Page 189 - aczel_petra_muveljuk_a_mediat.exe

Bokor tAMás: Médiaértés 187 6.1.4. Problémák és egyenlőtlenségek A minap egy hetvenes éveiben járó, bottal közlekedő asszony gondolkodtatott el a digitális felzárkózásról. Nem tett egyebet, mint ült a biztosító ügyintézőjénél, és hangosan méltatlankodott a magas gépjármű-felelősségbiztosítási díja miatt. Né- hány percnyi lélektani nyomásgyakorlás hatására az ügyintéző fejében felgyulladt a kis villanykörte, és felajánlotta a hölgynek, hogy ha elektronikus szerződést köt, és online banki átutalással intézi a díjfzetést, akár kétezer forintot is megtakarít- hat. „Évente vagy havonta?” – hangzott az azonnali, jogos kérdés. „Évente.” „No, annyiért bizony nem fogok e-mail címet csináltatni” – zárta le a beszélgetést a hölgy, aki valószínűleg továbbra sem kíván beállni a digitális nemzedék tagjainak sorába Az információs társadalom képzete rendre összefonódik a technológia kérdései- vel. Az információbőség társadalomfejlesztő hatásáról szóló optimista víziókat azonban rendre megzavarják olyan jelenségek, mint a digitális szakadék, a hozzá- férés motivációjának hiánya, netán korlátozása, a cenzúra stb Amíg az informá- ciós társadalom nem érheti el az utópiákban megfogalmazódó végső állapotát, ad- dig jobbára a róla és a problémáiról szóló közbeszéd uralkodik az információs társadalomban zajló kommunikációkon. Így válik e fogalom önmaga témájává, önmagára visszautaló kifejezéssé. A róla szóló kommunikációk a saját maga rend- szerén belül fogalmazódnak meg: információs társadalomról és problémáiról a problémás információs társadalomban beszélünk A hozzáférés és az átláthatóság mellett a felügyelet és korlátozásnélküliség és az ennek nyomán létrejövő egyenlőség a legélénkebb viták tárgya. A techno- optimista számára a technológiai fejlődés a hozzáférés bővülésével az athéni de- mokrácia legújabb kori utódjának eljövetelét jelenti, a technopesszimista számára pedig a zsarnokság új formáinak megjelenését. Utóbbiak úgy érvelnek: a világgaz- daság felépítése során a belekapcsolódó társadalmi formák nemhogy megszüntet- ték, hanem éppenséggel növelték a szakadékot a fejlődő és a lemaradó gazdasá- gok, társadalmak és kultúrák között. Az ENSZ fejlesztési programjának 1999. évről szóló jelentése már határozottan mutatja ezt a tényt: a tipikus internetező akkor 35 évnél fatalabb, angolul beszélő, nagyvárosi, felsőfokú végzettséggel ren- delkező férf volt. A 2001-ben kelt előrejelzés szerint egy évtized alatt ki kellett volna egyenlítődnie az internet-hozzáférés lehetőségei közti különbségnek, ám „az OECD országaiban két lakosra jut egy telefonvonal, a fejlődő országokban tizen- ötre, míg a (hagyományos besorolás szerint) legkevésbé fejlett országokban két- százra; az emberiség egyharmadának még nem áll rendelkezésére elektromos áram” (ENSZ Fejlesztési Program, 1999). Tíz évvel később természetesen biztatóbb eredményeket találunk, de a növeke- dés – a várakozásokkal ellentétben – korántsem nevezhető robbanásszerűnek (Information Society Policies, 2009). 2009-ben Észak-Amerika és az óceániai tér- ség a maga 74, illetve 60 százalékával vezette a sort az internetellátottság tekinte-