Page 84 - Andy Ruddock – Ifjúság és média

82 Ifjúság és média „Amikor az első oldala leállt, mert nem megfelelő e-mail címet használt, Richard Allan, a Facebook európai igazgatója egy kiskaput biztosított számára, hogy megoldhassa a patt- helyzetet. Allan is megjegyezte, hogy a Facebook »az összes fontosabb oldalt különleges védelem alá helyezte« úgy, hogy Mubárak erői azokat ne tudják blokkolni. A titokzatos Ghonim elismerte, hogy »nyílt vonalú« kommunikációs kapcsolata volt a Facebookkal vé- gig a 18 napos felkelés ideje alatt. Míg a Facebookon sokan köthetnek barátságokat, csak kevesen lehetnek a Facebook barátai úgy, mint Ghonim.” (Bratich, 2011.) Bratich érvelése szerint Wael Ghonim látszólag spontán felbukkanása a helyi ifjú- sági tiltakozások arcaként, minden tekintetben csak illúzió volt. A Facebook volt Ghonim „ritmusszekciója”. Valójában ő sem alternatív eszközöket használt, mert ekkorra a Facebook bevett kommunikációs formának számított, ahogy a lájkolás új, hatékony módjává vált a média és a politikai hatalom közötti szövetségeknek. Ghonim hozzáférése a rendszergazdákhoz nem volt véletlen; ez azoknak a szándé- kos amerikai erőfeszítéseknek volt a végeredménye, amelyek arra irányultak, hogy a közösségi médiát külpolitikai eszközként használják. A Ghonimhoz hasonló em- bereket az Ifjúsági Mozgalmak Szövetsége (AYM) látta el a megfelelő tanácsok- kal, ami a Google vezetőjének, Jared Cohennek volt az ötlete. Amíg az amerikai külügyminisztériumnak dolgozott, Cohen a munkáltatója, az Obama-admi- nisztráció, valamint az MTV, az NBC, a CNN, a Google és a Facebook segítségé- vel alapította meg az AYM-t. A szervezet „ingyenes” tanácsokat nyújtott a közös- ségi médián keresztül történő mozgalomszervezéssel kapcsolatban, például ötleteket adtak arra, hogyan lehet megelőzni az online akciók hivatalos blokko- lását. Az ilyen jellegű műveleteknek Ghonim volt az egyik kedvezményezettje (Bratich, 2011). Bratich aktívan hozzájárult az egyiptomi fatalok képének kialakításához, akik a közösségi média segítségével egy önállóan irányított politikai erőt alkottak meg, egy olyan mítoszt, amely ötletesen leplezte az állami és a vállalati hatalom újszerű együtműködését. A Facebook által irányított egyiptomi ifjúsági lázadás alapvető- en a médiavállalkozások és a kormányzatok médiahasználati módjairól szólt. Ghonim legfontosabb felismerése a médiakultúra „bevonó” erejével van összefüg- gésben. A lázadás hatékony, új formái váltak lehetségessé, mivel a közösségi mé- dia jól álcázta a digitális médiavállalkozások és az amerikai katonai-ipari érdekek ijesztően bonyolult összefonódását. Az új média, a régi média és az állam együtte- sen azt a látszatot keltették, hogy az alulról szerveződő mozgalmak spontán mó- don jönnek létre, holott valójában az olyan szervezetek, mint a Google, az ameri- kai külügyminisztériummal és számos más partnerrel összehangolt módon működnek, hogy a megfelelő helyeken elősegítsék az elégedetlenségi mozgalma- kat. Ebben a tekintetben Bratich tanulmánya megerősítette Thompson korai felté- telezését, miszerint a médiaipar legfőbb hatása az, hogy elhiteti a fatalokkal azt, hogy a meglévő vállalati médiastruktúra az egyetlen járható útja a nyilvános véle- ménynyilvánításnak.