ez volt olvas- ható: „Nem ártott nekem, még csak nem is volt a csajom, a haverom küldte át, és gondoltam feltöltöm, szimplán bunkó vagyok!” Mi idézi elő azt a folyamatot, amelynek nyomán „beszállunk a buliba”, és el- kezdünk hálózatban működni, végső soron akár mások helyett cselekedve? Miért indulunk ki abból, hogy posztra poszttal válaszolunk, kommentért cserébe pedig komment jár? Mi a mozgatórugója és az értelme a szüntelen és végeláthatatlan hálózati kommunikációnknak? 6.2.1. A „gazdaságos” és a hálózati ember Az ipari társadalom fénykorában, 1836-ban John Stuart Mill bevezette a flozóf- ába a homo ökonomikusz fogalmát, amely a gazdasági szempontból racionálisan gondolkodó ember magatartását írja le. Lényege, hogy az ember szerinte – vele- született természeténél fogva – „szükségképpen azt teszi, amivel a legtöbbet el- érhet szükségletei, kényelme és luxusigényei kielégítése terén, a legkevesebb munka és a legkisebb fzikai igénybevétel révén, amellyel azok elérhetők” (Mill, 1874: 46) A 20 század derekán számos pszichológiai kísérlet – például az ultimátum- és diktátorjátékok – során kiderült, hogy bár a homo ökonomikusz fejével gondol- kodva egy pénzösszegen való osztozkodás során az erősebb hatalmi pozícióban lévő fél elvben megtehetné, hogy minden erőforrást kisajátítson, vagy legalábbis az elérhető haszon maximalizálására törekedjen, legtöbbször mégsem ennek jegyé- ben zajlanak le a mérkőzések.