Page 85 - Andy Ruddock – Ifjúság és média

3. fejezet: A médiatechnológia hatásai 83 Ha a közösségi médiával és az elégedetlenségi mozgalmakkal kapcsolatos tudo- mányos írásokat tekintjük át, két dolog válik nyilvánvalóvá. Először is, a tudósok azonosultak Thompson ajánlásával abból a szempontból, hogy pontosan fókuszál- nak, amikor egyes médiafelkelésekkel kapcsolatos történetéről írnak. Másodszor, Bratich részletgazdag beszámolója után egyértelmű, hogy már nem lehetséges az elégedetlenségi mozgalmak materialista történelmének megírása úgy, hogy fgyel- men kívül hagyjuk, hogy az állam és a hétköznapi felhasználók médiahasználati gyakorlatai miképpen avatkoznak be a médiaesemények történelmi kimenetelébe. A különbség az, hogy míg Thompson szerint a kultúra olyan erő, amely időnként elrejti, máskor feltárja a tényleges kizsákmányolást, a közösségi média és az elége- detlenségi mozgalmak kutatása azt mutatja, hogy maguk a médiához kapcsolódó gyakorlatok is kizsákmányoló módon működnek. Ezek is részét képezik a politikai és gazdasági egyenlőtlenségeknek, amelyek az elégedetlenségi mozgalmakat gene- rálják. Thompson legfontosabb kérdése végül az, hogy a munka megszervezése hogyan befolyásolja a tudatot. A közösségi média használata ugyanis gyakran nye- reségtermelő munka. Morozov arra fgyelmeztetett, hogy a Twitter demokratikus potenciálja iránti lelkesedés fgyelmen kívül hagyta, hogy a technológia hogyan könnyítette meg a hírügynökségek életét. A közösségi hálózatok a kizsákmányolás új eszközeit teremtették meg: ahol a fatalok szó szerint ingyen dolgoztak az ese- mények mélyére hatolni képtelen hírügynökségeknek. Az ingyenes munkaerő az egyik legfontosabb eleme a közösségi médiával kapcsolatos félreértéseknek, ami- ről sokan úgy gondolkodnak, hogy az a digitális média szükségszerű velejárója. A közösségi hálózatok privatizálják a közösség kreativitásának proftját; a fatalok a médiavállalkozások költségeit csökkentik azáltal, hogy tartalmakat állítanak elő, majd ezeknek a jogait ingyen átruházzák olyan szervezetekre, mint a Google, ame- lyek a tartalmakat hirdetőknek adják el (Van Dijck, 2009). Bratich ennél is baljó- sabb képet festett: a Közel-Keleten a közösségi média az aktivistákból gyakorlati- lag titkos ügynököket faragott az amerikai külügyminisztérium számára. De így még nem teljes a kép. Thompson nem volt könyörtelenül pesszimista. Úgy vélte, hogy a munkásosztály történelme igazolta a radikális társadalmi válto- zás lehetőségét. Ezenfelül hitt két másik olyan dologban is, amelyeknek nagy je- lentősége van akkor, ha az ifjúsággal, a közösségi médiával és az elégedetlenségi mozgalmakkal foglalkozunk. Először is, meg volt győződve arról, hogy a munkás- osztály történelme nem lehet teljes anélkül, hogy fgyelembe ne vennék, milyen rövid életű, meggondolatlan, átgondolatlan, sőt reakciós mozgalmak segítették a munkásosztályt abban, hogy az munkásosztályként határozza meg önmagát: „Én viszont megpróbálom megmenteni az utókor lesajnáló vállveregetésétől a szegény ha- risnyakészítőt, a luddita posztónyírót, az »ósdi« kézi szövőgépen dolgozó takácsot, az utó- pista kézművest, de még Joanne Southcott rászedett követőjét is. Lehet, hogy mesterségeik és tradícióik tényleg halódtak. Lehet, hogy gyűlöletük az iparosodás új korszakával szem- ben maradiság volt. Lehet, hogy kommunisztikus elképzeléseik agyszülemények voltak.