Page 79 - Andy Ruddock – Ifjúság és média

3. fejezet: A médiatechnológia hatásai 77 azokat a fogalmakat, melyeken keresztül a valóság kifejezhetővé válik. Kritikai észrevételeit elsősorban az ifjúsági közönség kapcsán fogalmazta meg. Míg a metodizmus a metodisták számára lehetővé tette, hogy egy gyökeresen más vilá- got képzeljenek el maguknak, addig az ifjúság reakciói a tömegmédiával kapcso- latban sokkal konzervatívabbnak tűnnek: „a kritikus fatalabb generáció egyik paradoxona az, hogy az ember minden oldalról a reklámokat és a központosított médiát elítélő hangokat hallhat, de olyat nem, amely hozzátenné: egyesülnünk kell ahhoz, hogy termelhessünk, fnanszírozhassunk és eladhassunk egy független la- pot” (1961, 28.). Ami ennél is rosszabb, Thompson úgy hitte, hogy kortárs média- elemzésekben a történelmi részletek fgyelmen kívül hagyása azt a látszatot keltet- te, hogy a „központosító erők” bizonyos „személytelen erők” elkerülhetetlen következményei, nem pedig az ellentétes érdekcsoportok egymás elleni küzdelmé- nek eredményei. Ez azt jelenti, hogy Thompson úgy gondolta, a média hatalmát nem lehet úgy kutatni, hogy fgyelmen kívül hagyunk bizonyos embereket és fel- tételeket, amelyek bizonyos médiahasználati módok bizonyos eredményeit létre- hozták. Hallgatói mozgalmak és „Twitter-forradalmak” Thompson úgy gondolta, hogy munkássága a médiakutatás szempontjából is rele- váns, akkor is, ha alapvetően nem a médiával foglalkozik. Érvelése szerint a törté- nelemtudomány és a médiatudomány is alapvetően arról szól, hogy a kultúra ho- gyan segíti vagy gátolja a hétköznapi embereket abban az igyekezetükben, hogy a saját életüket uralhassák. Ha például a fatalságról, a közösségi médiáról és az el- lenállásról szóló kortárs viták tétjét tekintjük, könnyű felfedezni azokat az esete- ket, amikor Thompson kultúrával kapcsolatos elképzelései segíthetnek a média és a politika körüli ellentmondások megértésében. Az Egyesült Királyságban 2011- ben kitört ifjúsági zavargásokat nyilvánvalóan a Twitteren és a Blackberry Messengeren szervezték. Óriási nyilvános vita volt arról, hogy ami eszeveszett fosztogatásnak tűnt, a mögött volt-e bármilyen politikai motiváció, és hogy az azonnali üzenetküldő rendszerek anarchikus gyülekezéseket segítő potenciálja meddig fokozhatta az eseményeket. A miniszterelnök, David Cameron azzal kom- mentálta a mobil médiának a zavargásokban betöltött állítólagos szerepét, hogy nyilvános vitát kezdeményezett egy jogszabályról, amely a hatóságok számára le- hetővé tette volna, hogy tömeges zavargások esetén leállítsák az olyan oldalakat, mint a Facebook és a Twitter (Halliday és Garside, 2011). Cameron ugyanakkor egy olyan Facebook-oldalt is dicsőített, amelyet a zavargókkal szembeszálló rend- őrök támogatására szerveztek (David Cameron: The fghtback is underway, 2011). Bárki, aki olvasta Az angol munkásosztály születését, tudta, hogy Thompson már felajánlott egy hasznos perspektívát „értelmetlen” zavargások megértéséhez.