Page 188 - aczel_petra_muveljuk_a_mediat.exe

186 Műveljük a médiát! Egyikük sem utal ugyanis nyíltan arra a tényre, hogy a médiumok különböző kor- szakai nem felváltják egymást, hanem kiegészülve fejlődnek tovább. Éppen mert a korszakok közötti meghatározó különbségekre koncentrálnak, elmulasztanak rá- kérdezni a különböző médiumok uralta korszakok alapvető hasonlóságaira. Nem afféle „megszüntetve megőrzés” zajlik ugyanis akkor, amikor a médiumkorszakok felváltják egymást, hanem minden egyes korszak magába olvasztja az őt megelőző korszakok jellegzetességeit, s kibővíti valamilyen (médiumtechnológiai) újdonság- gal, amely aztán társadalmi kommunikációs változást eredményez A 6.1. táblázatban szembetűnő, hogy a determinista és a konstruktivista irá- nyultság homlokegyenest ellentétes alapelvekből indul ki. A médiumközpontú gondolkodásmódok közös alapja valójában mégis megjelölhető: kivétel nélkül minden szellemi irányzat igen rugalmasan kezeli az információ fogalmát Amikor különböző tudományterületek az információ mibenlétét próbálják meghatározni, helyenként az lehet az olvasó érzése, hogy „amolyan fekete doboz lett, mindenho- vá illő és mindenre válaszoló, szemantikailag mindig változó, afféle Próteusz-alak- zat, amely most került ki a képlékeny fogalmak Pandóra-szelencéjéből” (Thom, 1974, idézi Mattelart, 2004: 65) Amikor információs társadalomról beszél a társa- dalomtudós, akkor szükségképpen úgy tekint az információra, mint ami a társada- lom szerveződésében meghatározó szereppel bír. Hozzáférhetősége, felhasználásá- nak módja, egyáltalán a vele való gazdálkodás képessége jelöli ki az egyén helyét a társadalomban Ily módon az információs társadalom nem pusztán a társadalom egyik kategóriája lesz, hanem alapkategóriaként viselkedik – az információ alap- szervezete az információs társadalom, amely egyúttal magának a társadalomnak a szabványává válik E közvélekedés nem ritkán komoly optimizmussal párosul „Az információ lesz – decentralizálóképessége révén – Norbert Wiener állítása szerint – a második ipari forradalom forrása: a forradalom hordozza majd az emberek felszabadításá- nak ígéretét. Meghaladva az információ szűk, statisztikai meghatározását, ő ezt a fogalmat egész tudáskészletek megnevezésére használja, a társadalmi intézménye- ket pedig az információ gyűjtésének, felhasználásának, tárolásának és átadásának eszközeként értelmezi: idetartozik a rádió, a mozi, a telefon, a távíró, a posta, a könyvek, a sajtó, sőt az iskolarendszer és az egyház is. A kommunikáció során használt berendezésekbe vetett reményt komoly fenntartások kísérik: ahhoz, hogy e gépek képesek legyenek az entrópia ellenében hatni, az információ keringésének akadálytalannak kell lennie. Ám a jelenlegi társadalomban a hatalom és a pénz játszmái akadályozzák ebben” (Mattelart, 2004: 73–74). Mint látható, az információs társadalom a jövő ígéretét hordozza: állandó ala- kulásban van, meg nem állapodott állapotban, egészen addig, ameddig teljes, min- denre kiterjedő igénnyel nem léphet fel társadalomszervező erőként. A két kulcs- szó a hozzáférés és a felügyelet. „A társadalomban megtalálható (…) tényezők közül a hírközlő eszközök ellenőrzése a leghatékonyabb és legfontosabb” (Wiener, 1974: 165)