Page 83 - Andy Ruddock – Ifjúság és média
P. 83
3. fejezet: A médiatechnológia hatásai 81 nyugati újságírók számára, mint a fatal irániaknak, akik megpróbáltak mindig egy lépéssel a Baszidzs előtt járni. Morozov úgy gondolta, hogy a helyi bloggerek 3 a külföldi tudósítók életét könnyítették meg – a blogok segítették az újságírókat abban, hogy az ujjukat az események ütőerén tartsák. A Twitter még mindig jobb volt, mert a blogoszféránál hatékonyabban ragadta meg a történések lényegét. A tüntetőknek viszont sokkal nagyobb problémákkal kellett megküzdeniük. A baj az volt, hogy Ahmadinezsád is fenn volt a Twitteren, és a tiltakozók távoli digitális támogatói valójában azt segítették elő, hogy a hálózat felügyeleti eszközként mű- ködjön. Egy Facebook-oldal lájkolása vagy egy tüntető Twitter-üzenetének tovább- küldése azonnal a hatóságok radarjára helyezte az adott személyt. A hivatalos iráni honlapok ellen irányuló, „a szolgáltatás megtagadása” jellegű támadások az egész nemzeti rendszert lelassították. Tehát amennyiben a diákok a közösségi médiát szervezkedésre használták, annak komoly következményei is lehettek (Morozov, 2009). Áttérve a 2011-es arab tavasz témájára, Jack Bratich azzal érvelt, hogy a közös- ségi média egyiptomi aktivizmusban játszott szerepének alapos elemzése tovább erősíti a médium „bevonó” erejéről alkotott elképzeléseket. Bratich témával kap- csolatos munkája azért fontos, mert kiemeli, hogy azok a képek, amelyeket a tele- víziós közönség nagy része Mubárak megbuktatásáról láthatott, hamis képet köz- vetítettek a valóságról azzal összefüggésben, hogy az események során kik voltak a hatalom birtokosai. Bratich (2011) arra a történetre alapozta érvelését, hogy a Google fatal egyiptomi vezetője, Wael Ghonim hogyan vált a Mubárakkal szem- beni ifjúsági ellenállás arcává. A Time magazin „tipikus” egyiptomi fatalként ün- nepelte Ghonim személyét, aki ügyesen használta fel a közösségi médiát arra, hogy megragadja saját generációjának hangulatát. „Wael Ghonim azokat a fatalokat testesíti meg, akik az egyiptomi társadalom többségét alkotják – egy fatalember, aki felemelkedett, és a Google vezetője lett, de mint a generáci- ójából sokan, ő is apolitikus maradt, mert elveszítette a reményét abban, hogy a dolgok megváltozhatnak egy olyan társadalomban, amelyet évtizedek óta a félelem kultúrája hatott át. Az elmúlt néhány év során a most 30 esztendős Wael alternatív eszközökkel kezdett azon dolgozni, hogy a társai megértsék, csak a tömeg ereje képes valódi változást elérni. Nagyon gyorsan megértette, hogy a közösségi média, különösen a Facebook vált a leghaté- konyabb kommunikációs eszközzé, amellyel lehetséges a mozgósítás és az új ideológiák megalkotása.” (Baradei, 2011.) Bratich cáfolta, hogy Ghomin hírneve ne függött volna a közösségi médiához való hozzáféréstől; de azt hangsúlyozta, hogy az valójában jóval inkább függött a kö- zösségi média rendszergazdáihoz való hozzáférésétől. Ez akkor válik világossá, ha fgyelembe vesszük, hogy a Facebook hogyan kölcsönzött soha nem látott támoga- tást Ghonim számára:
