Page 178 - Antalóczi Tímea – Határtalan médiakultúra

176 Határtalan médiakultúra „én” kulturálisan elfogadható képmását, látszatát nyilvánítja ki, teszi szó szerint láthatóvá. A digitális médiumok a bőr helyreállításáért küzdenek, egy új Maya- fátyolt szőnek. A cél többé nem a visszataszító zsigeri belsőnek, az élet „velejé­ nek” elfogadtatása, hiszen a számítógép által létrehozott képeknek (CGI) nincs tapint ható „belseje”. A testinek tűnő, de belsővel nem rendelkező fgurák Spielberg Kubrick-örökségként készített flmje, az A. I. (2001) óta megszaporodtak. Andrew Niccol Simone­ja, (S1m0ne, 2002), Spike Jonze Nője (Her, 2013), legújabban Jonathan Glazer árulkodó című flmje, a Bőr alatt (Under the Skin, 2013) magá­ nyos női gyilkosa mutatta meg, hogy a bőr alatt a test tényleg üres. A digitális technológia végképp kiszívta a test viszkozitását. A kiberszex nemcsak azért elő­ nyösebb a valóságosnál, mert megóv a betegségektől, hanem azért, mert az orgazmikus gyönyört esztétikailag kifogásolhatatlan képekbe csomagolja. Mindent a szemnek (és a fülnek), de semmi többet annál. A virtuális terek esztétikája a kör­ nyezetünk egyetemes esztétizálódásához vezet. Ma a valóságnak egy soha nem látott esztétizálódását éljük. A dekorativitás és a díszítés mindenre kiterjed. Az egyének külsejétől kezdve a városi és a nyilvános terekig, a gazda­ ságtól az ökológiáig. Az emberek a test, a lélek és a viselkedés átfogó csinosításával fogla­ latoskodnak. A homo aestheticus lett az új ideál […] Az esztétizálás általános és elsődleges stratégiává vált 10 A bőr üres, kiszáradt testet takar, de a virtuális valósághoz ez a megfelelő. Ez a világ virtuális – s nem természeti, s végképp nem naturalisztikus – értelemben hiperreális. A biológiaórán a szimulált boncolás digitális hiperrealitása „hajlé­ kony” és pompázatos, folyamatosan változtatja az alakját, magát a szívet is, anél­ kül, hogy hús-vér belseje lenne, ami viszolygást kelthetne. Ezzel szemben „a labo­ ratóriumi boncolás során használt állati tetem az oktatási célnak megfelelően kevéssé »pompázatos« és egyáltalában nem »megtervezett«”. A digitális test 11 emblémája az alakformáló morphing algoritmus, mely minden fzikai törvényt keresztülhúz, még a gravitációt is. A flm bőre – Laura Marks gondolatgazdag könyvének címét kifordítva – olyan üres virtuális teret sejtet, mint amilyenben a testek lebegnek Glazer flmjében. A kiborg női főszereplő az elrabolt áldozatait egy különös folyékony térbe csalja, ahol a testek mint üres hártyák kavarognak. Vagy Mathilde Roussel hártyaszobrai, a Némák (Muets, 2010), melyekről a szerzőjük így ír: 10 Wolfgang Welsch: Aesthetics beyond Aesthetics. In: Martti honkAnen: Practical aesthetics in practice and theory. Proceedings of the XIIIth International Congress of Aesthetics. Helsinki, Lahti, 1997 18–37 11 Norman friesen: Less is More: A Response to Ihde, Rosenberger, Borgmann, Barney and Sørensen Techné (15) 3, 2011. 229.