Page 191 - aczel_petra_muveljuk_a_mediat.exe

Bokor tAMás: Médiaértés 189 erkölcsiségüknek (Etzioni, 1995: IX). A felelős építkezés és útkeresés a kis közös- ségeknél kezdődik, és egészen az emberiség szintjéig tart. A jövő társadalmát mindenekelőtt cselekvőként és posztmodernként írja le. Cselekvő, mert csak egy közös értékekre alapozó, cselekvőképes, meglátásainak hangot adó társadalom ké- pes szembeszállni a jogok túlburjánzásának és a felelősség hárításának jelenségé- vel Posztmodern pedig abban az értelemben, hogy a második világháború alatt és után kifejlesztett kommunikációs és tudástechnológiák az ipari korból (a mo- dernitásból) örökölt társadalmi berendezkedés számára kihívást jelentettek, ame- lyet elsősorban erkölcsi kihívásként lehet felfogni. Miként képes felelősen kezelni a társadalom az új eszközöket? A választ ismét csak a felelős cselekvés kulcsfogalmában lelhetjük meg. (Etzioni kommunitarista nézetei nem mentesek az utópisztikus felhangoktól, s a technokritikus nézet képvi- selői számára olykor komikusan és indokolhatatlanul harcosként jelennek meg.) Más utat választ az információs társadalom posztmodernségének leírásához Lyotard. Az első kiadást 1979-ben megélt művében (Lyotard, 1993) társadalom- kritikai kifejezésből flozófai fogalommá érleli a posztmodernitást. Kiindulópont- ja szerint, amikor a társadalmak belépnek a posztindusztriális korba, a kultúra a posztmodern korszakba ér. Európában ez a második világháborút követő újjáépítés végeztével, az 1950-es évek végén történt meg. Ettől az időtől fogva megváltozik a tudás és a tudást legitimáló intézmények státusza. Megjelenik a társadalomban a hitetlenség, a fenntartás a „nagy elbeszélésekkel” szemben E kételkedés eredmé- nyeképpen a tudományos tudás csak az egyik lehetséges beszédmód lesz: egy le- hetséges diskurzustípus a többi között, amelynek státusváltozása a társadalmi fej- lődéssel függ össze. A tudás mint árucikk „Ebben a korban, amikor a tudás fő tétje annak árucikké válása és beilleszke- dése új ipari és kereskedelmi stratégiákba, súlyos tévedés azt hinni, hogy a tel- jesítmény/teljesítőképesség, az input/outputban mérhető hatékonyság a tudás kritériuma lehet. (…) A posztmodern tudás ambivalens természetű. Egyszerre új hatalmi eszköz és nyitás a különbözőség felé.” (Mattelart, 2004: 106–107) Végső soron megkérdőjeleződik a tudás természete, mibenléte, a képességek érté- ke, alkalmazhatósága Ennek következtében az ismeretek, a tapasztalás viszonyla- gossá válik, eltűnnek a hősök és a biztos pontok, s a különböző lehetséges értel- mezések egyazon térben jelennek meg, szabad választást kínálva, támpontok nélkül. A kérdőjelek szaporodásának és az abszolút viszonyítási pontok eltűnésé- nek legékesebb bizonyítéka a hálólét, az internetes források halmaza. Sajátos mó- don éppen az internetes hálózatban jelennek meg azok az alternatív felületek, ame- lyek a hagyományos egyetemi képzésekkel szemben kívánnak nyitott, elvben