Page 208 - Antalóczi Tímea – Határtalan médiakultúra

206 Határtalan médiakultúra Úgy tűnik, hogy az agy-test valóban maga hozza létre, azaz hallucinálja a kör­ nyezetét, ahol mozog. Szintén a test „értelmezi” [frames] az információt, vagyis kontextualizálja az egyébként neutrális érzetadatokat. Számos kísérletet végeztek a virtuális valóság adathalmazaival kapcsolatban, amelyek azt mutatták, hogy az ember mint megtestesültség rendkívül kreatívan értelmezi az információt. A test­ csere kísérlete, valamint ennek módosított változatai, mint az önlokáció (önma­ 66 gam helyzetmeghatározása), önfelismerés (saját arcom felismerése) igazolták, hogy a test-agy valóban az affekció mentális forrása lehet. A kísérletben különböző alanyok arcát simogatták meg, miközben egy képernyőn azt látták, hogy egy szá­ mítógép által alkotott arcot is simogatnak. Ezt követően az alanyoknak egy önfel­ ismerő feladatot kellett végrehajtani. Kiderült, hogy egyidejű taktilis ingerlés ese­ tében a saját arc felismerése eltorzul az idegen arc irányában: a másik ember arca beépül a saját arc felismerésébe. „A kísérlet közvetlen bizonyítékot szolgáltat arra, hogy saját énünk mentális reprezentációja nemcsak rögzült reprezentációkból szár­ mazik, hanem ezen reprezentációk érzékenyek az aktuális multiszenzoriális be­ nyomásokra.” Ha a megtestesült percepció, mint az érintés befolyásolhatja a saját 67 testrészek vagy a testi megjelenés tudatát, akkor talán az a gondolat sem teljesen légből kapott, hogy a test létrehozza saját terét és percepcióit. Eszerint az önfel- ismerés, miképpen a térérzet, a test-agy önaffekciója révén történik. E kísérletek azt jelezik, hogy az agy a beérkező információt valóban képes átértelmezni, kontextualizálni, s egy – a megszokott kerethez képest – más keretbe [frame] fog­ lalni Következtetések: a virtuális esztétika alkalmazása A test-agy vagy a test-protézis tehát a test mediális és a valós világban történő prosztetikus alkalmazása mellett, illetve ezeken túlmenően olyan virtuális megtes­ tesültséget vezet be, melynek fennállása során a prosztézis nem választható le a használó alanyról, másrészt a cselekvési és perceptuális lehetőségeinek körét egy virtuális világra terjeszti ki. A test-protézis vagy a test mint prosztézis jelentősen átalakítja a test/korpusz waldenfelsi és a sobchacki egzisztenciális/optikai test fo­ 66 A következő alapkísérletről van szó. Egy bábu fejére két kamerát szereltek, s összekötötték az alany fejére szerelt kivetítő eszközzel. Így azokat a képeket látta, amelyeket a kamerák közvetítettek. Ha például lefele nézett, saját lába helyén a modell lábát látta. Ha az alanyt és a bábut testüknek azonos pontján egyidejűleg ingerelték – például enyhén megszúrták egy tűvel –, a páciens testi érzetét a modell testébe „vetítette”, annak testét gondolta saját testének. Lásd Valeria I. PetkoVA – H. Henrik ehrsson: If I Were You: Perceptual Illusion of Body Swapping. PLOS One, December 3, 2008. http:// journals.plos.org/plosone/article?id=10.1371/journal.pone.0003832 67 Manos tsAkiris: My body in the brain: a neurocognitive model of body-ownership. Neuropsychologia (48) 3, 2010. 703–712.