Page 78 - Andy Ruddock – Ifjúság és média

76 Ifjúság és média utalt például az elképzelés, hogy a francia császár, Napóleon, sátáni erővel bírt, és a napóleoni háborúk a jó és a rossz végső összecsapását jelentették), ez tömeghisz- tériát okozott – az emberek azon örvendeztek, hogy véget érhetnek szenvedéseik. Látva a tömegek feletti hatalmukat, néhány prédikátor a politika mezejére lépett. Johanna Southcote, aki több tízezer metodista követőt gyűjtött maga köré az idők végezetéről szóló vízióival, megrótta a földbirtokosokat, amiért a nagyobb proft érdekében emelték a kenyér árát: „[S]zörnyű ítélettel sújtom őket itt a földön, ha a bőség közepette éhen veszejtik a szegényeket.” (idézi Thompson, 2007, 431.) Törekvései ellenére a metodizmus kulturális formaként történő fejlődése implicit és explicit módon is megteremtette az elégedetlenség kollektív megnyilvánulási le- hetőségét, mivel egyértelműen refektált arra a káoszra és kétségbeesésre, amit az iparosodás kényszerített a munkásosztályra a fejlődés nevében. Thompson úgy vélte, hogy ez a tény szorosan összefügg azzal, hogy a metodis- ták végül vezető szerepet játszottak a XIX. századi munkásosztályhoz kapcsolódó politikai mozgalmakban. Úgy gondolta továbbá, hogy a metodizmus olyan politi- kai cselekvési tér, ami a hétköznapi kultúra új, politikai meghódítását jelenti. A metodizmusnak nem volt határozott politikai programja, de végül komoly, két irányban kibontakozó politikai hatást ért el: egyeseket megbékített, másokat arra ösztönzött, hogy a társadalmi igazságosságért harcoljanak. Mindenesetre létrejött egy olyan tér, ahol az emberek találkoztak, és törvényszéki részletességgel vitat- hatták meg a bűn természetét. Ez a tér a politikai világnézetek kifejezésének eszközévé is vált, így az, hogy az emberek mit csináltak a szabadidejükben, csak- hamar központi szerepet kapott a társadalom működésében. A nélkülöző metodis- táknak két tényező határozta meg az életét: a kizsákmányolás tapasztalata, vala- mint egy médium, amelyen keresztül úgy tudták kifejezni a kizsákmányolás tényét, hogy az radikális reformokat követelt. A metodizmus biztosította a nyelvet és a teret a teljes társadalmi átalakulás igényének megfogalmazásához, amelyben a történelem során először a hétköznapi emberek szava is számított. Ebben az érte- lemben ez az eset jól példázza a kultúra politikai szerepét, s megalapozhatja a média hatalmának tanulmányozását. Thompson a médiakutatásról Thompson úgy vélekedett, hogy az ehhez hasonló események jelezték a hirdeté- sekkel és a bulvársajtóval kapcsolatos érdeklődés fokozódását. A média hatalmá- val kapcsolatban Thompson ellentmondásos nézeteket vallott. Egyrészt, mint azt korábban már említettük, úgy gondolta, hogy a tömegmédia sokkal kevésbé haté- kony, mint a társadalmi kontroll korábbi formái. Másrészt azt gyanította, hogy a média megakadályozta a további társadalmi reformokat az Egyesült Királyságban azzal, hogy gyarmatosította a nemzet populáris képzeletvilágát, és meghatározta