Page 77 - Andy Ruddock – Ifjúság és média

3. fejezet: A médiatechnológia hatásai 75 Thompson konfiktussal és ellenállással kapcsolatos nézetei Ebből a megközelítésből elmondható, hogy Thompson írásaiban a kultúra konfik- tusközpontú modelljét dolgozta ki. A vallás Thompson szerint mindig politikai erővel bírt, de az ipari forradalom során a populáris kultúra prototípusává is vált. Például a dolgozók körében rendkívül népszerű volt a metodista irányzat, amely olyan eszméket és kulturális folyamatokat alapozott meg, amelyek magukban fog- lalták a korszak igazságtalanságai felett érzett széles körben elterjedt haragot amellett, hogy megteremtették a lehetőségét és a nyelvezetét annak is, hogy ez a düh elmérgesedjen. Thompsont különösen izgatta az a kérdés, hogy a metodista irányzat hogyan nevelhette ki jelentős szocialista gondolkodók egész sorát, annak ellenére, hogy a törekvései éppen ezzel ellentétesek voltak. Thompson a metodista irányzatot a „lelki kizsákmányolás” politikailag hasznos formájaként határozta meg (2007, 419.). A metodisták elszántan próbálták megfejteni az üdvözülés folya- matát, és ez a törekvés elvonta a fgyelmet a korszak kétségbeejtő szegénységéről és a kizsákmányolásról. A metodistákat ellenforradalmi irányzatnak tekinthetjük, mert ahogy az élet egyre elviselhetetlenebbé vált a dolgozó emberek számára (hosszabb munkaidő, kibírhatatlan feltételek, rövidebb élettartam és a paternalista jóléti intézkedések eltűnése, amelyek megvédték a mezőgazdaságban dolgozókat), az egyház arra ösztönözte a szegényeket, hogy a túlvilágra koncentráljanak. A me- todista iskolák arra tanították a fatalokat, hogy megérdemlik a szenvedést, mert bűnösek, és csak a néma vezeklés által üdvözülhetnek. Thompson úgy gondolta, a metodisták elősegítették a kapitalista ipari rend fenntartását, mert azáltal, hogy a bölcsőtől kezdve szándékosan istenfélőnek nevel- ték a gyerekeket, a metodista prédikátor és a tanárok olyan attitűdöket erősítettek a fatalokban, amelyek később azokat segítették, akik megtagadták a munkásosztály politikai képviseletét. A metodista iskolák a fatalokba sulykolták, hogy az élet, ami előttük áll, könyörtelen vesződség. John Wesley, az egyház alapítója elrendel- te, hogy a metodista tanárok a szabad véleménynyilvánítás legapróbb jeleit is irt- sák ki a fatalokból: „»Idejekorán törd meg akaratukat. (…) Tanulja meg a gyerek egyéves korától félni a pálcát, és tanuljon meg halkan sírni; (…) Törd meg az akaratát most, és lelke élni fog, és valószí- nűleg örökké áldani fog.«” (idézi Thompson, 2007, 419.) De a metodizmus népszerű politikai irányzatokat is ösztönzött, pusztán csak az- által, hogy olyan helyeket hozott létre, ahol a dolgozó emberek összegyűlhet- tek megbeszélni a materiális világ dolgait – és hogy mit lehetne kezdeni vele. Thompson úgy gondolta, hogy ez a magyarázata a karizmatikus evangélisták nép- szerűségének a metodista gyülekezetekben a tizennyolcadik század végén. A me- todisták olyan jól összpontosítottak a túlvilági életre, hogy amikor a próféták meg- jelentek a munkásközösségekben, hogy a közelgő ítélet napjáról prédikáljanak (erre