Page 88 - Andy Ruddock – Ifjúság és média

86 Ifjúság és média példával állunk szemben, ahol mindez a média által létrehozott terekhez kapcsoló- dik, amelyek a termelési gyakorlatok és a technológiák kölcsönhatásának eredmé- nyeként jönnek létre. Ez az „új” stratégia összhangban volt az amerikai újságírás történelmével, különösen azáltal, hogy a leleplezések korszaka továbbra is megha- tározza, hogy az újságírók mint társadalmi kommentátorok hogyan értelmezik szerepüket. Hoffman története következésképpen lehetőséget nyújt annak átgondo- lására is, hogy a „régi” és az „új” hogyan egyesülnek a digitális előállítás korsza- kában. A leleplezés a magazin-újságírás stílusaként a vállalati és politikai korrupció felderítése mellett kötelezte el magát, s ezzel rendkívül népszerűvé vált a 1901– 1912-ig terjedő időszakban (Feldstein, 2006; Reaves, 1984; Stein, 1979). Ez idő alatt a magazinok – pl. a McLures, a Harper Weekly, az Arena és a Lady Home Journal (Thornton, 1995) – olyan témákkal foglalkoztak, mint a vállalati túlkapá- sok, a kormányzati korrupció és az olyan dolgozó emberek sorsa, akik kénytelenek voltak nyomorúságos városi körülmények között élni és dolgozni. A leleplezés (muckaring) kifejezést Theodore Roosevelt elnök alkotta meg 1906-ban, amikor azt a fanatikus törekvést bírálta, amely a politika „szennyét” akarta feltárni bármi áron, függetlenül attól, hogy ez milyen következményekkel járt az országra nézve (Feldstein, 2006). Azonban a leleplezés műfajának története azt sugallja, hogy a stílust az a kereskedelmi ambíció ihlette, hogy minél több olvasót sikerüljön meg- szólítani. A TD stratégiája ugyanígy a lelkiismeret és a kereskedelem kombináció- jára vezethető vissza. Bár a leleplezés műfajának újságírói ugyanolyan lelkesek voltak a korrupció ül- dözésében, mint Johanna Southcote, a motivációikat illetően már találhatunk kü- lönbségeket. Annyi bizonyos, hogy ösztönzőleg hatott rájuk a nagyvárosi olvasó- közönség, amely hajlandó volt fzetni a botrányokért. Sokan vannak azon a véleményen, hogy a leleplezés csupán egy eszköz volt ahhoz, hogy új érdeklődési területek szülessenek, amit aztán egy olyan időszak követett, amikor ugyanezek a magazinok már azoknak a vállalkozóknak a rendkívüli sikertörténeteit írták meg, akiket korábban hevesen támadtak (Endres, 1978). Az továbbra is kérdéses, hogy ezek az írók valójában milyen mértékben akartak megreformálni bármit is (Reaves, 1984), ahogy az is kétséges, hogy a közönség politikai okokból olvasta-e ezeket a történeteket (Thornton, 1995). Akárhogy is, a leleplezés műfajának korszaka Woodrow Wilson megválasztásával és az Amerikai Szocialista Pártnak mint jelen- tős politikai erőnek az 1912-ben bekövetkező összeomlásával véget ért. Mindazon- által ez az időszak fontos vitákat váltott ki a közérdekű újságírásról, ami nagyban meghatározta azt, hogy ma hogyan értelmezzük az oknyomozó újságírást (pl. Fee, 2005). A Hoffman-eset is ezt a hagyományt tükrözi. Azonban a tudatos szakmai motivációkkal és a közösségi média működési törvényszerűségeivel nem lehet pontosan meghatározni azt a jelentést, „amiről” az esettanulmány szólt – és ez az, ami a hatások történeti szemléletmódjának a lényege.