Page 211 - Antalóczi Tímea – Határtalan médiakultúra
P. 211
tArnAy lászló: Az új médiumok és a test prosztetikus dimenziói 209 zódott. A virtuális tér egyszerre jelent meg mediális és prosztetikus dimenziók ban. A két tér között nem volt átjárás. Az élő előadás nézői a két művészen ke- resztül „találkozhattak” a Second Life játékosaival. Eva és Franco Mattes élő interfészként működtek a két performansz határán, ők adagolták a virtuális térben zajló eseményeket az élő közönség felé. Az ő esetükben elmondható, hogy fzikai testük itt, a közönséggel együtt, virtuális meghosszabbításuk ott, a játékosok avatarjaival együtt volt. E differencia generálhat a flmnézéshez hasonló etikai di menziót. A keretfeltételeket a két – két szinten – performáló művész jelentette az által, hogy mindkét térben kijelölték és manipulálták a határokat (a virtuális játék idejét és menetét, a közvetítésének ritmusát, az élő közönség reakcióit). Zárásképpen: a test-protézis immerzív természeténél fogva nehéz lenne olyan példát találni vagy akár kitalálni, ahol a keretfeltételek vagy a kerettudatosság tel jesül. Eva Mattes egy másik alkalommal egy online lövöldözős játékba „hatolt be” mint performatőr, s azt kérte a játékosoktól, hogy ne lőjenek rá. Az eset abszolút értelemben határeset. Ugyanis vagy az történik, ami ténylegesen történt, nem hall gattak rá, s lelőtték (az avatarját), a játék pedig ment tovább. Vagy az történik, ami nem történt, hogy mindenki abbahagyja a játékot, mert megkönyörül a behatolón. Azonban a „behatolás” egyik esetben sem minősíthető performansznak, s így esz tétikainak sem, mivel egy nem várt eseményről van szó, melyet vagy ki kell ik- tatni, vagy a játékot kell felfüggeszteni Persze lehet egy harmadik eset, amikor a 74 játékosok nekiállnak megbeszélni a dolgot, úgy lépnek ki a játékból, hogy benne maradnak. Ekkor egy ténylegesen új affordancia jelenik meg a háborús körül- mények között, amelyet nevezhetünk tárgyalásnak vagy zöld asztalnak. Nyilván valóan egy háborús terület önmagában nem affordálja a „ne lőjetek” gesztusát, legfeljebb mint öngyilkosságot. Ha a gesztus mégis megtörténik, ahogy Eva Mattes megtette, a kérdés már csak az lehet, hogy e „zavaró” gesztus képes-e elke- retezni, elidegenítő hatást gyakorolni, mely a játékot esztétikai dimenzióval ruház za fel. Az elidegenítés (osztranyenie) fogalmával, mint ismert, az orosz formalis ták (Eichenbaum, Sklovszkij, Tinyanov) a műalkotás azon működésére utaltak, amellyel eltávolodik a megszokástól, az automatizmusoktól. A virtuális világban való barangolás, miként a játék, könnyen vezet ismétlődéshez. Vajon a performatív gesztus képes felfüggeszteni vagy akár kizökkenteni az ismétlődés mechanizmu sát Más szóval, képes-e a játékok rutinszerűség felfüggeszteni? Mivel a játékok 75 bevallottan a mindennapi tevékenységekhez hasonló szerkezetűek (a játékosok kí grusin: A remedializáció hálózatai. Ford. BABArczi Katica. Apertúra, 2011. tavasz. apertura.hu/2011/ tavasz/bolter-grusin 74 Ha nem így lenne, egy autóverseny alatt bekövetkező balesetet, mely például a Forma 1-ben sárga zászlót von maga után, s tiltja az előzést az érintett szakaszon, performanszként lehetne értel- mezni 75 grodAl i. m . (51. lj.) 254.
